1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 34. országos ülés

248

XXXIV. Orszáfjos Ütés. — September 18-htÍK. 183!).

hanem mély tisztelettel felszólítja a’ Kendeket, hogy ezen szent ügyet folyvást hazafiul pártfogásukban megtartván — O Felsége eleibe leendő előleges felterjesztését tántoríthatatlan állhatatossággal tovább is szorgalmazni méltóztassanak. — Vagyon még egy harinádik tárgy; melly eddig szinte az előlegesek sorában állott, de fájdalom! a’ múltkori kerületi Ülésben a’Pesti sérelem és szollá* szabadsági sérelmekkel ugyanazon egy sorsra jutott — előlegességét elvesztetté. — És ezen tárgy nemzeti nyelvünk ügye őszintén megvallja, igen örvendené, ha ezen ügy törvényhozási ápolásra soha nem szorult volna — mert vajmi keserű érzést szülhet minden magyar honfiban ázott szomorú tapasztalás, hogy azt, a’ mit néki természet adott, a’ mit tőle törvény soha nem tiltott, nem is tilthat, t. i. anyanyelvével élhetni — törvényhozási pártfogás mellett kivívni kéntelén. — De mi nekutánna őseink, és azoknak nyomdokát követve mi is ezen ösvényre már egyszer általtértünk, csak arra kéri a’ Rendeket, hogy ezen ösvény követésével még csak egy szempillantásra sem hagynunk fel — hanem azt férfias állhatatossággal és szilánd eltökélléssel folytassák.__A’ széllé részéről nem esmér fontossabb, előlegessebb ügyet, mint anyanyelvűnk, — nemzetiségünk ama éltető elemének diplomatikai pólczra való helyeztetését — ezt előlegesebbnek, szükségessebbnek tartja, mint mind annyi sérelmeknek fejtegetését, — mert alkotmányt kevés napok, kevés órák jobbnál jobbat szülhetnek, de az elfojtott nemzetiség isméti helyreállítására századok sem elegendők; azért szinte telkes tisztelettel bátor a’ Karokat és Rendeket felszólítani, ho^v ezen szent

ügyet, nemzeti nyelvünk ügyét más tárgyaknak utánna ne teggyék, hanem méltán megérdenilett előlegességében tovább is megtartani méltóztassanak. — Gyanítja ugyanazon okokat, mellvek a’Karok és Rendek többségét előbbeui határozataik változtatására bírhatták, t. i. a’ Fő Rendekhez, mint a’ törvényhozó test másik részéhez, közelíteni, azokkal egyesülni kívántak — Az országgyűlési egyezkedések természetét szemei előtt tartva, ő sem idegen, — a’ mennyiben utasítása engedi és intézkedés alatt lévő tárgy érdemének sérelme nélkül megtörténhet, a’ Fő Rendekhez közelíteni, azokkal egyesülni, és így öszvetett vállal, egyesült erővel a’ haza közjavának előmozdítására törekedni; de viszont azoktól is cselekvést várt. — Azonban tekintessék csak vétn»a’ M. Fő Rendek Válasza, valljon közelítettek e’ azok hozzánk? ha egyik válaszukban közelítői látszattak is, a’ következőben ismét visszaléptek — nem közelítettek azok semmit, állításaikhoz folyvást szorosan ragaszkodtak, sőt tanácskozásainkra nézve rendet szabni, egy egészen új országgyűlési rendszert egy oldalukig megalapítani törekedtek. — Ha tehát a’ M. Fő Rendek semmit sem közelítettek — holott ők ezt független állásuknál fogva inkább megtehették volna — nem látja okát, hogy mért áldozzák fel legforróbban pártolt ügyeket, amazok daczos ellenkezéseinek. — O tehát Megyéje részéről a’ Rendek 3dik Izenetének módosításához csak annyiban járulhat, a’ mennyiben Gróf Ráday Gedeon időközben tisztéről lemondván személyes megjelenését tovább szorgalmazni szükségtelen, — egyéb kitételeire nézve azt tovább is egész kiterjedésében pártolván, annak javallott módosítását— következve, a’jelen Jzeuetet el nem fogadja.

Szabolcsi Követ f Bónis SámuelJ: Ha valaki a’ mostani zsibbasztó környülményekbe a’ két Tábla közt váltott Izeueteket mélyebben vizsgálja, könnyen elhitethetné magával, hogy a’ két Tábla tagjai nem ugyan azon egy Hazának fiai, hanem külömböző feleknek szavatosai, — mert a’ Fő- Rendek a’ képviselői Tábla minden előterjesztéseire, mindenkor az elébbi nézeteiknél megmaradván, az 1791: 13dik törvényczikkelynek, melly hajdan a’ haza java és boldogságára alkotott, egyoldalú magyarázatja által a’ képviselői Tábla keserű panaszainak O Felségéhez való felterjesztését és eljutását akadályoztatták, ■—pedig milly sérelmek legyenek azok, mellyeket a’ RR. mindenekelőtt orvosoltatni kívántak, tudva van mindenek előtt és tudva jobban, minthogy azokat okokkal kívánná támogatni ; — ugyan azért azokra nézve voksát igen egyszerűen és röviden kijelentvén, miután a' Fő-RR. utóbbi válaszokba a’ RRuek előbbeui okaikat meg nem gyengítették volna, ő szinte az előbbeni Izenet mellett szavazván, a’ felolvasott kerületi Izenetet nem pártolhatja. — Nem is szóllaua a’ tárgyhoz, ha csak a’Fő RR. utóbbi válasz lzenetjökbe ollyanokat nem olvasott volna, mellyek véleményénél fogva mind a’ Haza, mind pedig a’ Kormányra nézve káros következésüek lennénekí — ugyan is a’ Fő RR. az 1791: 13dik t.-czikkuek általuk követelt magyarázatja tekintetéből országgyűlési példákra, nevezetesen az 1802,1807, 1808 ’s a’ t. hivatkoznak. — Mi ezen példákat illeti: ezekbe véleménye szerént a* nemzet valóban büszke lehet, mert ezek elegendően bizonyítják a’ nemzetnek Királya és Hazája iránti forró szeretetét és hű ragaszkodását; — ugyan is ezen felhívott példák azon időszakból valók, midőn a’ frauczia diadalmas seregnek zászlói Ausztriába is nyomulván, a’ hazát és thront veszedelem fenyegette. Ekkor a’ nemzet feledve ön bajait, egyedül a’ trón fentartására megkívántaié segéd eszközökről tanácskozott; — de kérdi lehet e? tanátsos e? ezen példákra hivatkozni most, midőn a’ béke boldogító karjai hazánkra is kiterjednek; — a’ magyar nemzetnek már hajdan fő carakteri vonása a’ tántoríthatatlan hűség volt, mellynek dicső példáját csak most egv század előtt ’s adta, midőn Mária Therezia trónja veszedelmeztetésekor az akkori országos Rendek egy hangúlag azt mondották: „Haljunk meg Mária Therezia Királynénkért!“ — valljon tehát az illy példák-