1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 96. országos ülés

2 02

XCVJ. Országos Ülés. — Február. 28-hin. 1810.

kívánnák felfüggeszteni, azon esetben a Bihari indítványt, mint a’ szabadalom kieszközlését legkevesbbé sem hátráltatott, «le az azzali elés megszorítása által a' leghoszabb vas pálya létesítése biztosítására ezélzott, Küldői nevében is pártolja. —

Zarándi Követ (llollahi/ Albert): Küldői a’ bal parti utat pártolni rendelték, azon feltételjel azonban, hogy az mentői hosszabbra terjedjék, hogy tehát e’czélját Küldői annál inkább elér hessék a Bihari Követnek javallatához járul. —

Győr Városa Követe fCzech JánosJ: Mindenek előtt megkell vallania, hogy nagyon különös dolog előtte, azon kérdés fejtegetése, mellyik vasúti vonal legyen a’ törvény értelmében pártolandó, sőtt mi több magának a’ törvény értelmének két felé magyarázása, miután ezen törvény t.i. az 1836: 25-ki czikk. nyilván és határozottan a’ jobb parti vonalt jeleli ki, ’s ez megint új bizonylata annak, hogy nálunk alig szülemlik meg valamelly törvény, és már is külömböző iránta a’ magyarázat, nem csak mellékes részletekben, hanem a' lényegre nézve is. Hogy pedig az idézettt 25-ik czikk valóban a’ jobb parti vonalt értette, bebizonyúl a’ következendőkbül: Az l-ő §-ban ekkép jeleltetik ki a'kérdéses vonal ,,1 -ür Pestről llécsfelé Austria határ széléig“ Maga a’ köz értelem se engedi e’vonalt másra, mint az eddig fenálló közösülés erányára alkalmaztatni, mert valamint akkor, midőn a’ törvényhozatott, a’ Duna bal partján nem lévén közösülés Becs és Pest között, senki nem is érthetett mást, mint a’ szokott jobb parti út mellett elnyúló vonalt, úgy minden bizonnyal a’ törvényhozás szemei előtt se lebegett más vonal, mint ez. — Fölötte különös is lett volna, a’ bal partra csak gondolni, midőn teltdolog, hogy évezredek se hozhattak ott közösülést létre. •— Ezen kívül a' legnagyobb aránytalanság lenne akkor, a’ honnak a’ Duna hasította két részei között, ha a’ kérdéses'vonal is a' bal partra esnék, mert ezen esetben a’ törvény kijelelte 13 vonal közül 10 jutna a’ bal partra és csak 3 a’ jobbikra, de ezek közt se volna egy, melly Pestről Austria felé vezetne. Megesméri a’

Pozsony Varme- J ( . ,

pye kívanata a’másik rész is azt, liogy a törvényben első helyen említett vonal alatt a jobb parti értetik,

^vas utlránt.rtl mivel némához, hanem s’ 4-ik tételben előjüvőhöz ragaszkodik, azonban hogy ezt sern magyarázhatja a' maga kedvére, világos a’ törvény szavaiból, mellyck így hangzanak ,,1-er Pestről Morva és Szi/esia szeléigu a' vonal pedíg, mellyet a’ bal parti vállalkozók fölállítani akarnak Dévénynek, ’s egyenest Austria határ széleihez vezet, egy olly ponthoz, melly a’ Morva határoktól legalább 10 Szilesiától pedig majd 30 mértföldnyi távolságra esik. — Egy másik fogása a’ bal parti d állalkozásnak azon elv felállításában létezik, „hogy mind a jobb, mind a bal parti vonal építése megengedtessék“ ezen eszme azonban jólehet első tekintetre igen szabad eltűnnek mutatkozik, következményeiben felette káros, és azért el nem fogadható. — Nem mindegy a’ nemzetre nézve, hogy az, mi kevés költséggel megtörténhetik kettős áldozattal eszközöltessék, a’ nemzeti vagyon valóságos pazarlása volna tehát most egyszerre két vonalt Pest és Bécs között létesíteni, annyival inkább, mivel azon tőkével, mi a’ párhuzamos vonalra fordítatnék, inkább az egyiket meghosszabítani, s így a’ közösülés könnyebbítésének áldásait más vidékre is árasztani lehetne. Például szolgálhatnak e' részben más Országok is, kivált Belgium, hol szinte párhuzamos vonalok nem léteznek, és ha állitattak is, a’ vállalkozók tenkre jutását vonák magok után. De minden okoskodásnál többet nyom maga az 1836-ik Országgyűlés nyilván kimondott határozata, hogy párhuzamos vonalt állítani szabad ne legyen, nincs ez ugyan a’ törvényben, de benne van az országosan mind a' két Tábla által elfogadott izénélekben, felírásban, s törvényezikkben ugyan is a’ törvényezikk legelső javaslatában, melly a’ 424-ik Illés irományai közt foglaltatik, e’ szavak találtaidnak, 6. §-ban „A’ vállalkozók törvénnyel biztositatnak, hogy a' meghatározandó esztendők kitoláséig, válalati munkáik két vég pontjai között, s annak egész vonalúban hasonló munkát készíteni egyállaljában szabad nem leend“ — Ilasonlókép száll a’ 455-ik Ülésből felterjesztett törvényezikk is a' 7-ik szakaszban. Hogy pedig ezen elv a’ örvénybe nem iktattatott, nem azért történt, mintha O Felsége által igazságosnak el nem ismer- 1 tetett volna, hanem azon okból, mivel O Felsége lS36-ki Aprilis 23-án költ kegyes Leiratában

a javaslóit országos választmányt — melly a’ vállalatok felöl Ítéljen, helyben nem hagyván, e’ részben az eddigi törvényes rendelést elegendőnek találta, és a1 Törvényhozás intézkedését csak a kisajásitás iránt fölállítandó szabályokra kívánta szórhatni, s c’ szerént meg másittatván .a törvényezikk, mind az, mi magára az engedelem a.’ásra vonatkozik kihagyatott belőle. Miután tehát ezen országosan megállapított elvbe bizakodván a’ jobb parti vállalkozó, a' törvényhozatala után magát azonnal a’ nagyszerű munka kivitelére számva a’ vonal Austriai részére már szabadalmat nyert, de a’ honban felállítandó pályára az engedelmet kieszközlötte, költséges felméréseket tétetett, sóit a’ vonal irányára nézve a’ hatóságokkal már tettleg egyezett, és építési anyagokat is nagy mennyiségben beszerzett, hogyan lehetne most, az előbbi Országgyűlés határozatai ellenére őt egy később keletkezett vállalat kedvéért elmcllózni, és károsítani. — EI-