1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 96. országos ülés

•i i „•«, rpnilplete megváltoztassák, uem azt, hogy a’ kivánatában foglalt vonalnak elsőbbtórvenyczikkeiy renuwcic & „ ,, ,

"k felett adassák, hanem csak azt kerte, hogy ezen vonal is a jobbparti vas vonallal,

2o XCVL Országos Ülés. — Február 28-kán 1840.

seg a

inni

11 nek részére a’ szabaditék már kiadatott, egyformaságba helyheztessék , és azon privilegium, mell el a’jobb parti társaság már bír, a’ balparti társaságnak is kiadattassék; — Küldőinek ez a’ kívánsága, a’ Bihari javallatra Zempléni Követnek feleletét ismételvén, felszóllítja a’ Rendeket, hogy Megyéje kívánatét pártolni méltóztassanak.

Krasznai Követ (Szentmáriay János): A’ ßalparti vas vonal Megyéjének ’s testvér Erdélyorszáirnak is hasznosabb lévén, minthogy annak létesülét ő is forrón óhajtja, a’ Bihari javallat mellett Pozsony Vármegye kívánságára szavaz.

Komárom Vármegye Követe (Gliyczy Rafael): Midőn ezen tárgy a’ Kerületekben tanácskozás alá vétetett, utasítása nem lévén, hozzája nem szóllott; Küldői azonban a’ kerületi végzés után utasításokban nyilván a’ jobbparti vas vonalat azon biztosítás mellett, hogy az ne Győrig, hanem egészen Pestig készítessen, pártolván, a’ Pozsony vármegyei kívánathoz nem járulnak.

Nagy-Bánya Városa Követe (Toperczer Otto): Midőn az 183% évi kisajátitási czikkelyt alkották a’ Karok és Rendek, még pedig olly időben, mikor más törvényhozások ebben szinte már ki is fáradtak, bizonyára fontos okaiknak kell lenni, hogy tőlök egy elvre, t. i. az egyes esetek és mellékes kérdések elhatározására nézve különösen eltávoztak, és ezt magoknak fen nem tartották. A’ szólló úgy van meggyőződve, hogy ezen okoknak egyike alkalmasint az vala, mi szerint a’ bölcs mondásaként igen ismervén magunkat abban, hogy provincialis érdekeinket egy más ellen minden alkalommal igen ügyesen tudjuk a’ latba venni, ha tehát törvényeinkben ezen elv is felvétetik, attól tartáuk: ne hogy vasutainkkal is úgy járjunk mint a’ megyebéliekkel, hogy t. i. azok is mint emezek, vagy soha, vagy igen nehezen, vagy legalább nem azon vonalban, mint kellenék, létesüljenek ’s igy tellyesedjen be itt is a’ Töröknek azon átka: „hogy a’ magyar mindenhez fogjon, de semmit sem végezzen.“ Ha a’ mai volna azon nap, mellyen mennünk kellene „jobbra“ vagy „balra,“ ebben egy harmadik ítélne; de azt mutogatni, hogy mellyik vonal légyen már a’jobb? annyinak tartja, mint a’ Karok és Rendek békességes türelmével visszaélni; azért ő ebbe nem bocsátkozván, ragaszkodik mind azon elvekhez, mellyeket e’ tárgyra nézve Tolna Követje előadá, és véle együtt azon törvényczikkelynél tovább menni nem akar, hanem ha ez iránt kissebbségbe esne, pártolja a’Bihari indítványt olly kérelemmel, hogy mivel városa éppen úgy fekszik az ország szélén mint Pozsony, és egy odáig veendő vasút a’ leghosszabb és legpompásabb, sőt jövedelmezőbb és hasznosabb leendne az országra nézve, terjesztessék ki az egész odáig a’ bal oldalon azon feltétellel: hogy mindjárt ott kezdessék felfelé Debreczenen át építetni.

Nyitrai Követ (E/nödg János): Felfogása szerint az 1836: 25dik t. czikk. fenmaradása mellett ott kívánhat a’ nemzet törvényes biztosítást, hol a’ vállalat létrehozására áldozatot tészen; ollyan vala Pest és Buda közt álló hídnak vállalata, mellynek létrehozására a1 nemzet legszebb és legérdekesebb szabadságát feláldozván, magát a’ vám fizetés alá vetette; már hogy ezen vállalat szerződéséhez szükséges lett volna mennyi szigorúbb biztosítást tenni, tagadhatatlan, de az ollyan vállalatokra, miilyen a’ Gánserndorftól Pestig állapítandó, és onnan Debreczeuig terjedő vasút vállalata, mellyre a' nemzet áldozatot nem tészen,* és mellyből minden esetre, bátor csak egy részben és nem egész kiterjedésben létesíttetik a' vállalat, semmi kár, de a’ Bécsi, Morva és Sléziai öszveköttetésuél fogva csak haszon háromolhat az országra, olly biztosítást, mint Bihar Vármegye Követje indítványa szerint kikötni kíván, megállapítani mi más, mint a’ vállalkozás sikerét zsengéjében elfojtani. — Ezen szempontból menvén ki a* szólló, minekutánna Küldői az ország köz java, és a’ kereskedésnek előmozdítása tekintetéből a’ Pest-Bécsi Duna balparti vasút vonala előleges létesülését kívánják a' Pozsonyi indítványt, és igy a’ kerületi határozatot egész kiterjedésében pártolja.

Esztergám \ árosa Követe (Pinke István): Hogy a’ múlt Országgyűlésen alkotott 25dik íörvényczikkelynek engedelme mellett a’ vasútak még ekkoráig nem létesülhettek, annak okát kiváltképen két egymással vételkedő részvényes társaságnak lehet tulajdonítani: ugyan is az egyik fél a Duna jobb partjáról azt állítja, hogy ottan a’ vasútnak elkészítése számos költségek mellett is kevés hasznot Ígérne, és szint azt vitatja a’ másik fél is a’ Dunának bal partjáról az ottan megkivantató és felállítandó számosabb hidak miatt, már mellyik résznek legyen nagyobb igazsága, a’ szolló azt elhatározni nem tudja, hanem mivel a’többek közt azt is mondják, hogy ők egymás concurrentiajatól nem félnek, a' publicumra nézve leghasznosabbnak lenni vélné a’ szólló, ha a’ kérdéses pályák a’ Dunának mind a’ két oldalán elkészítethetnének, ha pedig ez meg nem történhetnék, es a kettő közt csak ugyan választást kellene tenni, a’ Dunának jobb partját választaná egyedül azon szempontból, hogy ottan a’ vizeknek gyakori kiöutése sem magát a’ pályát, sem az azon szállítauo portékákat nem veszedelmeztetné. Ezeknek tekintetéből tehát a’ Dunának jobb partját pártolja, ácsi Követ (Szutsics Károly): Küldői mind a’jobb , mind a’ balparti vonalat létesíteni kiváuw