1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 59. országos ülés - 1839 / 60. országos ülés

oJ\r

minden törekvést oda kelletnék fordítani — minél fogva azon kellemetlen állapot helyét a’ költsöbj7i„dalom foglalván el, a’ törvényhozásban akkép lehessen eljárni, mi szerént a’ hazának java , a’ nemzeti jólét hozandó üdvös intézetek által növekedjék. — De különben is az érintett végzés e újabb záradékot foglalván magában, abba már azért sem nyughatik meg, mivel Küldői véle mást parancsoltak, ugyanis Küldői azt hiszik: hogy ha a’ nemzetnek vaiamelly fősérelme törvény rende- Jetekért a’ Kormány által nem oszlattatnék el, ’s igy az 179% : 13. t. czikkely világos rendelete mecrszegetnék _ akkoron vagyon valami biztosítéknak helye — mellyet Küldői abban jeleltek ki, hogy t. i. az alkotandó törvények királyi sanctió alá ne bocsátassauak — ezt pedig azon egyszerű de igazságos oknál fogva tartja telyesíthetőnek — mivel minden törvénynek meg kelletik lenni^ és meg is vagyon a’ maga fő garantiája — áll pedig ez a’ törvények szent megtartásában — ha tehát a’ Kormány ez ellen vét, akkoron törvényszerűen lehet Küldői vélekedése ’s ön meggyőződése szerint is kijelenteni, az alkotott törvényeknek mind addig királyi megerősítés alá nem bocsátását, mígleu az ollyas fő sérelem el nem enyésztetik, — ezt azonban megelőzni annyit tesz, mind az 179%: 13dik t. ez. fel akarni forgatni ’s a’ tanácskozásoknak és egyezkedéseknek rendét megzavarni. A’ Fő-Rendek ellen pedig vaiamelly záradékkal élni annyit tesz, mint meg nem akarni esmerni hasonló törvényhozási jusokat — holott ők teszik a' Rendekkel a’ törvényhozásnak fele részét, _ kik annál fogva kénszerítő eszközökkel nem fogják magukat arra bízatni — mire őket a’

záradékkal bizni szándékoznak a’ Rendek. — Egyéberánt még maguk a’ privatusok között is vajmi rósz vért szülne ollyas cselekvés — melly szerint felszóllíttatván valaki valaminek közlésére, a’ felszóllító amannak készségét azzal viszonozná — hogy majd meggondolja magát, mikor használja azt — mennyivel inkább véttelhetik ez a’ Kormány által rósz néven, ’s valljon vagyon e’ abban csak parány következettség is, hogy az országos határozás következésében szállíttatván fel a’ Kormány a’ kérdelt adatok előterjesztésére. — Most az mondatik, mikép csak ’s majd akkor fog-' juk azokat használni, ha a’ szóllás szabadság eránti sérelmeket a’ Fő-Rendek átbocsátva az eránt felterjesztés eszközöltetik, — azt a’ Rendek bölcsességére bízza, valamint annak megítélését, — hogy az illyen módok által lehet e’ reményleni azt, hogy jelen Országgyűlésén sikerrel munkálódhassék. — A’ szólló ellenkezőt 'hisz — ’s nehogy valamikép a’ Kormánynak érdeke és tekintete a’ kül hatalmasságok előtt csönkenjék — mit se melly polgár, annál kevésbé pedig engedhet meg a’ törvényhozás — mert csökkenvén a’ Kormáuynak tekintete ön magunk ereje ’s tekintete szál alább és káros következéseket tou maga után — azt kívánja: hogy megváltoztatván az általa érintett kerületi határozás, a’ kegyelmes királyi Leirat tanácskozás alá vétessék ’s az országos conclusum ‘s illetőleg felterjesztés folytában a’ katonai ujonezokbani szükség már azért is megtudassék, hogy azt Küldőikkel közölhessék.

Esztergom Fő-Káptalan Követje (B. Budnyánszky Sámuel): Az Elölülő felszólítása következésében az egyházi Rendet késznek nyilatkoztatja a’ szükség megtudása és a’ kebeléből való küldöttségi tagok kiküldetésére.

Jász és Kun Követ (Szluha Jmre): Minekutánna az országosan egybegyült Karok és Rendek Felséges Urunkat, koronás Királyunkat, a’ most legközelebb felküldött tudakozó Felírásokban (a’ mellyben a’ nemzet a’ kegyelmes k. Előadásoknak minden pontjait mint ollyanokat, mellyek egyedül a nemzet java, jobbléte, virágzása, az ősi alkotmány és törvények fentartására elkerülhetetlen szükségeseket hálás köszönettel elesmért) az eránt kérték meg egész fiúi bizodalommal, hogy a* kegyelmes kir. Előadások első pontjában érdeklett ujonezok eránti szükséget hiv Magyarjaival közölni inéltóztasson, és a’jó Fejedelem a’ nemzet eránt mindenkor kimutatott, nem csak Fejedelmi, de igaz atyai indulatjától vezéreltetve, a’ nemzet kívánságát e’ részben is bétölteni kegyeskedett, s Biztossát a magyarországi Fő-Kormányzót azonnal az ujonezok eránti szükségnek közlése végett le is küldötte, úgy hiszi a’ szólló — kétséget nem szenved, de feltenni sem lehet, hogy a’ magyarnemzet, a ki mindenkor legfőbb dicsőségének tartottta azt, midőn koronás Királya eránti határtalan bizodalmának és hódolatának, bár melly részbeni bizonyságát adhatta, hogy ez úttal is ezen nemzeti tulajdonánál fogva meg ne feleljen azon kötelességének, mellyel azon tudakoló Felírása kö\étkezésében tartozik, és a’ mellyet még ezeken felül az illendőségnek szabályai is parancsolnak. Osméretes a magyar Nemzetnek azon állhatatos és rendíthetetlen charactere, t. i. ogy minden alkalommal és minden tetteiben a’ mellékes tekintetek elmellőzésével, mellyek előtte egenek, őszinteség, nyiltszivüség és egyenes lelküség követték lépéseit A’nemzet most is azon az ösvényen halad, és tökélletesen meg van a’ szólló győződve arról, hogy miután a’ Fejedelem nvn * ^«dalommal íelszóllíttatott, meg is kivánják minden késedelem nélkül igazságos és méltá- Ors7/Va«a oz‘lsa,^h feleletét. Ezeknek folytában alázatos véleménye oda járul, hogy az 1830. észt. cos Fő*r'' \S ,fellia|a szere,lt> eSy Küldöttség neveztessen ki a’ KK. és RR. részéről, a’ méltósáís 'éretessenek meg részükről hasonló Kiküldöttség kinevezése végett, melly KülJjX. Országos Cflés. — November 21-ken 1839.