1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 61. országos ülés
XL/. Országos Ülés. — November 12-lén 1839. 391 végzésben, mrft valamint az megbukott, úgy meg fog btil.ni ez is, mert megbukásának csirája már abban le vagyon teve, Iáit ha a Fő-Rendek még sem egyeznek meg, Ó3 ha személyét tekinti, részéről n nst mér letennie minden biztosítékról, és azt mondaná: hogy feleljen a* jövendőről az, ki ezen tárgyat ide hozta, de minthogy utasítása kötelezi, ez pedig biztosítékot kivárnia, elfogadja Soprony Vármegye javallatát ngy, hogy mind addig, inig a’ szállás szabadsági sérelmek felterjesztve nem lesznek, a’subsidium felett tanácskozni nem kíván. — Mi az Elölülőnek azon állítását illeti: hogy az élethez szükséges a’ kenyér és víz, ebben azon értelemben megegyez, hogy a’ kenyér és v iz alatt a1 sérelmek orvosoltatása értetődjék, mert ha a’ kenyér alatt talán az Előlülő mást értett volna, azon értelmet részéről cl nem fogadja, mert azon kenyér, roelly élete fentartásáért volna, megfojtaná. — Mi egyéberánt azt illeti, hogy Sopron)’ revocália e’ nem e’ előbbi voksát? erre megjegyzi, hogy Soprony Vármegye Követének érdemeit sokkal díszesebb koszorúk fedik, minthogy ezt kérdésbe lehessen hozni, most mindazonáltal a’szálló is utasítása széliemét tekintvén, a’ Sopronyi indítványt csak kéntelenséghől fogadja el. I’osony Vármegye Követe (Olgyay Tth/s:) Soprony Vármegye Követének azon javallata: bog)- mind addig, még a5 szállás szabadsági sérelmek felterjesztve nem lesznek, az oblatumha ne ereszkedjünk utasításával meg nem egyez, Küldői ugyan nem kételkedvén a' felől, hogy a’ Fő- RR-dek azon sérelmek felterjesztését akadályoztatni nem fogják, ók a' biztosítást azok orvoslására intézték, és azt hagyták meg: hogy mind addig, még a’ szállás szabadsági sérelmek nem orvosoltatnak, érdemleges Felírás ne tétessék, e1 végből tehát a1 Sopronyi indítvány utasításától lényegesen különbözvén, azt nem pártolja. Szepesi Követ (Zsedénzi Eduard).- Utasítása e’ tárgy érdemére már tudva lévén, a" felett szállani nem kíván, csupán a’ tanácskozás alatti tárgyra nézve figyelmeztetni kívánja a’ Rendeket: hogy a' Sopronyi javallat a’ Küldőket megkötné, mert ha majd az adatok ki fognak kéretni, és azok a’ Megyékkel közöltetni, magok a’ Megyék fogják azt kikötni , hogy mi feltételek alatt kívánnak ujjonezokat állítani; — e’ részben tehát az volna véleménye: hogy mind addig, még az ujjonezok ajánlásába a’ Követek pótló utasításokat nem veendenek, addig semmi feltételt az ajánláshoz ne kössenek, mert azon viszonyok, és azon méltányosság, mellyel a’ Követ Küldőinek tartozik megkívánják azt, hogy illy nagy tekintetű tárgyba hirok és jóváhagyások nélkül, semmit ne tegyen, annál kevésbé pedig őket le ne kötelezze, — mind előbb tehát nyilatkozott , kívánná , hogy jelenleg semmi feltétel sem határoztassék, hanem várassanak bea’ pótló utasítások — s ennek fontában ő a’ Sopronyi indítványt nem pártolja. — Csongrádi Követ (Klauzál GáborJ: — A’ tegnapi Ülésnek eloszlatását, mint az Elölülőnek gyengélkedő egésségéből történtet elfogadja; egyéberánt mi a’ Sopronyi indítványt illeti, Küldői e részben mind addig, még a’ szállás szabadsági sérelmek orvosolva nem lesznek, az ujjoncz állítása kérdését tanácskozásba venni nem akarták. — Kőidőinek ezen kivánatukat a' f. hó. 13 án tartott kerületi Ülésben előadván , azt a’RR. elfogadni méltóztattak azon hozzáadással, hogy a’szükséget se tudják meg, még a’ fentebbi sérelmek felterjesztésébe a’ Fő-RR. meg nem egyeznek; a’ tegnapi Ülésnek azonban máskép tetszett határozni, most tehát miután, már a’ kerületi végzés megváltoztatá Küldőinek javallatát e’ helyben is ismétli, és kéri a' Rendeket: hogy megtudván a’ szükséget mind addig, mig a’ szállás szabadsági sérelmek nem orvosoltatnak, az ujjonezok ajánlása tárgyában ne tanácskozzanak, ha pedig ezen javallat — melly egyedül ád Küldőinek biztosítást •— el nem fogadtatnék, kéri a’ Rll-ket: hogy gondoskodjanak olly módokról és biztosításokról, mellyek Küldői aggodalmát csak némüleg is megszüntessék, mit ha nem érhetne utói, akkor kénytelenségbői — mint Rest — Soprony javallatát elfogadja, azon értelemben: hogy mind addig, mig a’ szállás szabadsági sérelmek felterjesztve nem lesznek, az ujjonezok ajánlása 'érdemébe ne bocsátkozzanak; — illy értelemben tehát, és nem az Elölülő által mondott értelemben, hogy t. i. mindaddig, mig á’ szállás szabadsági sérelmek felterjesztve nem lesznek, a’ katona ujjonezok oblatumot O Felségének felterjeszteni nem fogjuk, — kívánná a Sopronyi indítványt elfogadtatni — mert különben a’ Sopronyi indítványba nem lát jövendőre semmi biztosítást, mivel aJ szerént ha fellerjesztetnck a’ szállás szabadsági sérelmek, az ujjoncz ajánlási oblatumnak is is felkeli terjesztetnie; és váljon mi történjen akkoron, ha azokra kir. \ álasz nem érkezeiül í hol v an ezen eselre a’ biztosítás? mi sikere akkoron mind azon szép előadásoknak , azon szép Ígéreteknek, mellyek a’ szállás szabadsági sérelmek orvosoltatása eránt tétettek.'1 — Minthogy tehát a' Sopron) i indítvány ezen esetre nem biztosit, kéri ujjabban is a’Rendeket, hogy eZen nem gondolható, de még is nem történhető esetre is tegyenek biztosítást, mellyet ő a‘ mostani környülállásokban, midőn a’ m. Országgyűlések példáji tudva vágynak, midőn a1 Nemzet fél százados sérelmei orv osnlailanok, elkerülhetlenül szükségesnek tart, tekintessék bár azután ezen biztosíték moralis erőltetésnek és kénszeritésnek, az a’dolgon nem változtat, mert ha a'Kormánynak lehet morális ereje, nem látja át miért nem fejthetné ki azt a’ Nemzetis, Imllott a' Nemzetnek is vaunak jussai, meliyek fentnrtása a’ Nemzetet illeti, igy e1 czélhól más Országokban vágynak Biidg< k Civil listák, — nékiink van alkotmányunk, mellyre felügyelni a’ Törvényhozó test kötelessége. — illy biztosíték csak azon Tanátsadókat érdeklendi, kik a’ törvényeket nem azon ételembe veszik, mint azok vágynak, koránt sem pedig a’ Fejedelem szent Személyét, 98 • t
