1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 43. országos ülés
1 28? nos értetni . ko*}'mi«<» »’ re*«latiókban sok w**Hé.ek tórténk^k, Ki,klói .’fölő,lege« Ie*e« alaU .......!f f * “«““}•••»*•«, ««Hj le«el,'iü«, V tatárnak e«y liaranuiréa,.« fetal haladja -2s.or kivannak, hogy. a manmum mennyisége ..tón ..érért fejezessék ki, légvcn er. Mr 24 hold vagy akár mennyi, mert ha annak meghatároztalak a’ Helytartó Tanácsra bízat,alik, olly önkénynek adaltaíik hely, mellyet reguládékor szinte tűrni nem lehet Bihari Követ (Bernáth József): Küldői a’ földes urat a’ legelő használatából kizáratni sehol sem akarvan, minthogy pedig olly határokban, a’ hol a’ kitűzött 4 holdnyi minimumnak a’ jobbágynak kia dásajsem kerül ki, a földes urnák semmi sem maradna, holott éppen azon törvény a’felett is rendelkezik, hogy a földes úr a legelőből ki ne záródjon, minthogy tehát a’ törvénynek ebbéli rendelése ezen esetben ellenkezésbe állana, Küldői kivánuák kimondatni, hogy a’ hol a’ legelő s/ük volta miatt a jobbágynak a’ 4 holdat sem lehet kiadni, ott a’ legelő fele a’jobbágynak kiadatván, másik fele a’ földes uré maradjon. Aiadi Követ (/ tisthó József): Küldői kivánuák, hogy olt, a hol a’ községnek legelője elkúlöuözve nincsen, olly helyeken a' helységek önkényesei) a’ legelő egy részét el ne különözhessék magok részére, bámelly szia alatt se; ezt pedig vil^osan azért kívánják Küldői törvénybe eltiltat ni, mert Megyéjében előfordult illyes esetekben, a’ Helytartó Tanács is illyes önkényes elkülönözést helyeslett. Nógrádi Követ {SzenÜványi Anselm): az urbér alkotása alkalmával fő elvűi tűzték ki a' Rendek, hogy a’ földes úr tulajdon joga ne gyengítessék, és ne sértessék, már pedig ezen vezér elv meg vagyon sértve azon rendelet által, hogy ott, a’ hol a’ földes úr a’ közös legelőrűl lemondott, vagy hol annak használatából regulatio alkalmával kimaradott: vagy hol allodiuma nincsen, vagy végre hol a’ közös legeltetést addig sem gyakorlottá, hogy azon helyeken örökre a’ legelőből kizárattassék, holott az lső R. 40 czimje engedőiménél fogva az osztozó testvérek bizonyos esetekben a’ jobbágyot kibecsiiltethetik, sőt az 1550ik §sza 6dik törvényezikkely rendeleténél fogva a’ jobbágyból zsellért is tsinálhat a’ földes úr szüksége esetében, és így mind a’ két esetben újra a’ legeltetés használtatásban is jut a’ földes úr, miért nem juthatna tehát az úrbéri rendezés útján is az eddig nem használt legelés jussában, azért kívánnák Küldői, bogy bármilly kevés lenne is a’ legelő, annak fele része mindenkor a’ földes úrnak kiadattassék. Többiben a’ legelő elküldnüzést Küldői a’ nemzeti gazdaság előmozdítására igen hasznosnak tartván, kívánnák, hogy az három esztendő alatt törvény által behozattatni paraucsoltasson. Zempléni Követ (Péterffy Károly): miután a’ tűzi fa az urbér behozatalakor olly bővségben Tölt, hogy tekintetbe is alig jött, mint az arról kivetett szolgálat is mutatja, most pedig már köz tudomás szerint megszükülvén, és megdrágulván, azt kívánná, hogy az eddig határozatlan ingyenes engedmény töröltessen el, ’s törvény által az illető hatóságokra bizattassék, hogy a’ helybeli köruyülményekhez képest a’jobbágyoknak kiadandó aránylagi tűzi fáról ők intézkedjenek. Egyéberant az épületi fák csak azért adattatváh a’ földes úr által — hogy a’ telek fentartassék — most azonban a’ szabad adás és vevés már meg lévén engedve — ez csak azon jobbágynak használna jótéteményül, ki az épületet teszi, de külömbén is ott, hol az erdők megfogytak, megszűnvén ez a' teher a’ földes urakat nyomni — a’ köz igazsággal pedig merőben ellenkezvén, hogy azon földes úrnak, ki erdejét megőrzötte, rosszabb legyen sorsa, mint annak, ki azt elpusztította, egyenes kívánat, hogy a’ földes urak elébbeni terheknek egyenetlensége elhárítassék, de földek az erdők szükséges fentartása tekintetéből általán fogva örökre szüntessen meg. Verőczei Követ (Jankorils László): a’ 6dik törvényezikkely 3dik szakaszára nézve azt tartják Küldői, hogy a’ legelőnek becsültetése és kihasitása tökélletesen a' választmánynak önkényére van bízva, ennél fogva mind a’ földes úrnak, mind pedig a' jobbágyoknak biztosítására szükségesnek válik olly elvnek megállapitását, melly szerint az illető választmánynak a’ legelóuek becsültetésében és a’ szükségnek elhatározásában az eddigi törvény szerint divatozott önkény korlátoztasson, Ez alkalommal a’ maximumot egy egész telekre 22 hóidba kívánják elhatároztatni — úgy liasoulókép tapasztalván, hogy a'jobbágyok a’ fajzási jussukkal, mellyé csak igen általánosan el van határozva, gyakran visszaélnek, ’s így az erdő cultnrát tetemesen hátráltatják, törvényileg megállapítatni kívánják azon mennyiséget, melly a’jobbágyot telki állományához képest illeti. Veszprémi Követ (Ko/si Horváth Sámuel): az erdőkre nézve Küldői kívánnák, hogy azon helyeken, mellyekeo a’ földes urak szabad akaratokból kivágatták a jobbágyok erdobeLi illetőségét, azon erdőkben termett gubacs és makk is egyedül a’jobbágyokat illessék, mert Küldői, mint azt már a’ múlt Országgyűlése alkalmával is kijelentették, ezen módot legczélerauyosabbnak tartatanák azon erdőket pusztításoktól megmenteni, ha pedig ezen kívánságokat el nem érhetnék, kívánta legalább elrendeltetni, hogy az efféle gubacs és makkot a’jobbágy oleso áron megkaphassa — vagy hogy az illy erdőben termett makkot a' földes úr marhájával fel ne ételhesse, hanem felszedni köteleztessék. XL Hl. Országos Ülés. - October 7-kén 1889. 72 * i
