1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 92. országos ülés
CXl/. Orsrzngos Utes Februar, 'li-kin ISIO. 141 a' 3 ik Rész 30-ik czimjctiek világos bizony itása szirént a* jobbágyságnak tulajdona volt, — óbból következteti a’szálló azt: bogy az, a’ mi közönségesen mondatni szokott, mintha tudniillik a' rendes adó terhét tulajdonképen a’ földes urak viselnék, mivel azt a’jobbágyság amazoknak földjeik jövedelméből fizetik, nem légyen egyéb egy valóság nélküli puszta eszménél, mert miután a‘ jobbágyság az általa miveit földek haszonvételének régen tulajdonosa lett, amaz állítás csak úgy egyezne meg a‘ valósággal: ha a" jobbágyságnak a’ földes úri tartozásokból minden évben annyi engedtetne le, a’ mennyit az, a' köz adóba adni szorittatik — ennél fogva minden adói súly ósitás egyenesen a’ jobbágy ot nyomja, a' földes urat pedig csak anny iban illeti, a1 menny iben érdekében fekszik, hogy jobbágyának any agi tehetsége szerfelett meg ne gyengítessen. Nagyok sőt rémitők azon terhek, mellyeket a‘ jobbágyság csekély' telke puszta használásáért, és a’ mi legkescrúbb, a' legnagyobb részben egy roppant tehetségű osztály helyett szenvedni kenteién, holott elei a’ midőn a' földeket fölfogták mind azokról semmit sem tudtak. Nagy romlásnak szükséges tehát következni a' jobbágyságra, a’ midőn azon módnak tágas kapú nyitlatik, mi szerent azoknak száma kevesitethessen, a’ kik nagy terheinek elviselésében segéd társai voltak, mert miután az l-ő Rész 40-ik czimje, nn lly egyszer megszüntetett volt, az 1S3*/G törvény által felélesztetek, és most kedvezésében a’ leány örökösök is részesitetnek, liollott ezek eddig belőle valami hasznot húzhatni nem is gondoltak, ezután csapatonkint fognak a‘jobbágy ok telkeikről leüzetni, és az azokon feküdt terhek más adózókra háritatni. Annál fogva kívánná a’ szól ló az l-ó Rész 40-ik czimjének szándéklott bővítését a1 legszűkebb korlátok közzé szorittatni, és miután mára’ leányosztályosok is kedvezésében általánosan részesítettek, legalább azt megmentetni , a’ mit még jelen környülállások között megmenteni lehet, — legalább az olly leányosztály osokat, a‘ kiknek férjeiknél szükséges lakások van, ezen törvény kedvezésétől elzáratni, és azt is elhatároztatni, hogy a' midőn az illyen jobbágyi kéz alól kivett teleknek birtokában lévő földes ur maradék nélkül elhal, a‘ telek nem az oldalági atyafiakra, hanem ismét jobbágyi kezekre kerüljön, azon felül azt is: hogy legalább a' leányok nemtelen örökösei olly asra adózni tartozzanak. Nógrádi Követ (Szent-Irányi Ansel niJ: Küldői is az l-ő Rész 40 czimet fentartani, ’s azt annyiban kívánják bővíteni, hogy minden osztozó testvérnek számára, fél telki belső fundust kibecsülni szabad légyen, és ezen jófékonság a' leány ágra is kiterjesztessék, — a’ kibecsülésre nézve azonban, a’ felolvasott kerületi Izenet szerkezeiét pártolja. Unghi Kői ét (Bernnth Sigmónd): A' mit Soprony'Vármegye Követe az l-ő Rész 40 czimje eránt felhozott, részéről is elfogadja — a’ mi pedig a1 kibecsiiltelést illeti — a’ kerületi szerkezet által az adózóknak engedett oplio gyakorlatilag igen rósz következéseket huzatul maga után, mert a" jobbágy ezen kedvezést rosszul veendi, és az ingerlők tanácsa után majd az optionak mind a’ két részét fogja kívánni, mi végből a’ Megyéknél a’ sok panaszoknak vége nem leend — , e’ tekintetben téliát vélekedése szerint legjobb lenne, hogy ha az illy esetekben a’ jobbágynak az illő becs ár 'fizettetnék meg. — A’ mi Szabadka Várossá Követének előadását illeti , hogy az adó fundussa biztositassék, — e1 részben ő is vele tart, és kívánja, hogy az biztositassék is, mert külömben ezt behajtani nem lehet, azonban hiszi, hogy a nemesség eránt, mellj' 1715-ikben vagy onának égy' nevezetes részét az adónak fundusáúl általadta olly méltánlással leendenek, hogy jelenleg őt hazájából is kifizetni nem fogják kívánni. Szatbmár Vármegye Követe (Kende Sigmond): A’ Sopronyi okoknál fogva az l-ő Rész 40-ik czimjét egész kiterjedésben fentartatni kívánja, — a’ kibecsülés esetében pedig nem a1 becsáiát, bariéin csak épületek és javítások árát kivannak Küldői fizettetni., — Szabolcsi Követ (Bonis Sámuel): Küldői a’ 2-ik szakasz a) pontjára a’ fő RR. javalatát, hogy t. i. a’ leány' testvérek az l-ő Rész 40-ik czim jótékonyságától kizárattassanak el nem fogadja, hanem e’ részben továbbá is az eiőbbeui Izenetbez járul. — a’ mi a’ kibecsülést illeti, Küldő1 e' részben az illő becs árát kívánnák rendelttetni. Morvát Országi Követ (Uorninich Sándor): Világos utasításánál fogva az l-ő Rész 40-ik czimjét maga épségében fentartani, és a’ leány' ágra is kiterjesztetni kívánja. Zólyomi Követ (Osztroluczky Miklós): Utasítása szerént kijelenté, hogy Küldői a Hármas részű Törvénykönyv l-ő Részének 40-ik czimjét maga épségében hagyatni kívánják, illyen értelemben tehát pártolja Ungh Megyének abbeli kívánatét, hogy' a’ felhívott 1-ae Titulus 40-us maga épségében fentartassék. Győr Vármegye Követe (Szűts Antal) : Hogy az l-ő Rész 40-ik czimje a’ maga épségében fentartassék olly bővebb hozzáadással, szinte pártolta, hogy a’ kibecsülésnck akkoron lehessen helye, midőn mind egy ik örökösnek, az egész Hazában értve, egy' egész felekre való birtok, az osztály alkalmával nem jut. — Továbbá az elbecsüitctés esetében az osztozó örökös, kinekegyr Jegyző Könyv. II. Darab. 36
