1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 46. országos ülés - 1839 / 47. országos ülés - 1839 / 48. országos ülés - 1839 / 49. országos ülés
340 XLIX. Országos Ülés — October \l-hén 1839. éjiknek a* másika körébe nem lebet avatKozni, vaionan na aaar a vegrenajto, asar a törvényhozó hatalom a’ bírói hatalom körébe avatkoznék, ha a’ már meghozott ítéletek vízsgálásába ereszkedne, abból a’ legnagyobb despotismus támadna, és noha megtörténhetne, hogy egy perbe igazságos ítélet hozatnék, — mennyi más perekbe történek igazságtalanság, mert a’törvényhozásba időszakonként elsőbbségre kapó pártok olly befolyást szoktak gyakorolni, mel- Jyek az indulatok örvényébe könnyen besüllyesztnek , az Ítélet tételkor pedig az indulatoktól mentnek kell lenni. E’ tekintetből sem a' magyar országi, sem más törvényhozó testeknek nincs nem is volt soha hatalmában, hogy az egyes ítéletek vízsgálásába avatkozzon, és hogy azt is megérintsem, közönségesen véve, nints könnyebb semmi testületnek a' köz véleményt újra magáivá tenni, mint a' Bíróságnak, ehhezcsak jó lelkiisméret, az igazság einem érzete kívántatik, melly a’ magyar bírói testben megvolt, és, meg is lesz nehezebb volna a jól született bírónak e1 nélkül ellenni, mint annak undok ellenéhez, a’ részre hajlótsághoz szokni, azonban a’ törvényhozásnak jussa, és kötelessége minden polgári élet működéseit szemmel tartani, — ha észre veszi, hogy a’ törvény, melly szerént ar Bíró ítél nem jó, mánu Draconis van irva, ha észre veszi, hogy a* Bíró salva conscientia rosszul ítélt, méltán mondhatja a' Bírónak meg engedem meggyőződésed szerént ítéltél, de nem jó a’ törvény, vagy nem jól értetted azt erre a' Biró azt feleli: a’ törvényhozónak te vagy ez úttal hatalmas, erős, mond így akarom, változtasd a’ törvényt, mond igy kívánom, nem úgy, mint te érted ; mi szolgái leszünk a’ törvénynek, a’ szerént ítélünk, ellenben ha törvény hijányában meggyőződésünk ellenkeznék a’ Karokéval, és ellenkezőleg nem ítélnénk, rósz Bírák lennénk „azért mi Bírák kérjük a’ Karokat világosítják fel a törvényt, hogy tudjuk mi szerént íléljünk, másként meggyőződésünket követve nem lesz helyezetünk biztos, mert ha a’ Karók mindig csak azon theoreticus tárgy körűi fognak forogni, hogy a’ Bírák másként ítéltek, mint ítélniek kelletett volna, és gondos előrelátással a’ mostani korhoz alkalmazott törvény nem alkotnak, úgy sem a* nép feszült várakozását ki nem elégítik, sem az egészben megnyugtatást nem szereznek, pedig a’ Bíróságnak Jaz egészszel öszve hangzásba kell lenni, kivált most, midőn az egyességre olly nagy szükség van, azért megengedjenek a’ Ka- A’ szóiiistör- rok és Rendek — kimondom e’ részben törvényt kell hozmok, vagy ha azt gondolják, hogy annak most nints ideje, tessék nyugalomba elvárni az alkalmas időt. — Ha a' Bírót igazságba Bérelmek talannak tartván, a’ KK. és RR. e’ véleményeket abba helyezzik, hogy a’ törvényt a’ Karok másként, a’ bíró ismét salva conscientia másként érti, ekkor de verbis disputáinak, mert éppen az volna sérelem, ha a’ Bírák, noha ók is hibás emberek, nem követnék meggyőződésüket, Továbbá azon tekintet is javalja, hogy törvényt hozzanak, mert a’-törvény megnyugtató lesz, jövendőt tekintve az egészre nézve, de jelenleg megnyugtató lenne az egyesekre nézve is, kik még megítél ve nincsenek, mert úgy fognának megitéltetni, minta’ törvényhozásnak tetszik, de más oldalról a megitéltekre nézve is a’ kérésnek módja és formája köuyebbedne , mert a’ kegyelem útja egyesülne az igazság nézetével, ugyan is ha törvény lesz, azt mondják a' perbe vonottak : megváltozott a’ törvény, Uram engedd, hogy a’ szerént vegyük el az ítéletet, — méltóztassanak tehát a'törvény készitéséhez fogni, akkor kifog sülni, hogy sok tekintetekből nem olly nagy a sérelem, mint a’ mint képzeljük, ’s más oldalról pedig talán a’ lesz a’ gravamen, melly most annak nem látszik, ha pedig úgy vélik, hogy annak nints üdeje, mert ahoz hideg vér, kívántatik, bátor fel nem teszem, hogy hideg vér a* Karok, és Rendekbe nem volna, — ha mondám a KK. boltsessége azt kívánná, halasszák akkorra, midőn minden ingerültség nélkül elő lehet venni, mert ha tovább is igy marad, a’ Bíró nem tudja mi a’ törvényhozó szándéka, a’ nép pedig nem tudja, mia’ vétek. Ez a’ meggyőződésem, e’ szerént gondoltam, bogy e’ szövevényből legczélírányosabban ki lehet menni, mert az elébbi Országgyűlésen váltott 17- Izenet mutatja eleggé, milly nehéz e’ tárgyban egyesülni: méltóztassanak tehát e* szempontból, rnellyből én vettem, hazánk előmenetelére, javára, és csendessége előmozdítására intézett szavaimat venni. — lest \ árossá Követe {Tretter György)'. minden országban, melly Írott alkotmányos oklevéllel bír, hol tudni illik ugyan azon oklevélben minden feltétel a’ Fejedelemnek, a’ népnek, s képviselőinek jogaira, ’s kötelességeire nézve1, úgy szinte az Országigazgatás egyes ágainak törvényes formájára nézve általános vázolatokban foglaltatik, világos törvény által ki van mondva , hogy a birói rend alkományosan körűi kéritett hatás körébe tellyesen független, ’s önálló- Ezt .szükségképen kívánja a’ bírói hivatal méltósága, ’s a’ birói Ítélet őszintesége. Soha sem szabad bár melly magasabb Elöljáróságnak , légyen az a' legmagasabb is, a’ constitutionalis törvénykezésbe magát avatni- De a’ Nemzet nevében szólló hatóságoknak sem szabad egyes intésekkel, útmutatásakkal élni, hogy a’ Bírót kötelessége telly esitésében félénkétsék majd kimeetre, majd az Ítélet megsullyositására bírják- Az igazság szentsége, a’ Status méltósága, s a megvesztegethetlen nyilvános szózat kívánják egyiránt a’ bírói rend függetlenségének, s ön állóirtn.ik ft Itéieletlen elösmérését, ’s fentartását, mert örökké igaz marad azon évezredektől fog* »!
