1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 93. országos ülés
157 Zala Vármegye Követe (ílertelendg Károly): Az emberiség tekintetéből kívánja, hogy a’ KS*sn«ege« tébüntető perekben, hol a’ tiszti Ügyész a’ vádlevélben halálos, vagy ehhez hasonló büntetést kér, íyk feiíerje«de a’Törvényszék a’halálos büntetésnél kevesebb, vagy sokszor az esetnek csupa szerencsétlen-tct"' |!,'*lutn!,kség, és véletlenség okozta környülménye miatt feloldozó ítéletet hoz, a’Törvényszék ítélete végre hajtódjon, mert sok helyeken, mint Megyéjében is azon szokás divatoz, hogy sokszor a’ miatt, hogy a’ vádlevél a’rabra halálos büntetést kér, noha a" Törvényszék a’vádlottat ártatlannak Ítélte, felvinni kelletvén a’ Curiára a’ pernek — a’ feloldoztatnak még is azon keserű, és szigorú tömlöczben kell sinlődni, hol csak immoralitas oskolájának mérgét tanulhatja, mind addig, míg a’ Curiáná! a’ felsőbb Ítélet nem következik; kéri azért a’ Rendeket, méltóztassanak, e1 környülményt igazság, méltányosság és emberiség tekintetéből szívekre venni, és azt elhatározni, hogy a’ Törvényszékeknek illy csekély büntetésé vagy feloldozó ítéleteik, nem várván a’ Curiának érkezendő felsőbb itéleit, végrehajtassanak. Pest Vármegye Követe (Dubravitzky Simon): Egyetért az Elölülővel, hogy e’ pont végképen és egészen kihagyattassék, mert a’ szólló is azt hiszi, mikép ha valaki ellen olly nevezetes tett forog fen, hogy arra halálos büntetést kell a’ tiszti Ügyésznek kívánni, az illyen esetben, bár mit ítéljen is a’ Törvényszék — véleménye szerint igen czélerányos, hogy a’ felsőbb biróságok is a’ pert vizsgálják meg; azon egyszerű gyakorlati oknál fogva is, hogy a’ feljebbviteli bíróság tagjai a’ vádlottal rend szerint kevesebb viszonyokban állanak, mint az első és kebelbeli Törvényszék, és igy emberiként is felvéve, kevesebb elfogultsággal járhatnak el ebbeli tisztjükben. Egyébiránt a’ felhívott 1790: 43dik törvcnyczikkelynek nem is lehetvén más értelme, mint azt az Elölülő megmagyarázta, nem lehet tehát annak tartalmából azt kihúzni, mintha az első Törvényszék által kimondott ítéletek a’ féljebbvitel útján nem súlyosíthatnának, ellenkezőt mutat a’ mindennapi gyakorlat, ’s ennek igy is kell lenni mind addig, míg a’ büntető törvény rendszeresen nem dolgoztaik ki, ’s a’ biróságok is e’ tekintetben rendszeresen nem alkottatnak. Az Elölülő: A’ Ivarok megnyugtatására megérintette, hogy arra semmi rendelés nincs, hogy az olly személyek, kik a’ Törvényszék által felmentettek, addig, míg pereiket a’ felsőbb biróság megvizsgálja, a’ tömlöczben tartassanak; azért a’ Törvényhatóságok dolga felügyelni, hogy a’ hol p. o. törtéuetes gyilkosság forog fen, ott az első biróság által felmentett alperesek a’ felsőbb Törvényszékek ítéletéig kezesség mellet kieresztessenek. Szerem Vármegye Követe (Zsitvay József): Az Elölülő kijelentését pártolván, a’ felfogott pont kihagyására szavazott. Már maros Vármegye Követe (Mihályi Gábor): Küldőinek elébb érintet kívánságát sürgetni akarta. De Az Elölülő: oda utasította, hogy azt a’ kerületi Élésben terjessze elő. Többnyire a’ többség kívánságához képest a’ felfogott pont kihagyását kijelentette. A’ 34dik, 35dik, 36dik, 37dik, 38dik és 39dik pontra semmi észrevétel nem lévén, A’ 4üdik pont, és annak érdemében készített törvényjavallat felolvastatott. Az Elölülő: A’ felolvasott sérelemnek két része vagyon: az első részben kívánják a’ Karok, hogy a’ só felemelt árából összegyűlt sommákról folytatott számadás az Országgyűlése elejébe terjesztessen , jövendőre pedig nem csak a’ só árának a’ fentforgó szükséghez arányzólag mennyire felemlését, hanem a’ felemelésből öszvegyült jövedelemnek, mi sükségre fordítását ön magok kívánják elhatározni — ez természetesen csak kívánat, és nem is lehet más, mert az 1792: 14dik törvényczikkely mind ezekről nem szóll, és az illy számadásoknak előterjesztésen nálunk szokásban nincs. Ezen számodások előterjesztéséről sokat lehetne jobbra, balra szóllni, itt csak annyit kívánt azon megemlíteni, hogy azok előterjesztése maga után rendesen kötelességet és költséget is húz, és hogy Országokban, hol budget van, a’ közköltség száz meg száz milliomokra megy; ő tehát e’kivánatot örömest nem tenné; azonban, mivel már máskor is tevődött, most nem ellenzi ugyan, de miután a’ Karok most tovább mentek, és minden a’ Helytartó Tanács által kezelt pénztárokról folytatott számodásokat az Országgyűlése elejébe kívánják előterjesztetni; kénytelen megjegyezni, hogy O Felsége világos törvényeink szerint est patronus fundationum, és igy azokra a’ főfelvigyázás 6 Felségét illeti; ezen utóbbi kiváuatot tehát a’ szerkeztetésből kihagyandónak vélte. A’ mi pedig az Iső pont 2dik részét, t. i. a’ só árának alább szállítása eránti kiváuatot illeti, arra nézve azt javalja, hogy a’ Karok és Rendek várják el mit felel a’ Felség az előleges sérelmekre, akkor a’ felterjesztés inkább idején lesz. Veszprém Vármegye Követe (Kotsi Horváth Sámuel): Utasítása következésében azt kívánta, hogy a’ só felemeltárából összvegyült sommáról 1792dik esztendőtől kezdve terjesztessenek elő a’ számodások, és ezzel a’ felolvasott pontot bővítetni kérte. A’ Karok azonban a’ felolvasott pontot és törvényjavallatot minden módosítás nélkül megállapították. Jegyző Könyve II. Darab. 40 XCII/. Országos Ülés. — Február 25-kén 1840. t
