1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 96. országos ülés
218 . ztenek arra, hogy a’ pártolás csak Pozsonyt kötné öszve az északi vas pályával, melly személyze t sokaságára nézve elegendő jutalmat Ígér; - Pozsonytól Pestig, és onnét Debreii való folytatása pedig egészen elmaradna, ’s ha egyszer felülről a’ Pozsonyig való vonal elkészülne ' a’ kevesebbet jövedelmező alsó pálya készítésére aligha találkozna vállalkozó — a’ do- 10^ illy helyhezetében tehát Küldői nevében az egész balpartivonalra nézve tökélletes bisztosítást Jván ’s mivel az eddig előadattak csak ünnepélyes kijelentéseket, de semmi kötelezéseket magokban nem foglalnak, a’tellyes bísztositás hiányában a’ Pozsonyi indítványt ez által nem pártolja. Kraszói Követ (.Markovics József) : Küldői inkább a’ csatornát kívánván, minthogy annak létesülése a’ balparti vasvonaltól függene, azon fogva a’ Pozsony Vármegyei kivánatot nem pártolják. Bihari Követ (Beöthy Ödön): Miután több Követek a’javallatot felfogták, kötelessége kimondani, hogy neki koránt sincsen szándéka a’ balparti vasutat akadályoztatni, sőt éppen az, hogy annak létesülését igen is óhajtja, vitte őt javallatának előterjesztésére, igen sajnálja, hogy a’ puszta nyilatkozásnak ő annyi erőt, mint mások tulajdonítani nem tud, mert őt a’keserű tapasztalás, fájdalom másra tanította, ’s nem tehet róla, hogy csalódások közt megőszülvén, a’ programúiba bisztosítást nem talál, azért tehát részéről ismételve kijelenti, hogy ő a’ balparti utat pártolja, és legforróban pártolja, de éppen azért kiváu bisztosítást, melly nem olly szokatlan, mint némellyek által felhozatik, mert például a’ vállalatok közé tartozik a’csatorna is, már ha valaki csatornát ásat, azt előbb nem használhatja, még az egészen készen nincsen, midőn tehát azt kívánja, hogy Pestnél kezdvén elébb Pozsonyig végeztessen a’ vasút, nem mást kiváu, csak azt, hogy a’ vasutak ne csak egyesek nyerekedő kútforrásai legyenek, hanem azokuak hasznát a’ nemzet is érezze. Csongrádi Követ (Klauzál Gábor): Hogy a’ feuálló 1836dik 25dik törvényezikkely a’ vállalatok eránt nem kimerítő, azt maga azon törvényezikkely bevezető szavai eléggé bizonyítják, a’ hol mondatik „a magános vállálafok eránt a’ legközelebbi törvéngliozás kimeritöleg okvetetlenül fog rendelkezniu — mi élőt tehát e’ felett tovább rendelkezni lehessen, Küldői mindenek előtt azt vélnék elhatározandónak, váljon a’ parallelák állhatnak e1 vagy sem? és na nem állhatnak, azon esetben azok, kik a’ törvény engedelme mellett költséget már tettek , bisztosítassanak — mennyire óhajthatok nemzetüknél a’ vasutak, kiki érzi, ha azonban valaki a’ Duna két partján vasutakat paralléllába, ’s közepében a’ Gőzhajót vive felállíthatni javai, arról meg van győződve, hogy egyet sem akar. — A’ mi a’ mái tanácskozások tárgyát illeti, hibáznak azok, a’ kik azt hiszik, hogy azok, kik a’ bisztosítást kívánják , a’ Duna balparti vasutat ellenzik — e’ tekintetben vissza meuui kéntelen mindazokra, melly ek a’ múlt Országgyűlése alatt történtek— B. Sina szinte szándékozott vasutat Pozsonytól Bécsig építtetni, azonban nem tudván megegyezni a’ Pozsony várasiakkal, felkérte a’ Duna jobb partján — a’ Kormány megadta néki azt a’ privilégiumot, azon feltétellel azonban, hogy azt legalább Győrig vigye, ’s ez által a’ Kormány már kimutatta, hogy a’ magyar kereskedésre figyelmezett. — B. Sina elmulasztván a’ Pozsonytól Gánserudorfig vezető vasútra a’ kedvező alkalmat használni, felébredett Ullmann, ki is a’ várossal egyesülvén, miután általlátta, hogy ezen vonalat, mert ez legjövedelmesebb, kezere nem egy könnyen játzhatja, mint egy ragasztókul hozzá tette, hogy ő a’ vasutat Pestig viendi — akkoron felszóIJalt Sina is , és azt ajánlotta, hogy a’ Győri vasutat ő is Pestig viendi, azonban bisztosítást nem adott— látván ezeket Ullmann társasága, azokkal lépett elő, mellyek Pozsonyban, ’s itt a’Rendek körében forgottak; illy hellyheztetésében a’ dolognak véleménye szerint az volua az első kérdés — váljon a’ törvény mellett köteles e’a’ nemzet, a’ Pozsonytól Gánserndoríig vezető vasvonalat pártolni, második kérdés volna, kívánhat e' a’nemzet bisztosítást. A’ mi az első kérdést illeti tagadni nem ieket, hogy a’ nemzetnek javára ezélzó minden vállalatokat a’ törvényhozásnak pártolni kell, már pedig, ha a’balparti vasút Debreczentül Pestig, innéut Pozsonyig elkészítetik, hogy az által a’nemzet java és virágzása előmozdítatik, senki kételkedni nem fog — azonban Pozsonytól Gánserudorfig vezető vonalat, feuálló 183(idik 25dik törvényezikkely értelmében pártolni nem lehet, mert ezen vonal azon törvényczikkelyben nem foglaltatik, mert az említett 25dik törvényezikkely első szakaszában moudatik Pestről Becs felé Auslriai szélekig, ezen szakasz rendeletének megfelel a’jobparti, a’ mellyre már privilegium is kiadatott: az 5dik szakasz Pestről Galliczia határ szélekig — 's ezen szakaszban gyökeredzik a’ Pozsony Vármegyei kívánat — azonban ha tetzik a’ balparti társaságnak Galiezia szélekig vasvonalat készítetni akarni, azért többé folyamodni nem kell, mert ezt neki a’ tör'0") már megengedte, azonban Pozsony Vármegye kivánata más , az t. i., hogy Austria határszélig engedtessék a’ vasvonal — ezen kivánata Pozsony Vármegyének a’ törvénybe nem foglaltatik, midőn tehat a’ nemzet egy valami vonalnak, melly a’törvényben nem foglaltatik, a’ törvényben foga ta felett elsőséget adni nem kész, váljon ki fogja kérdésben hozhatni a’ nemzetnek azon jogát légy midőn ő valakinek osztogat, magának bisztosítást ne kérhessen? kivált illy helyheztetésbeu, XCV1. Országos Ülés. - Február 28-kán 1840.
