1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 99. országos ülés
244 , túlsó teremben, kiknek attyok élvén, törvényszabta tellyes koruságokat elérvén, hivatalban, sőt .. i ^.^‘cpInRéffben is vannak, és ezeknek terhes szerződései mind erőtelenek, ’s ezek minnemzeti kepviseiuscgucu ... . , , . , „ ^ . . . den tellyes koruságok inellett is mind minorenmsek volnának f —Ür/.t ugyan allitam nem lehet, meg is ín judicio et jure ferendo lex posterior tollit priorem, már pedig az 1802: 21dik törvény nem disjunctive, hanem copulative igy szóll: filiis familias nullo proprio peculio provisis, et infra perfectam aetatem constitutis etc., tehát folytonosan folyik, hogy azok, kik tellyes korukat elérték, telyes erejű szerződésekre is léphetnek. — Ezeknél fogva kéri a’ Karokat is Rendeket, hogy ezen ugye1’ és a’ kerületi szerkesztetést pártolásokkal fentartani méltóztassanak. Az Elölülő: Vegyék figyelembe a’Karok, hogy itt nincs szó a’ bírói Ítéletekről, hanem a’ törvényes princípiumról, és a’ hitelről: már tudni való, hogy az ellen, a’ ki adóságot tett, a’ hitelezőnek biztosítást intabulatio, sequestrum által kell szerezni; az attya ellen sequestrumot tenui a’ fiú adósági miatt nem lehet, az intabulatiónak pedig nincs semmi sikere, mind addig, míg az atya él, mert az atya a’jószágát a’ fia ellen tett intabulatio ellenére is elidegenítheti, és igy minthogy megtörténhet, hogy a’ melly atyának ma van jószága, holnap nem lészen, ha a’ hitelező valakinek attya által bírt jószágára kölcsönöz, bátor azt iutábuláltatja is, biztosítva nem lesz, mert ha látja az atya, hogy a’ fia pazarló, csak a’ famíliája conservátiója tekéntetéből is inkább , minthogy javai az által adósságokkal terheltesseuek, és igy az unokája semmire maradjon, túl ád a’jószágán; a’ hitelt tehát a’javallat nem erősítheti, ugyan azért mivel a’vitatásban lévő javallat azon czélra, mellyet általa elérni akarunk nem használ, ellenben minden törvényes princípiumot felforgat, elhagyatni javalja. Pest Vármegye Követe (Szentkirályi Móricz): Ha reménylené, hogy a’ fenforgó kérdés bővebb vitatása által a’ kerületi határozatokat meg lehetne változtatni, hajlandó lenne elfogadni az Elnök előadását, miután azonban a’ KK. és RR. öszves felkiáltásából azt veszi észre , hogy a’vitatkozás következés nélkül maradna, ezt támosztani nem szándékozik, és márt csak azért is, mivel a’ kerületi megállapodás a’törvényt világosan megmagyarázta, abban megnyukszik; egyedül a’ javaslóit törvénynek megállapított elvei szerént annak egyoldalú, ’s ezért nem igazságos rendeletét kívánná módosítatni. A’ javaslott törvény rendelése szerént a’ mellékes örökösök azon terheket, melly ek a’ nem örökösödött és attya előtt elhaló fiú vont magára, megfizetni nem tartoznak, mert a’ törvényből ki vannak hagyva, akár az örökösödés fonala, akár a’ jó lelkű hitelezők állapotja vétessék tekintetbe, sem az egyik, sem a’ másik esetben okot nem lát, hogy az attya előtt elhallt fiú adóságait csak az onokák fizessék, mert Ima’ fiú maradék nélkül, és az apa előtt el nem halt volna, ezek sem örökösödhettek volna a’ fenebbi lépcsőn álló személy után egyenesen. — A’ hitelezőkre pedig mindegy, akár kinek kezében jusson azon érték, mellyre az adóságot tévő számot tarthatott, ha csak ugyan azon értékre nézve fenforgó jóg, az örökösödésre, ’s nem az örökösödés factuma vetetik a’ rendelkezés alapjául; — ezeknél fogva a’törvényjavaslat azon kifejezését „egyenes maradékaira szálljanak“, azon kifejezéssel „örököseikre szállanak“ kiváuná felváltatni. Az Elölülő: Megjegyzette, hogy a’ szóllott Követ tökélletes consequentiába van, annak előadása az ő véleményét erősíti. Ungh Vármegye Követe {Bemáth Zsigmondi): A’ magyar törvénykezési rendszer olly összvefüggésben van, mint egy lánczban a’ szemek, azért felette szükséges, hogy midőn valamelly változást akarunk tenni, minden oldalról jól megfontoljuk, mert midőn egy szemet elvágunk, több hézak lesz mint a’ mint gondoljuk, azért ő is kötelesnek érezte magát, hogy megfontolja, a’ mit az Elölülő mondott. Igen is jól szóllott az Előlülő, midőn contradistingválta, hogy Gróf Amadé Seraphinnak volt jus ad rém, de nem volt jus in re, és éppen ez az a’ mi őtet elhatározza, hogy azt hidje, hogy a’ kerületi javallat czélarányos. Itt Somogy Vármegye kivánata az, fejtessen meg a' kérdés, hogy az onokák azon szüleik adóságait, kik még nagyattyok éltében meghaltak fizetni tartozzanak e’? ő azt véli, hogy fizessék igenis ad vires successionis, mert bátor az Elölülő állítása szerint az adóságot tévőattyának nem volt jus in re, de volt jus ad rém, fizesse tehát abból ad rém. Arra, hogy e’ javallat megállapítassou, nyomos argumentumot szolgáltat az is, hogy az elhunyt Gróf Amadé fényes katonai hivatalba volt, és kérdeni bátor, ha azon Gróf katonai rendsoráu aerarialis adóságot tett volna, nem talált volna e’ az aerarium módot, hogy követeléseit lefizethesse, ha volt az aerariumnak ezeujusa, hogy rekeszti ki a’ privatust? ez a’ kis tekintet is arra vezérli, bogy a kerületi javallatot elfogadja. — Megjegyzette Az Elölülő: Hogy a’ jus ad rémből nem fizethet, mert miután a’ jus ad rém csak akkor megy effectusba, mikor a’ resiguatiója a’jószágnak megtörtént, a’jószágot az örökös átveszi, a’ jus ad remre kötelezést tenni nem lehet. A’ mi pedig azon előadását illeti a’ szóllott Követnek, hogy lia az aerarium találna módot, hogy követeléseit kifizettesse, a’ privatust sem látja kirekeszthetőuek, részéről a’ szóllott Követtel ellenkezőleg van meggyőződve, ’s azt mondja, hogy akár az aelarium, akár más privatus volna a’ kérdéses esetben a’ követelő, ő a’ követelést oda nem ítélné. XCIX• Országos Ülés. — Mártim 3-kán 1840 i)
