1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 26. országos ülés

Unghi Kővet (Bernáth Zsigmond): Semmit inkább nem óhajtanának a’ Karok és Rendek, semmi sem okozhatna tisztább örömet a’ képviselői Karnak, mintha az Elölülőnek, kit törvényes Elnöküknek szerencsések üdvözölhetni javallatait elfogadhatnák, ’s vélek a’ tanácskozási tárgyakban egyesülhetnének; azonban a’jelen tanácskozás alatt lévő tárgyak olly nagy fontosságúak, olly terjedékeny hatásúak, hogy azok más szempontokból tekintve,külömböző észrevételekre szolgáltatnak alkalmat; jelesen azokat, kik ezen testületet képezik, és így magát ezen képviselői kart is, egy igen természetes és egyszerű okoskodás lánczazata, éppen már meggyőződésre vezérli. Kétséget nem szenvedő tulajdonának tartja, t. i. a’ nemzet a’ törvényhozási jogot, ennek képviseleti rendszerinti gyakorlata múlhatatlanul szükségessé teszi a’ független választási jogot; úgy de mi hasznát vehetné a’nemzet mindama törvényhozási, mind a’független választási jognak, ha elválasztott képviselőinek Országgyűlésén való megjelenése biztosítva nem volna? és ismét mi haszna bírna a’ nemzet ezen előszámlált három rendbeli jogot, a’ törvényhozási, a’ független választási, és az Országgyűlésen megjelenhetési jogait, ha nem divatoznék az Országgyűlésen a’szállás törvényes szabadsága? mi haszna bírnának végre a’ Törvényhatóságok pótló utasításokat adható joggal, ha Gyűléseikben nem kellene divatozni a’ tellyes mértékű szóllás szabadságnak? Ezen okoskodás lánczazat mindnyájunkat, de minden bizonnyal közöttünk a’ tettemesen nagyobb részt azon törvényes óhajtás sükeresitésére serkenti, hogy a’ melly nemzeti jogokat atyáinkról öröklöttünk, azok épségben bocsátassanak által az unokákra. Azon ellen okok, mellyek a’ Karok és Rendek emez előszámlált nemzeti jogok fentartására czélzó intézeteik ellen e’ jelen Országgyűlésén a’ Eő Rendekkel váltott költsönös értekezésekből kivonhatok, főképen két fő ellenvetésen sarkaljanak ’s központosúlnak. Az első az, mi szerint a’ Fő Rendek az 1791: évi 13dik törvényczikkelynek olly iszonyú széles értelmet tulajdonítva, — minőt annak sem magok azon törvényhozók, kik azt alkották, sem az azóltai gyakorlat soha sem tulajdonított; a’ kir. Előadásoknak minden lehető esetekbeni elsőségét vitatják. Ezen ellenvetést a’ Karok és Rendek több Izenetjeikben eddigelé kifejtett törvényes nézeteik is tökéletesen elenyésztetik, de a’ szólló bár más ettől egészen külömböző szempontból induljon is, taglalni ezen ellenvetést, az akkor is erőnélkülinek fog tapasztaltatni. Megengedi t. i. a’ szólló, és kész elösmérni az országgyűlési tárgyaltatásbani elsőségét a’ kir. Előadásoknak, de nem fogja, úgy mond, senki is tagadhatni, ’s így nem tagadhatják a’ Fő Rendek is, hogy ezen elsősége a’ kir. Előadások tárgyaltatásának csukákkor állhat fen, csak akkor kiyántathatik törvényesen, midőn a’ nemzetnek alkotmányos jogai, a’ törvénynek általszabott rendes álladalomban az úgy nevezett normalis állapotban vágynak; mi az 1791: esztendei 13dik törvényczikkelvre alkalmaztatva, így hangzik: „Midőn az Ország Rendei az Országgyűlésre minden akadály nélkül megjelenhetnek, midőn az Országgyűlésen törvényes szabadsággal tanácskozhatnak, midőn az döbbeni Országgyűlése alatt az Ország minden igazságos sérelmei valósággal el voltak oszlatva: akkor igen is elsőségök vagyon a’ kir. Előadásoknak, akkor törvényes kötelességük az Ország Rendjeliek, az egyeseknek minden ügyeit félretéve, a' kir. Előadásokat előlegesen tárgyalni; önként következvén, hogy olly állodalomban, midőn az 1791: esztendei 13dík czikkelynek — mellynek minden betűi alkotványi jogokat biztosítanak — nyilvános feltételei az alkotmányi rendszer kétségesitésével sértve vágynak: akkor a’ nemzeti jogokat rendes állodalmukban a’ normalis állapotba visszahelyheztetni, az Ország Rendéinek legelső kötelességük. — Második ellenvetésük a’ Fő Rendeknek azon gyakorta ismételt nyilvánításokban sarkalik, mi szerint azt állítják, hogy ezen tárgyak a’ királyi Előadásokkal tellyességel semmi kapcsolatban nincsenek, és így egyszersmind nem tárgy altathatok , a’ szólló pedig úgy vagyon meggyőződve, hogy ha mind a’ kir. Előadásoknak, mind ezen sérelmeknek lényegük és fő czéljuk, a’külső és belső bátorság figyelembe vétetnek. Semmi sem lehet szorosabb, semmi természetesebb összvefüggésben, mint éppen a’ kir. Előadások ezen napi renden lévő tárgyakkal. Tagadhatatlan az, hogy a’ kir. Előadásoknak agyaveleje a’ hadi seregeknek ujonczokkali kipótlása iránti kívánatban áll, azt kívánja t. i. Felséges Fejedelmünk, hogy ajánltassék meg a’ Trónt, és hont védő hadi erő, és egészsítessék ki az ármádia: a’ Karok és Rendek a’ tanácskozás alatti sérelmeknek előleges elenyésztetését sürgetvén, a’ Felséges Fejedelemnek egy ármádia helyett kettőt ajánlanak. Mert valljon ki kételkedhetik abban, hogy a’ Karok és Rendek a’ fenálló törvények értelmében a’ szükséghez képest minden okvetetlen meg fogják ajánlani a’ hadi ujonczokat is? de meg vau a’ szólló győződve, hogy az Ország Rendei is azon módok által, — mik szeriut a’ Felséges Fejedelmünk ezen sérelmek eleuyésztetésével hű alattvalóinak polgári megelégedést ’s szivbeli nyugalmat ajándékozhat — egy másik ármádiával kínálkoznak, t. i. egy olly Trón és hon védők tömegével, mellyet az ellenség golyóbisai sem képesek semmivé tenni. — Vagyon még egy környülmény, mellyre tulajdon ezen tárgyak feletti vitatkozásokkal sűkeretlenül lefolyt évnegyed fájdalmasan emlékezteti vissza a’ szóllót, atfon környülmény, mellyet a’ kir. Személyilök mindjárt akkor, midőn az országgyűlési tanácskozások ezen tárgyak felett elkezdettek, ritka bölcsességgel ’s pontos előrelátással mintegy jóslaui ’s jövendölni raéltóz-I

228 XXVI. Országos Ülés. — September B-kün. /839.