1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 43. országos ülés

288

Pozsony Vármegye Követe (Olgyai Titus): a’ fajzásra nézve azon esetben, ha a’jobbágy és a’földes úr között egyezés nem létesülhetne, nem az úrbéri, hanem political utat kiván, t. i. Küldöttséget, melly tudósítását a’ köz Gyűlésre terjessze, hounau a’ Helytartó Tanácshoz történhessék a’ felyebbvitel.

Csanádi Követ (Bíró Imre): Ha a’ legelő kimetszése valamelly helységben nem létesülhetne, az esetben a’ közösen használt legelőben létezhető halászatot is, mind a’ földes úrnak, mind a’jobbágynak közös használatában hagyatni kívánja.

Szepesi Követ (Zsedényi Eduárd): mivel Megyéjében legelő nemléte miatt, a’marhák többnyire erdőkben legelnek, a’ tapasztalás mutatja, minő veszedelmére van ez a’ nemzeti gazdaságnak, ’s nevezetesen az erdőknek, midőn a’ vashámorok 's az érez olvasztás a’ fa drágasága miatt, valamint a’ Szomolnoki kamarai bányászatban, úgy általában a’ szólló Megyeje több részeiben is szinte miveltetni megszűntek. Vannak ugyan törvényeink, miilyen az 1807: 9dik szakaszának rendelete, melly azt tartja, hogy mind addig, míg a’ fák olly magasságra nem nyőlnek, hogy a’ tetejeket a’ marha el nem érheti, addig a’ marha járás az erdőben tilos, de ezen rendelet ki nem elégítő, mert a’ marha letiporja a’ felnyőlt fákat is, ugyan azért Megyéje a’ jobbágyokat az erdőbeni legelésből annál is inkább kizárni kívánja, minthogy az 183% évi törvények legelőt az erdőben nem adnak, — nem lehet tagadni, hogy hazánkban, a’ hol a’ marha legeltetés nem divatozik is, csekély fokon áll az erdei gazdálkodás, de a’ hol az erdőt marha legeltetés végett nevelni sem lehet, ott az erdők végkipusztulásuk következik. Azért Küldői gazdasági tekintetből is azt kívánják, hogy regulatióig a’ fentálló divat mindenütt fenthagyassék; regulatiókor pedig a’jobbágynak legelőül, ha vannak remanentialis földek, ezek adassanak, ha pedig nincsenek, akkor a’ legelő a’ telki állományból szabatassék ki, 's a' telkek száma leszállítassék. Végezetül a’ törvényben ezen kitételt „más földek“ úgy magyaráztatni kívánja, hogy ez által az erdők ne értetessenek.

Szathmári Követ (Ketide Zsigmond): Küldői a’jobbágyoknak járó tűzi és épület fa mennyiségének határozatlanságából az önkénynek várkaput nyitva látnak, mellynek megszüntetésére a’járandóságnak a’ telek minémüségéhez törvény által kiszabattatásait óhajtanák, vagy legalább annak a’ határozását az úri Székre utasitatni.

Zólyomi Követ (Osztroluczky Miklós): a’ felső Vármegyékben, hol az eke-vas minduntalan kőbe, sziklába akad, ’s hol szántoföldhöz csak hegyeken és árkokon keresztül lehet jutni, a’ gazdasági eszközök csak hamar elkopnak ’s elromolnak, minthogy pedig éppen ezen vidékeken a' földes uraságok többnyire erdőkkel bővelkednek, — e’ mellet pedig az 183%: 7dik törvényezikkely azt rendeli, hggy az nri munkák alkalmatos eszközökkel vitessenek véghez: ennél fogva tehát Küldői a’jobbágynak sorsát enyhíteni és javítani, ’s őtet éppen ez által jobbágyi tartozásainak kiszolgáltatására alkalmatossabbá tenni kívánván, azt óhajtják, hogy törvény által világosan határoztassék el, hogy a’ földes úr tartozzék határbeli erdeiből jobbágyinak gazdasági eszközökre szükséges fát ingyen kiszolgáltam, — kéri azért a’ Karokat és Rendeket, méltóztassanak ezen indítványt elfogadni, mert hiszi azon kevés fát, melly ezen eszközökre szükséges, minden földes úr kinek erdeje vagyon, szívesen ingyen megadhatja; ’s nem is hiszi, hogy legyen földes úr, a’ ki még ebben is szegény jobbágyán nyerekedni akarna, és a’ ki azt akarná, hogy jobbágya még azon ekeszarvat is, mellyel az úri munkát végbe viszi, földes urától pénzért vegye meg.

Nyitrai Követ (Marczibányi Lörincz): A’jobbágyoknak engedett fajzás határozatlansága mind magoknak a’ jobbágyoknak, úgy különösen a’ földes úraságoknak is számtalan bajt, és kárt okoz, mellynek megszüntetésére a’ törvényhozásnak figyelmezni kelletik, eliez képest a’ szolló javallottá, hogy törvény által határoztassék az el, hogy a’ Megyék kiküldölséget — nevezzenek, mellyek az illető helységekben, a’ hol a’ jobbágynak fajzása vagyon a' környülállásokhoz képest, a’ nékiek járandó fa mennyiséget elhatározzák.

Gömöri Követ (Szentiványi Károly): Miután az újabb törvény rendeleténél fogva a’ remaneutialis földekből új telkek alkottatni rendeltetnének, Küldői ezen rendeletet ekép óhajtanák módositatni, hogy a'hol legelő szűke van, ott a’ remanentialis földekből pótoltasson a’ legelő, mert marhatartás a’mezei gazdaság alapja lévén, hol legelő nincsen, lehetetlen ott marhát tenyészietni, a’ nélkül pedig nem lehet véghez vinni czélszerüen a’ főldmivelést. Így egy helységben, hol cs :k 10 telek létezik, és elég legelő van, kedvezőbb a’jobbágy sorsa, mint hol 20 telek és elég föld, de kevés legelő találtatik, 's ez értelemben pártolja Szepes Követének indítványát, azonban nem pártolja azt, hogy az erdőkben legelő ne adassák, mert az ország felsőrészeiben nincs már legelő, ’s ez által a’ felföldi jobbágy éppen legszükségesebb legeltetetése gyakorlatából kizárattatnék.

Pozsony Vgye Követe (Olyyai Titus): A’ mészárszékre nézve, nem tudván a’jobbágy személyes szabadságával megegyeztetní azt, hogy csak úrodalmi mészárszékből hordasson húst; — erre nézve tellyes szabadságot engedtetni kíván, hogy a’jobbágy máshonnaut is hozhasson maga szükségire megkívántaié húst.

XLIJI. Országos Ülés. — October 8-kén. 1839.