1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 61. országos ülés
390 get nyert a’ sérelmek is felterjesztessenek, a’ szóllás szabadsági sérelmek pedig, minthogy azok fc-LX1. Országos C/és November 22. 1839. ben is a kissebbségben lévő rész attól tartván: hogy ha a szükség meg fog tudatni, az a’ többség által mégis fog ajánl tat ni, a mellett volt: hogy a’ szükség mind addig meg ne tudassák, még ezen tárgyba a’ két Tábla között az együsség nem eszközöltetik, — azonban szem ügyre vevén állásunkat, tekintve utasítása tartalmát is, végre minden illedelem és gyengédség megbántása elmellőzése végett, de egyszersmind a’ kissebbségben lévő résznek biztosítására is, azon javallatot tette: hogy jelenleg a’ szükség ugyan tudassák meg. a’ felett a' Követek Küldőiket értesítsék, az oblatumba azonban és annak felterjesztésébe mindaddig a’ RR. ne bocsátkozzanak, még a’ szóllás szabadsági sérelmek felterjesztetni nem fognak — ezen javallatot pedig a’ szólló azért is tette, mert ebbe több biztosítást lát, mint a’ kerületi\égzésben, mert ha kimondatik: oblatum tétetni nem fog, a’ kissebbségben lévő résznek félelme felesleges, — mert hogy a1 szóllás szabadsága tárgyában intézkedni kellessék, azt maga az Elölülő is kiemeli előadásában, midőn monda: hogy annak elhatározása mind a’ Kormány, mind a" Biró, mind pedig a Polgárok részéről szükséges, — ha tehát minden részről oily szükséges, a' Fő-RR. vagy egyeznek, vagy pedig ha nem egyeznek, ne akadályoztassák azoknak felterjesztését; — Mi pedig az Ország sérelmeit illeti: erre szinte szükséges, hogy a’ Kormány intézkedéseket tegyen, és azokat orvosolja, mert ha ez nem történik, azon esetre nem is tudja, hogy lehessen jövendőre Országgyűlését tartani; már 1S07- ben kikelt volt a’ szólló a’sérelmek végett, ’s akkoron Actióval fenyegették, 1825-ben minő részt vett a’ sérelmek felterjesztésébe, a’ praeferentialis sérelmekből, mellyek némiileg tollából is folytak, közönségesen tudva van. Ezen előre bocsátottak mellett tehát, midőn mind utasítása, mind meggyőződése, mind czél érés, és a’ kissebbségben lévő rész biztosítása javallatában foglaltatnának, ő a’ mostani helyzetében a' RR-nek más czélirányossabbat nem tudván, újra kijelenti: hogy ő a’ szükség megludása után az oblatum, és annak felterjesztésébe addig bocsátkozni nem kíván, míg a’ szóllás szabadsági sérelmek felterjesztetni nem fognak. Az Előlülő: Ha Soprony Vármegye Követének előadását jól fogta fel, az ő Indítványa abban alapszik: hogy jelenleg ugyan a’ szükséget a’ katona állításra nézve meg kelletik tudni, az oblátumot azonban ez iránt Ó Felségének a RR. felterjeszteni nem fogják mindaddig, míg a’ szóllás szabadsági sérelem iránt felterjesztés nem történik; ide nem értvén azonban a" katona állításra nézve közben való pertractatiót — ezen javallat ellen azonban részéről, van ellenvetése, ’s felszóllitja a’ RR-ket, hogy két dolgot ne kaptsoljanak öszve, mellyek természetükre nézve is olly igen különbözők egymástól, ’s melly oszvekaptsolásnak sikere különben is alig lehet, mert közönségesen tudva vagyon, hogy ha a’két Tábla közti egyesség nem eszközöltethetik, azt parancsolni nem lehet, ugyan azért azt apodictice kimondatni: hogy az oblátumot fel nem terjesz; tik, valamint nem czélirányos, úgy szokatlan is káros is lehet, mert váljon ki fog jót állhatni, hogy a’ két Tábla közti egyesség fog eszközöltetni? és ha végre csak ugyan nem eszközöltethetnék, váljon, hogy lehessen a’ katona újjonezokat, akár pedig más elkerülhetetlen szükséget megtagadni azért, mivel a’ Fő-RR. valamibe megegyezni nem akarnak, — valamint az élethez evés, és ivás, kenyér és víz kívántatik, úgy a’ nemzeti életnek is vannak különbféle elkerülhetetlen szükségei, mellyek a’ Nemzet kára nélkül ki elégitctlenek nem maradhatnak. Valamint a’ KK. úgy maga az Előlülő, de a’ Fő-RR. is értik, a’ szóllás szabadságban! törvény hiányait, mellyeken, hogy segíteni kelletik, már más alkalommal ki is jelentette, 's most is nyilványitja , váljon azonban a’ RR. által czélba vett módon meg fog e’történhetni? bár úgy légyen! de részéről kénytelen kételkedni, — és azért óhajtaná: hogy a’ Sopron) i javallat inkább egy erős belső elhatározása legyen azoknak, kiket utasítások, vagy vélekedésük annak czélirányosságáról meggyőzütt, mintsem egy országosán kimondott— de csak papirosán létező, és könnyen nem sikerülhető végzés — melly, ha csak ugyan a RR. elhatároznának, ki fog ugyan mondatni, és nyomtattatni, de czélirán) ossága, és végső sikere felöl kezeskedni még is bajos lenne. Njitrai Követ QEmódtj Janos'): Miután Küldői a* Királyi Előadások első pontjára, a’katonai ujjonezok segedelem adására nézve, a kitűzött előbbeni záradékot azon oknál fogva: hogy ez a’ Nemzetnek szeretett Fejedelme eránt határtalan bizodalmát sértené, nem pártolták; azért e’ tárgyban a most újra felállított záradékhoz sem járulhat; nem járulhat pedig azért is, mert minekután* na a katonai ujjonezok szüksége megtudása után a’ szükség ki világosodik, és elösmértetni fog, az Ország dísze, tekintete, külső és belső bátorsága, a’ Magyar Nemzet nagy lelküsége, és Fejedelme eránt tántorilhatlan hűsége megkívánja : hogy minden záradék, és tekintet elmellőzésével a katonai ujjonezok mielőbb megadatassanak. Pest Vármegye Követe (Szentkirályi Móricz:J Ila tekinti, hogy a’ mostani Országgyűlése alatt a szóllás szabadsági Izenctek naponként alább szállottak, úgy annyira: hogy most már csak a legutolsó lépcsőn állunk, melly fel vagyon még hagyva biztosításunkra, úgy ne csudálkozzék Soprony_Vármegye Követe, hogy javallatnia éppen olly kevés biztosítást lel, mint a’ kerületi
