1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 34. országos ülés
Mluvtolauá.so» e!! mus'a,li Mkt, idffce“' - k‘ti bölcsen állalMlja; mert ha a’ Fő-Rk. ff nem. /.cluck hűseget s a trim .ran« ragasakodasát ekkép elmagyaráani, 's abból j,leendőre a’ nemzet ellen példákat felboa.uk vanuanak, velemenye szeréül a’ „emelnek aaou saomorú telire kellene fakadni, hogy hajovendobén a haza veszedelembe,, forogna is, mind addig a' védeszköziikről nem kellene gondoskodnia, ,n,g belső sereimé, nem orvosol,a,„ónak, - minek hogy legsaomorúbb követkeaese, lennének, magok a *„-Rendek is ál,állatják. - Ne kívánjanak tehát a' Fő-Rk. onnan példákat hozni s a nemzetnek azt roszra magyarázni, miben a’ nemzetnek valódi dicsőségé és érdeme fekszik. Pest V ármegye Követe (Szentkirályi Móricz): A’ felolvasott Jzenet az eddigi Izenetektől két tőben lényegesen külömbözik, az első külömbség, hogy abba a’ szabad választási sérelem letéteteknek mondatik, a másik, hogy attól a’ szóllásszabadsági serelmek elhagyatnak; mi az elsőt t i a’ szabad választási sérelmet illeti, igen helyesen monda Tolna Vármegyének Követe, hogy az által nem csak a Törvényhatóságoknak, de az egyeseknek is személyes joga veszedelmeztetve lévép, noha Gróf Ráday követi tisztéről le is mondott, az által azonban még is fenmarad a’ törvényhatósági szabad választásba ejtett sérelem, — azonban éppen azon ok, melly a’ Tolnai Követet arra bírta, hogy a’ szabad választási sérelmet továbbá is a’ tudakozó Felíráshoz csatoltatui kívánja, ugyan azon ok határozó a Rendeket arra, hogy a' szabad választáson ejtett sérelmet letegyék, mert az által, hogy Gróf Ráday tisztéről lemondott, megszűnt a’ kérdés kiegészítési kérdésnek lenni, ’s mi előtt a’ RR. ezen sérelmet koczkáztassák, nyilvános lévén úgy is a’ nemzetnek szabad választási joga letették azt a külön izeuetbe foglalt óvás niellett, mellyet ő is, nem lévén más menedéke a'mostani környülményekben, elfogad. — Mi azonban a’ szólás szabadságát illeti __ ennek a' tudakozó felirástóli elhagyásának semmi okát sem a’felolvasott, sem pedig a Fő-Rendi Izenelekbe nem találja — mert azon ok, melly a’ felolvasott Izénetben felhozatik, hogy a’ szólás szabadsága iránt a két Tábla közti egyesség még meg nem történvén, a’ tudakozó Felírás hosszasabb időre elhalasztódna, — ő reája nézve valamint nem ok, úgy meggyőző hatással annál kevésbé lehet, legkevesebbé pedig arra, hogy a’ szállás szabadsága, ezen nemzeti nagy sérelem bizonytalan időre elhalasztassék, — ’s ugyan azért a’ mostani Üzenetet e’ részbe nem pártolja. — igaz ugyan, hogy a’ Fő-RR. egy Izenetükben azt mondják, hogy a’ Rendek a’ múlt Izeneteik záradékjába egy moralis erőltetéssel kívántak élni, — azonban kérdi: kik voltak elsők, kik ezen moralis erőltetéssel éltek, a’ Rendek e'? vagy pediglen a’ Fő-RR., kik jelenleg négy hónapig, a’ múltkor pedig más fél esztendeig hátráltatták a’ nemzet igazságos .sérelmének O Felségéhez való felterjesztését, — és ha igaz volna is a’ Fő-Rendeknek azon állítása, hogy a’ RR. által mostan kivánt junctim valamibe kényszerítő is volna, arra csak a’ Fő-Rend. k adtak példát hatalmas, ’s mind a’ törvény, mind pedig a' gyakorlat elleni veto-jokkal, melly ellen ha a' líR. valami kényszerítéssel akarnának, vagy akartak volna is élni, csak azt tették volna,' mit követi tisztük ’s törvényhozási állásuk tőlök méltán megkívánhatnak, — mi végre a’ magyar nyelvet illeti, ez, miután a’ Nádor O Cs. K. Fő-llerczegségc a’ Felírásokra nézve közben fog járni, és ezeu közben járás kimenetelétől függ, magának a’ Felírásnak szerkezete is, a’ kerületi azon határozatban: hogy a’ kérdéses Felírása’ közben járástól felfiiggesztessék, megnyugszik, annál inkább, mivel az előleges sérelmek és kivánatok Xlfdik pontjában benne foglaltatik, hogy a’ Rendek a’ magyar nyelv ügyét különös Felírásban fogják felterjeszteni. Rorsodi Követ (fí. Vuy hajós): Midőn a’ KK. és RR. nyomasztó sérelmeiknek orvosoltatását kívánták, elegendően kifejtették, hogy arra nézve az első Izeuetbe kitűzött ösvény, melly törvényes is — legbiztosabban a’ czélhoz vezetne; azokat azonban ismételni nem kívánván, jelenleg nem is szólott volna, ha utasítása éppen ellenkezőt nem parancsolna. Utasítása ugyan is lör a szabad választáson esett sérelmet orvosoitatni; igaz ugyan, hogy ázt a’ múltra nézve már orvosolni nem lehet, minthogy Gr. Ráday követségéről lemondott, ’s ez által a’ dolog nem kissé változott, azonban Küldői azt jövendőre biztosítani kiváiitták, — a’ mennyibe ezen nemzeti sérelem ezen Izeuettől elmaradt, kén télén a’ többségnek hódolni, ’s azért jelenleg erre nézve az óvással megelégszik; Iáik lényeges külömbség a.’ felolvasott Izenet és Utasítása közt abban áll, hogy Küldői a szó lás szabadságát szinte előlegesen kívánnák felterjeszteni, ezen Üzenetből pedig szinte kimaradt, mint felettébb csudálkozik. — Az Országgyűlése kezdetén, midőn olly általános többség áltál és olly lelkesedéssel pártoltatott ezen tárgy, nem hitte volna, hogy ezen sorsra jusson, főkép ha tekinti, hogy ezen tárgy még a’ múlt Országgyűlése hagyománya, • azonban megtörtént, mit hinni nem akart, és pedig megtörtént minden ok nélkül, mert ha a’ Fő-Rendi utóbbi választ tekinti, mell)ne' a’ felolvasott Izenet a’ következése, abba semmi okot nem talált, melly miatt a Rt ndeknek az e o) i lzenetjeiktől elállani kellene, — mert részéről az Országgyűlésnek hosszú időre való terjedeset oknak éppen nem tartja, — nem pedig azért, mert ott, hol nemzeti jusokrol vau szó, ott az i< o\e kiméleteskedni nem kelletik, különben is a’ Törvényhozásba elveszett időnek részéről csak azt tar XXXH . Or,ságo, Clé,. - September 18-krn 1889. wt Jegyző Könyv I. Darab. <5S
