1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 93. országos ülés
l»)4 kát és Rendeket, hogy azon egész, intézkedéssel haggyanak fel — vagy legalább azt a’ büntető és javító rendszer kidolgozása idejére halasszák. Veszprém Vármegye Követe {Kotsi Horváth Sámuel): Megyéjében is szakadatlan gyakorlatban lévén ezen szokás, pártolta, a’ javallatot. Pozsony Vármegye Követe (Olyyuy Titus): A’javallatot szinte pártolta, cöupán ezen szót: tanúság, tanúságtétel szavakkal kívánta cseréltetni. Az Elölülő: Nem tagadja, hogy mind a’ javallat mellett, irtind ellene velŐ3 észrevételek vannak, részéről tekintetbe vévén azt, melly képzclhetetlen költség háromlik a’ szegénységre, ha a’ tiszti Ügyésze, vagy fenyítő perekbe álló minden tanúknak, akár tulajdon Megyéjük, akár a’ szomszéd Megye, vagy törvenyhatóságbeli Bíróság elleibe állíttatnak, napi bére és fuvarja a’ Törvényhatóság által fog fizettetni; valamint helyesnek találja, hogy a’ más megyebéli tanúk napi béreik és fuvarjaik a’ Törvényhatóság által lizettessenek, valamint azt is igazságosnak tartja, hogy ha az alperesnek módja van, a’ megyei tanukat is tartozzon kielégíteni; úgy ellenben azt, hogy a’ hol az alperes szegény, a’ tanuk napi béreit és fuvarjait a’ házi pénztár fizesse, nem látja helyesnek, mert meg van győződve, hogy ezen rendelet által azoknak tétetik kár, a’ kiknek a’ Karok hasznot akarnak tenni. Figyelemre méltó tekintet e’ tárgyban, hogy a’jelen javallat szeréut a’ tanúk compassus melleti meghilelesitések kizárattatván, ha Mosony Vármegyének Mármarosi tanúra szüksége leend, annak ottani megjelenése temérdek költséggel, ’s az adózó nép inegterheltetésével lészen egybekötve; ő tehát az egész törvényt nem a’ legszükségesebbnek látván, úgy vélekedik, hogy az eddigi szokás melleit meg lehet maradni. Szatlunár Városa Követe (Esze Gábor): Midőn ezen czikkely a’ Karok és Rendek kerületi Ülésekben tárgyaltatott volt, annyira általlátták Szathmár Városa ezen kivánata igazságát, hogy azt azonnal nem csak elfogadták, hanem az eránt törvény javallatot is szerkezteitek, annyival csodálatosabb tehát, hogy a’mostani országos Ülésekben ugyan azon Rendek ellenkező értelemmel vágynak. Most ugyan is a’ Megyére biteltetés végett beküldeni kívánandó tanúknak sem a’ napi, sem szekér béreket fizettetni nem akarják, és csak azon okból, hogy a’ megyei pénztárra ez által teher háromolna. Ila a' Karok és Rendek azt, a’ mi a’ törvény és igazság kiszolgáltatására költödik, tehernek tartják; annyival inkább teher egy magányosnak, a’ ki sokszor két kézi munkájával keresi élelmét, azt abba hagyva több napokig maga költségén utazni ’s távol lenni, ’s e’ szerént mellyik bírja inkább, 's mellyik kötelesebb azt hordozni, a’ Törvényhatóság e’ összvevéve, vagy egy azon hatóságra nézve idegen és szegény egyes lakos ? Az illyen esetekben sokszor egy mezei munkás, egy mester, vagy más életmódú embernek háza népe, több napokon keresztül távol lévén a’ kereső, nem csak akkor jelenleg szenved szükséget, hanem azáltal, hogy keresete nemére a’ legalkalmatosabb időt hiába veszteni kénteleu, az egész házuépre nézve későbbre is kihat a’ nyilván való károsodás. Példáid egy mesterembernek vásárra kellene készülni, vagy éppen menni, ’s ezek helyett tanúskodni hivattatik, már élete módja gyakorlásában annyira gátoltatik, hogy az innen eredett kára soha sem térül vissza. Egy mezei munkásnak széna tsinálásra, aratásra, vagy szántásra ’s egyéb munkáira nézve sokszor a legalkalmatosabb időt kell az ill ven esetekben elmulasztani, és mind ezekre néki, ha fizetődiie is, bére nem több, mind annyi adódik, mennyi az éhezéstől, és a’ gyalog menetel fáradságától menti meg, a’ károsodása mind e’ mellet is meg vau, és mégis csak ennyit is megtagadni egy közönségnek, valóban az igazság és törvény kiszolgáltatásának előmenetelére nem szolgál. Kéri tehát a' Város újonnan legalább ezen napi és szekérbér fizetést újonnan törvénnyel elrendeltetni; ellenkező esetben óvásul kijelentvén, hogy ezen törvényes és igazságos kivánata nem telkesítése esetére, nem tartja magát felelősnek, ha a’tanúskodástól mindenki idegenkedve, ’s attól méltán vonakodva, a’ törvény kiszolgáltatásában hátramaradások tapasztaltatni fognak. Ugocsa Vármegye Követe (Szentpály László): Pártolta Borsod Vármegye Követének azon megjegy»és®t, hogy a’törvényjavallatot másként kell alkotni, mert valamint igazságosnak tartotta, hogy azon tanúk, kik más Törvényhatóságba kéntelenek menni, fizettessenek, úgy azt, hogy a' tulajdon Megyéjében, vagy a’ hol a' meghitelesités compassus mellet is megtörténhet, a’ tanú fizettessen helyesnek nem vélte. Krassó Vármegye Követe (Kiss András): A’ fenyítő perekbeni tanuknak napi dijokat, a’ megítélt vagyonából, a' mennyiben pedig innen ki nem telne, a' honi pénztárból kívánja fizettetni, ezt úgymond javalja a’ közbátorság fentartása, és az osztó igazság, mert természetes az, hogy az olly tanú , kinek mint a‘ szó Hó Megyéjében számtalanszor megtörténik, tíz, tizenkét sőt néha tizennégy mért földre is kelletik nagy fáradsággal, dolgainak elhanyagolásával, költséggel utazni, és drága idejét vesztegetni : az olly tanu nem kapván semmi kárpótlást, maga igyekszik magában fojtani azt, a mit tud, és így véghetetlenííl akadályosztatik a' köz bátorság elleni tettek, kipuhatolást egy részről, inás részről pedig demoralizálódnak az illy emberek, kik külömben a' rósz XCIII. Országos Vies. — Február 25-kén 1840.
