1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 99. országos ülés
alkalmaitoknak nem találtatott aérelmek folytatása. Követek lesznek megszüntessen, azután pedig elébbi hivatalában vissza léphessen, ha csak idő köz- a*felterjesztésre ben tiszti újítás altat reá nezve változás nem történt, elhatároztatni niéltóztassanak. Ez is elmellőztetvén, A’ lOődik pout felolvasása után Somogy Vármegye Követe (Szegedy Sándor): Megyéjének azon tapasztalás, és szükség fejtette kivánatát, hogy minden megyei Tisztviselő bírói függetlenségén kívül való tettéről, és foglalatoságairól élte fogytáik felelős legyen, minden hivatalbéli visszaélés hivatal elvesztésével, mellyre a’ Per a’ Megye tiszti Ügyésze által lészen indítandó — büntettessék, úgy szinte vétkes mulasztása és más visszaélése által okozott károk, niellyekre nézve a’ sértett félnek a’magános kereset fentartassék, megtérítésére köteleztessen — a’ KK. és Ml. további pártolásába ajánlja. Ezen pont megállapítatváu. Olvastatott a' 106dik pont, és annak következésében szerkezeti törvényjavallat. Az Elölülő: Ez olly tárgy, mellyről érdemes tovább, és bővebben gondolkodni, vannak ugyan is a törvényeknek bizonyos elvei, mellyeken azok alapúinak, illyen az örökösödésnél azon elv, „hogy inég az atyáméi, bár májorennis legyek is, successiom nincs“ megvalja őszintén, hogy ezen juris princípiummal a’ Karok szerkezetét megegyeztetni nem tudja, mert ezen elvből kimeuve kéntelen azt állítani, hogy az édesattya életében Gróf Amadé Szeraphin, hogy juridicus terminussal éljünk, habuit ugyan jus ad rém, de non habuit jus in re; ennélfogva semminek birtokában nem lévén egész haláláig, gyermekeik nem neki, hanem a’ nagyagyuknak örökösöttek; ezen uagyattyai örökösödés útján általvett javából tehát édes attyoknak adóságait fizetni nem tartoztak; azon argumentum nem áll meg, hogy a' Curianak ezen ítélete után a’jő lelkű hitelezők kijádszásával ha* zánkban a’ hitel ismét új megrázkódtatást szenvedne, mert a’ hitelt egészen más szempontból kell tekinteni, sőt éppen ezen kerületi javallat által rázkodtatna meg a’ hitel, mivel ez által az uzsoráskodásra alkalom adatnék, miután tehát ezen javallat, azon juris axiómát viventis nulla successio ledöntené, és számtalan zavarokat okozna, felszólította a’ Karokat, hogy azon kívánságot hagyják ki, vagy módosítsák. Somogy \ ármegye Követe (Szegedy Sándor) : Előre bocsájtván, hogy Megyéje nem az 1802: Ildik törvényt, melly előtte szinte homálytalan világoságban áll, hanem a’ nem elegendő világos, és kétes magyarázatra okot szolgáltatott az 1802: 21dik törvényt kívánja felvilágosítatni, és hiszi, ha az országos Választmány a’ szerkezetben hiányosan felhívott Ildik törvény helyett a’ 21diket látta volna, nem mondja azt, hogy a’ felvilágosítása szükségét fenforogui nem látja; az Elnök által felhozott okokra ekkép válaszol: midőn Somogy Vármegye e’ tárgyat általa szőnyegre hozni rendelte, nem vala czélja a’ kir. Táblának mint Bírónak függetlenségét távolról is illetni, sőt még az sem vala czélja, bogy a’kir. Curia ítélete ellen panaszt tegyen, hanem miután esmérik Küldői ’s tudja ő is, hogy a’Curia praejudiciumai és decisiai törvényen kivűl törvényszabáljává szoktak válni — ettől tartván Somogy Vármegye a’ jelen esetbe; melly a’ honban nem egyedül, sőt igen számos a’ praejudiciumokat és decisiókat akarta megelőzni. Méltányolja a’ szólló mind azokat, melylyeket az Elnök felhozni méltóztatott — de a’ törvényeket, és ezeken feueklő tárgyban kiadott k. k. Resolutiót vezér fonálul véve, azokat a’ hitel javára, és a’ houfiak vagyonának biztosítására megtartatni a’ szólló, és Küldői is óhajtják. Ugyan is az előllidézett ítéletei a’ kir. Curiának nem csak törvényeinkben, lianení alkotmányunk egész rendszerében ütközvén, az örökösödésnek nálunk senki által sem tagadott, és törvény által megszabott voualát veszélyeztetik; mert az említett ítéletek azt mondják, hogy az unoka nem attya, hanem, öregattya után örökösödik ősi vagyonaiban, már pedig csak az ellenkezője a’ törvény és igazság — mert filius in aviticiticis non avum, sed patrem repraesentat filo succesionis interrupto, ipsa successio ruit, éspedig annyira, hogy p. o. ha valaki azt, hogy fia attyának megmutatni nem tudná ellene kelhető rokonai ellen öregattyának ősi vagyonaiban nem csak nem örökösödhetue, de attya a’ nevét sem viselhetné, igy áll ez Gróf Amadé örökösei és gyermekeire nézve is, mert ezen egyetlen egy családot a’ honi örökösödésbéli törvényes rendszerből kivenni nem lehet — ezt mondja Ő Felségének hason esetben kiadott parancsolatja ezen szavakban: filiis enim in graduali successione patrem suum repraesentantibus, ea onera portanda incumbunt, quae si pater eorum viveret, ferre teneretur. Annál is inkább, mert senki sem tagadja, quod successio cum onere vadat; továbbá Verbőczi 51dik czimjének azon helytelen alkalmaztatása, hogy Gróf Amadé Szeraph 40 esztendős korában attya engedelmével nősülve katonai fényes hivatalában minnorenis lett volna — szembeszökő törvény ellenisége miatt úgy hiszi ez ápolást nem kíván, mivel saját gyengeségeinél fogva elenyészik. Továbbá minthogy törvényeink világos rendelete szerént filius familias patrem suum ad divisionem cogere potest, consequenter ratam sibi divisionaliter competentem et valide onerare valet, és ha ez igy nem volna, akkor a' hitel, és tulajdon bátorságának megszűnni kellene, ugyan is hány olly szerencsés fiú vagyon mind ezen, mind 61 * XC1X. Országos Ülés. — Martins 3-kán 1840. i
