1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 59. országos ülés - 1839 / 60. országos ülés
) eszü tudósai is kitalálni nem tudták. — De nem is egyez ezen járásmód atyáink szokásával, kik 5 a’ sértett törvényeket, törvénykezési módot, hogy törvény szavaival éljen, „ad antevertenda et I praecavenda majora mala et pericula,“ — mindég uj, világosabb ’s határozottabb intézkedésekkel ) orvosiak; ne késsenek tehát a’ RR. is olly törvényeket nyomban javaslatba hozni, minőket elhunyt [ Eleink szá.zadok előtt folyvást sürgettek, most pedig óhajt a’ Kormány, óhajt a’ Fő-Tábla, sőt e’ ' Táblának nem kis része is. Kalocsai Fő-Káptalan Követe (Szathmúry Antal): Nem érjük fel a’ szabadság valódi fogalr mát, midőn a’ törvényes szóllás szabadságon állítólag ejtett sérelmeket panaszoljuk; szabadság i után kiáltozunk a’ nélkül, hogy tudnánk miben áll az. — Törvényes szabadság és törvényes szól[ lás szabadság minden constitutionalis országnak talpköve lévén, inelly nélkül szabad nemzet nem is 1 létezhet, a’nemzetnek értelmes és józan többsége, melly okoknak enged, bizonyára veszélyeztetve r nem látja ama két kincset akkor, midőn a’ szóllás szabadságát, törvénytelenségét bosszulva látja, i sőt minden igaz hazafi, ki alkotmányát szeretve, ahoz ragaszkodik, Királya ’s Hazája boldogsá\ gának örül, óhajtja törvényes korlátozását a’ korlátlan szabadságnak, csak a’ hanyatló nap sugá[ raival semmiségében enyésző tarka szivárványhoz hasonló nép kegy, balul értett közvélemény és [ korszellem ábrándozó hősei hódolhatnak egy olly kívánatnak, hogy létezzen szóllási korlátlan sza[ badság; de a’ szólló ezen változó idő járáshoz hasonló chimerákat vezér-csillagainak nem választja, > és tartja Tucidides ama mondását: „vita quaecunque vulgo placent, clamore decernunt, non calculo“ I bátran hozzáteszi még a’ szónok: „suli specie publicae opinionis decernunt, non rationum pondere.“ — De hová is vezetne a’ szóllás korlátlan szabadsága? — mert hiszen a’szóllás törvényes szabad- I ságáról szó se lehet itten, mivel ezt maga a’ Fejedelem fentartani akarja, ’s ezt őrzi, midőn Ju- 1 lius lOén költ kegyes Leiratában mondja: „legalis snfFragiorum — libertati conservandae intendi[ mus“ — hova vezetne a’ szóllás szabadsága? — bizonyára nem egyébre, mint az alkotmány ve- I szélyeztetésére, utóbb felforgatására; mert maga a’ szabadság oda van, mihelyt átmegy féktelenségre; és Lucanus szerént a’ nép szabadsága szabadság által vész el, mert a’ szabadosság minden[ kor veszélyes szilajságra fajul; szóval a’ szabadosság legnagyobb tyrannusa a’ törvényes szabadi" ságnak. — E’tárgyban hallotta a’ szónok a’ kerületi Ülésekben, hogy a’ mélt. Fő-Rendek egy olly i inconstitutionalis elvet állítanak fel, melly absolutismusra vezet, de ennek nyomat egyik viszou : Izenetünkben sem találja fel, nem is tart legkissebbet is attól, hogy azoknak törvényes nézeteik ; absolutismusra vezessenek, de ha lehetne is attól tartania, mégis szívesebben fogadná a’ szólló > ezen absolutismust, ha még olly szigorú, kemény, sőt legönkényebb volna is, mint annak ellen[ kező végsőjét, az ököl jogot, vagy anarchiát; mert ámbár szereti a’ törvényes szabadságot, még i is inkább kíván egy hires, egyébként igen liberalis franczia író szerént egy oroszlány körmei alatt, [ mint kitéve lenni ezer patkányok — polgár társai — fogainak. A’ mélt. Fő-Rendek elve nem ren> díti meg a’nemzet legszebb jussát, a'törvényes szóllás szabadságot; sőt a’ szabadság korlátozása ; a’ nemzet és minden egyesnek jusait edzi, erősíti. — Végre rövideden; az illy ízetlen súrlódásoknak’s ingerültségeknek ezutáuni elkerülése tekintetéből kívánja a’ szónok, hogy világos, hatá[ rozott törvény alkotasson a’ felségsértői és hivtelenségi vétségek ’s azokban a’ bíráskodási rend- i szer és eljárás eránt; hogy törvényeink határozatlansága, homályossága és hiánya soha a’ nemzet tét vagy annak Képviselőit az ítélőszékek ellen fel ne ingerelje. Pártolja a’ Fő-Rendeknek viszon [ lzenetüket. Az Elölülő: Miután mások a’ tárgyhoz szóllani nem akarnának, a’ többséget az Izenet mellett [ mondotta ki, és annak a’ Fő-Rendekhez való általvitelével, az olvasó Ítélőmestert bizta meg. — [ Egyébiránt a’ Nádor O cs. k. Fő-Herczegségének, mint az Országgyűlése törvényes Elnökének i meghagyásából tudtára adá a’ Rendeknek, hogy a’ f. hó 7ről érkezett Kir. Decretumnak követke: zésébe B. Lederer Ignácz, lovassági Tábornak, mint O Felségének Kiküldöttje, a'RR. által kivánt > czélból már megérkezett légyen, ki is a’ 1830dik esztendei példa és mód szerént a’ szükséget a’ L Rendeknek felfedezendi, mi végből tehát felszóllítja a’ Rendeket, hogy a’ most érintett 1830. észt. i mód és elvek szerént kebelekből egy Küldöttséget válasszanak, ’s azt annak utánna a’ Fő-Rendek[ kel való közlés végett terjesszék elő. Temes Vármegye Követe (Várkonyi AdámJ: A’ tudakozó Felírásnak azon részére, melly a’ [ katona ujjonczokbani szükségnek kimutatását tárgyára érkezett K. Kir! Leirat a’ kerületi Élésben 1 felolvastatván, azt azon megállapodás követte, — hogy az mind addig tanácskozás alá nem fog vét tetni, miglen a’ szóllás szabadságán ejtett sérelmek a’ mélt. Fő-Rendek által keresztül bocsátva fel i nem terjesztetnek. — Ezen kerületi határozat összeütközésben állván utasításával — kötelessé- 5 gének esniéri annak itteni megváltoztatását annál is inkább szorgalmazni — minél bizonyossabb az: I hogy az ollyatén határozatok a’ törvényhozásban fenállani kellető bizodalmát nem csak elő nem sej gítik, hanem azon feszült állapotot, mellyben már régóta vagyunk, mind inkább nevelik — holott Jegyző Könyv I. Darab. 03 LX. Országos Ülés. — November 21-kén. /829. Mill t
