1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 99. országos ülés

245

Nyitra Vármegye Követe (Ernőiig János): A’ királyi Személynek bölcs előadását tellyesen pártolja. Mert azt hiszi, hogy az egyenes maradékok szülőik után maradt adósságait csak azon értékből, mellyben elhunytok után tettleg örökösödéskép léptek, kéntelenek fizetni, de szülőik halála után öregattyok, vagy öregannyoktól nyert örökösödésöket ezen adósságok pótolására fordítani nem köteleztetnek; pártolja pediglen mind azért, hogy az 1802: 21dik törvényczikkely ezen világosabb magyarázata által a’ hitelt sem látja előmozdítva, mert a’ hitelező biztosan csak azon értékre adhatja és adja is pénzét, a’ mit ki valóságosan bír, nem pediglen bírni fog, főképen ha meggondolja, hogy minden gondos atya látván gyermekei pazarlását, értékéről úgy rendelkezhet, hogy vagyona nem a’ pazarló gyermekei fökép uzsorás hitelezőire, de unokáira szálljon, de pártolja azon oknál fogva is, mert ezen törvényczikkely illy módú magyarázata és állapítása mellett az adós atya minden virtuális jogai is, ámbátor maradékai annak halála után jutottak hozzá, hitelezői kielégítésére szolgálnának, mert mind ezeket az elhúnyt szülők jussával nyert örökösödésre lehetne húzni, a’ mi az igazsággal meg nem férhető. Azon ok pediglen, mellyet Ungk Vármegye Követe előhozott, t. i. hogy azért kötelesek az atyával osztatlan állapotban elhúnyt adós szülék gyermekei^ ha bár azoknak hálájával öregattyok vagy öregannyok után örökösödtek, adósságait az öregség erejéig fizetni, mert már az elhúnyt fiúnak az atya ősi értékébe joga létezett, azaz (quia habuit jus ad rem) a’ széllé felfogása szerint nem áll, mert ha az állana, e’ mellett annak hitelezői még akkor is az atya ősi értékéből kifizetendők lennének, ha az atyával osztatlan állapotban meghalálozott tellyeskorú gyermek semmi egyenes örököst maga után nem hagyna, és atya előtt történt volna halála; mert miután azon jus ad rém az elhúnyt tellyeskorú gyermeknek az atya értékében annak éltében is meg vala, ezen just annak hitelezői az adós attyán mindenkor követelhetnék, sőt annak halála után a’ magvaszakadt adós testvérein is a’ nélkül, hogy ezek köz attya halálát megelőző adós testvérek örököseinek mondathatnának, még a’ virtuális jusból is megvehetnék, mi íjiég is eddig a’ törvény által nem helyesített, sőt törvény elleni követelést foglalna magában. — lía mindazonáltal még is ezen törvényczikkelyt a’ Karok és Rendek megtartani kívánnák, miután ez az 1802: 21dik törvényczikkely világosabb kimagyarázatára alkottatna, és e’ szerint illy értelemben már az előtt alkotva lenni állítatna, nehogy az által a1 múltra nézve tetemes zavarok és sok újított perek létesítessenek, legalább kívánná ezen törvényczikkelyben azon szavak helyett: „világosabb magyarázata kijelentetik“ azon szóval „bővítetik“ felcserélni.

A’ Jász és Kőn Kerületek Követe (Szlu/ia Imre): Az Elölülő javallatát pártolván.

Szepes Vármegye Követe (Zsedényi Eduárd): Az Elölülő által felhozott okonak fontosságát elesmérvén, előadásában azonban a’ kerületi javallat mellett felhozott két fő oknak czáfolatját nem találja. —- Első az, hogy midőn a’ gyermekek nagyattyok után örökségbe lépnek, ezt egyedül attyoknak jussával foglalhatják el, és igy képtelenség volna, hogy annak adósságit ne fizessék, kinek örökségét bírják, és kinek ősi jusai egyedül ő általa reájok ruháztattak. Hogy h.a a’ kir. Curia által e’ perekben felállított elvet elfogadnák, könnyen történhetne, sőt történt is, hogy a’ gyengélkedő és halálát előre látó fiú gyermeki eránt viseltető indulattól vezéreltetvén, magát adósságba verné, a’ felvett pénzekkel atyának közbenjárása mellett jószágot szerezne, és meghalálazván, édes attyának testamentuma által az örökségből kirekesztetne, gyermeki pedig nagyattyok által örökösekké tétetnének és a’ hitelezők kijátszatnának. A’ törvények ezen magyarázatot a’ felhozott perekben Ítélő Dunántúli kerületi Tábla nem is adott, de az alperest a’ felperesi keresetben marasztalta. — Második ok az, hogy midőn az I. Rész 51dik czimje az atyai hatalom alatt lévő, vagyis a' tulajdon vagyonnal el nem látott fiúknak kötelezvényeit erőnélkülieknek nyilatkoztatja, a1 törvénynek ezen rendeletét az 1802: 21. törvényczikkely annyiban változtatja, a’mennyiben ezen feltételhez még azt is hozzá köti: „etsi infra perfectam aetatem constituatur,“ tehát már mosta’ kötelezvénynek megsemmisíthetéséhez nem csak a’ vagyonnak, de a’ törvényes kornak hiánya is megkivántatik, úgy hogy ha az adósnak saját tulajdona nem is volt, de esztendei a’ törvényes kort felül haladták, a’ kötelezvény későbben reá szállott birtokából kifizetendő lészen, és midőn ez mind a’ törvények lelkének, mind az igazságnak leginkább megfelelne, a’ szólló a’ kerületi javallatot pártolja.

Az Elölülő: Megjegyzette lször: Hogy a’ successionalis törvények nem természeti törvények, hanem minden nemzeteknél a’ világon privát institutumok, különösen pedig valamint Europa minden nemzeteinek, úgy a’ mi nemzetünknek successionalis törvényei is a’jus civile romanumon alapúinak, ’s onnan jönnek le; a’jus civile romanum szerint pedig a’ nagy atya még él, úgy tekintetik, mint a’ háznak, a’ családnak feje, el annyira, hogy annak mint fia, mint unokája gyermekének neveztetik, és valamint a’ nagy atyának az atya, úgy ha az atya már életben nincs, egyenesen az unoka succedál. 2szor. Hogy a’ kir. Curia a’ fenérintett per elítélésében azon princípiumból ment ki, viventis nulla successio, a’ Szepesi Követ által felhozott törvény pedig az uzsoráskodásról s^óll. Jegyző Könyv II. Darab. 26

X( 'IX. Országos tles. - Martins 3-kán. 1840.