1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 46. országos ülés - 1839 / 47. országos ülés - 1839 / 48. országos ülés - 1839 / 49. országos ülés
íí/X Országos Lfés — 17-kru 1839. 339 nek azon fentartással, hogy midőn az !-»<> Rész 4(>-ik czimjének esete előjőn, az illy örökre megváltott belső telket is ki lehessen hetsülni. Egyébiránt felszólította a' Karokat, hogy arról s gondoskodjanak, hogy az illyes örökös megváltások állal a’ Papi, Koronái, ’s más hasonló uradalmak jövedelmeiktől meg ne fosztassanak, hanem hogy azok, kik az illyesekben örökösödnek, eddigi jövedelmeiket szinte megkapják. Ezen, valamint a’ folyton felolvasott többi szakaszok is egyéb észrevétel nélkül megállapitatván. * Az Elölülő kijelentette, hogy ezen Izenetet, midőn a’ FŐ Rendi Tábla öszve fog ülni, az Itélőmestet által fogja vinni. Ezután (Szél JKtre) Királyi Személnőki Ítélőmester által a’ szóllás törvényes szabadságán ejtett sérelmek orvoslása, és az ezzel kaptsolatban ál lő tárgyak érdemébe költ második Izenetet altaljában felolvastatván. A Az Előlülő: mind a’FŐ Rendek» mind pedig a* Karok hosszas két Izeneteikben számos okokkal támogatják nézeteiket: ezeknek bővebb fejtegetésébe nem ereszkedem, részént azért, mert midőn e’ tárgy első alkalommal itt előfordult észrevételeimet megmoudottam , részént pedig azért, mert a Karok olly tárgy körül forognak, mellyről e' helyen ítélni nem lehet; ámbár ha erről itt volna helye Ítéletet hozni, noha hosszak az Izenetek, még is mind a* két részről még sokkal többet lehetne is kellene szollani, nékem tehát mind helyezetem, mind meggyőződésemhez képest legforróbb kívánságom, hogy az e’ tárgy feletti vitatások, minél előbb fejeződjenek be , az által múljon el az ingerültség, melly a’ köz jóra soha sem szokott lenni üdvös hatással; ezt annál forróbban óhajtom, mivel tellyes belső meggyőződésem szerént mondhatom, hogy hazánk olly környülmények közt sóba sem volt, mellyek a’ köz bizodalmát annyira megkívánták volna, soha olly környülmények köajt nem volt, hol a’ Nemzet, és Fejedelem közti bizodalom annyi áldás tellyes Intézetek létre hozásával ketsegtetett volna. — Illy környülmények közt egy Nemzetnek, melly haladás faján vaiy, csak -egy pillanatig is káros fentartani az ingerültséget, annyival inkább, minthogy e’nélkül az elvet is meg lehet menteni, A, t5f_ és talán azokon is, *kik a’ mostani feszültségnek sullyát leginkább érezik , lehet segíteni, mert vényes szacsak valljuk meg, ha sebet akarunk gyógyítani, abból elébb a’ szálkát kell kihúzni. — Ezeket tett** sérelmek előre botsátván két részre osztom észrevételeimet: egyik része nézi a’ Kormányt,másik a’ Rirótorvo8lisirálr Hogy a’ Kormányt tekintve, ezen sérelmeket azokhoz, mellyekről 1827-ik esztendőben az Ország Rendei panaszkodtak, hasonlítani távol sem lehet, mutatja a’ dqlog’ fekvése, mert ha azon sérelmekre vissza emlékezünk, látni fogjuk, hogy azok ollyak voltak, mellyekről sem itt, sem a’ másik Táblánál semmi kétség sem volt; azok mind itt, mind ott egy hangal sérelemnek nyilvánittattak, szóval azokat az egész haza sérelemnek mondta ; e’mostan fenforgó tárgyra nézve pedig külömböznek a’vélemények, vágynak ugyan is mind itt, mind a’ más Táblánál, kik ezt sérelemnek tartják, de vágynak ismét, még pedig számosán, kik ellen véleményben vágynak, és pedig ha hideg vérrel, bár meleg szívvel tekintjük a’ dolgot, meg kell vallanunk, hogy némú némú részben mind a’ két félnek meg van a’ maga igazsága, de másként azt is tekintetbe kell venni, hogy azok is, kik a’ másik Táblánál ülnek, kilc itt is ellenkező vélekedésben vapnak, szin te hazafiak, ’s arra, hogy e’ tárgy felterjesztethessen azoknak is szükséges a’ hozzájárulások. Itt egy részről panasz tétetik a’felsőbb rendelések ellen, pedig azok a’ legtisztább czélból tétettek , azt gondolta ugyan is Ö Felsége, hogy a’ szabadosság által az ország rendszere sértetik, midőn aTyai intései nem használtak, kénytelen volt királyi legfőbb hatalmánál fogva annak gátot vetni, Bírót keresett, az Ítélte mega’ dolgot; ellenben a’ RR. azt tartják, hogy ezen rendeletek a’ törvénybe, és törvénykezési rendszerünkbe ütköznek, nemzeti alkotmányunkat szabadságunkat veszedelmeztetik, azért orvoslást kívánnak. A’ czél jó, és szent, de a’ dolgon más módón is segíteni lehet, a’ nélkül, hogy a’ bírói Ítéletek taglalásába ereszkedjenek, mert az nem ide való —- A’ mi azon általános kimondott elvet illeti, hogy a’ Birákat felelet alá vonni lehet, és kell azt mondom, ha a’Bíró ellen bébizonyittatjk, hogy lelkiesmérete, meggyőződése ellen hozott hamis ítéletet, ha megmútathatik, hogy ítéletét, nem sepesito amore, timore ’s a’t. mondotta ki, akkor igen is maga helyén , és szinte törvényes Rirpság előtt felelet terhe alá lehet a’ Birót vonni, az ellen szóllanak, a’ Kálmán ’s a’ t. törvényei, sőt ellenek az egyes polgárok is kérhetnek büntetést, de a* ki az illy vétkes eljárást, vagy is inkább undok alá valp yetbet a’ Biróra bé nem tudja bizonyítani, ugyan azon büntetéssel fenyittetik, melly az illy Bírákra vagyon rendelve a' törvények által. — Ha azonban a’ Bíró lelkiesmérete szerént ítél» kérdem, mi része van a’törvényhozásnak a’ bírói ítéletekben, mert hiszen a’ factumot a’ törvénnyel öszvehasonlitani, a? polgári társaság minden szabálya; szerént a’ Bírót illeti; azonban nem állítom, hogy a' Bíró is nem hibázhat, vagy soha sem hibázik, azért vágynak a’ juridicum reroediumok, azért az apellata, a’ kegyelem útja, kivált a’ bünbeli perekben, mert meglehet, hogy a’ Biró salva conscientia elhibázta a’ dolgot, és ekkpr ámbátor a’ Bírónak Ítélete subjective igazságos is, objective még is igazságtalan lévén, szükséges a’ Fejedelem megkegyelmezése. és azon esetben a' megkegyelmezps nem kegyelem, hanem igazságtétel. — Hogy 85*
