1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 96. országos ülés

219

XC\ /. Országos Ülés. — Február 28-kán 1840. hol az elkezdett jobbparii vonal vállalkozói azt nyilatkoztatják, lioerv azon esetre, ha a’balparti Pozson>' v*f,,, _ . . * J ’ ‘ megye kivánata

létesűlend, ok tovább folytatni nem fogják, és így megtörténhetne, hogy két ut helyet Pestnek* n«na balparti egy sem lenne — felhozatott itt, hogy Pozsony Vármegyének egy részén Angernál a’ vasút már ra"'

bészegellik, ha tehát a’ balparti vasút vállalkozóiknak szilárd akaratjuk, a’ Morva-Sléziai utat elkészíteni, akkor viheti minden kérdés nélkül munkálatát Augerig, ezekből tehát látni, hogy a’ tanácskozás alatti kérdés, koránt sem olly egyszerű', a’ milyennek látszik —itt a’ czél kettős: lször hogy a’ vállalat mentül olcsóbbau eszközöltethessék, 2szor hogy Bécs Városa megnyeretethessék, és ez által a1 jobbparti munkálat akadályoztathassék, midőn tehát a’ nemzet ezen elsőségeket egyes személyeknek által, adja, hogy joga legyen mind azokért önnön bisztosításit kívánni, azt kifejti bővebben Vas Vgye Követe, 's a’kit annak előadása meg nem győzött, azt hiszi, hogy az semmikép meggyőzetui nem fog. — Mondják ugyan némellyek , hogy a’ balparti társaság nyújtott bisztosítást, ’s Pozsony Vármegyének Követe fel is olvasta azt, azonban vizsgáljuk figyelmesebben a’ felolvasottakat, mik mondatnak ott, azt. i.; hogy a’magyar középponti vasút ideigleni bisztosága, mihelyeot a1 Helytartó Tanácsai a’ szerződést megkötendi, a’ társaság közgyűlését üszvehivandja, hogy a’ munkálatok felől tanácskozhassék, és azok minden élénkséggel elkezdődhessenek és folytathassanak“ ezen kijelentésbenő még bisztosítást nem lát, midtazt, hogy a’ társaság közgyűlést fog tartani, és a’ munkálatokról, magában értetődvén, hogy a’ Gánserndoftól Pozsonyig vezető vonali munkálatokról tanácskozni, hogy azok Ganserndorfnál élénkén elkezdődhessenek, és Pozsonyig folytathassanak. — A’ mi Rothschild bisztosítását illeti, noha ő pénzére nézve mindenható, itt azonban minő bisztosítást ád ? nem mondja ő, hogy ezen vállatathoz szükséges pénzt fogadni, hanem csak azt, hogy kész segétséget nyújtani, azon fogva, mert az éjszaki vasút érdekében fekszik a’ Duna bal partján a’ közülést előmozdítani, mi végből Ígéri, hogy ha a’ privilegium megnyeretik az építést még az 1840dik év folyamában egészen a’Morva széléig, ’s eképp a’ közösülést a’ Magyar határ szélekig eszközleni fogja, — és igy ő szintén mi becsületére válik kijelenti, hogy Ganserudorftól a’ Morva vizéig, már pedig kinek a’ haza boldogsága a’ szivén fekszik, annak kívánsága az, hogy Pest Bécsel köttessék öszve — ezen felhozottakból tehát nem tetzvénkia’ bisztosítás, midőn a’ Pozsonyi kívánat pártalódik, azt kérdik, hol van tehát a’jobbparti vállalkozók bisztosítása, erre részéről rövideden felel, hogy szinte sehol — és valamint a’ bal parti vállalkozóknak Ígéretében még bisztosítást nem lát, úgy a’jobb parti vállalkozóknál is mind a’ csatornára, mind pedig a’Győrtől Pestig vezetendő vasútra nézve, a’ puszta ígéreteknél egyebet nem lát, igy tehát a’ bisztosításra nézve a’vállalkozó társaságot tökélletes egyformaságba lenni találja. — illy' helyheztetésébe a’ dolognak figyelmeszteti a’ Rendeket, hogy az illy nagy érdekeségű tárgyban, mellőzvén a’ provincialis érdékeket, csupán a’ haza javát és boldogságát tűzzék ki — e’ szempontból részéről azt javallaná, hogy jelenleg e részben egy országos Választmány küldessék ki, inelly a’ két parti vállalkozókat kihalgatván, a’ dolgok előmeneteléről adatokat szerezzen, mellyeket még ez Országgyűlése elejbe terjeszen — ha ez megtörténendik, akkor reményű, hogy az igazság tisztán kiemeltetvén, a’ haza java sem fog koczkásztatni — mit ha utói nem érhetne, mivel hazáját nagyon szereti, kívánna néki legalább eg}'vasutat bisztosítani, azonfogvaa’

Pozsonyi kivánatot csak a’ Bihari javallat mellet pártolja, mindenek előtt azonban kívánná, hogy ezen tárgy megvizsgálására egy országos Választmány azonnal kiküldetvén, még ezen az Országgyűlésen tudósítást adjon.

Pozsony Vármegye Követe (Olggag Titus) , Bars Vármegye Követe okoskodását támogatólag felolvasta az általa is, mert felolvasott NB. NB. alatti ragasztókét, megjegyzi azonban, hogy ha egy két sorral tovább olvasott volna, ott találta volna éppen azt, a’ mi okoskodását végképen megdöntötte volna, t. i. ezen szavakat: „hogy ezen ragasztókban kimondott kötelezés a’ Nagy-Méltóságú Helytartó magyar Tanácstól kötendő szerződésben forma szerint beiktattassék,“ mi pedig az itt kimondott kötelezés az, hogy Pestről mind két irányban, szintúgy Pozsony, mint Szolnok és Debreczeu felé a’ munkálatokat késedelem nélkül elkezdhesse, hogy pedig ez elég világos, és hogy a’ vállalkozóknak jó lelküségeket bizonyítja, azt Borsodi Követ is megjegyzette. — Mi Csongrád előadását illeti, hogy az 1836: 25dik törvényczikkely rendeleténél fogva nem lehet a’ Pozsonytól Gánserndorfig való vonalat pártolni, az igaz, nem is állítja azt senki, és ha a’ törvény ben volna, Pozsony Vármegye tudván a’ törvény erejét, annak magyarázatjáért a’ törvényhozó Testhez jelenleg nem folyamodott volna, de éppen az, hogy ezen vonal a’ törvényben kimondva nincsen, ellenben a’ nemzet érdekében kiváltképen fekszik, hogy a’ morva-sléziai vonal ne Angernál, melly 8 óra távolságra vagyon Pozsonytól, hanem Ganserndorfnál, melly Pozsonyhoz is közelebb vagyon, / melly által Pozsony Városa is Pestel közelebbi kapcsolatba jövend — összehúzassék, ezen kívánatét a’ Rendek eleibe terjesztette, — ’s midőn ezt tette, midőn nem ön provincialis érdeke, de a’ haza java tekintetéből a’ nemzetet pártolásra felszólította, nem kívánta azt, hogy az 1836: 25dik