1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 26. országos ülés
ezen A Nyilatkoztatta jelese,, a, EI6I0I« mi .teri« kcvűs, .6, semmi remén,, nem «.ott, hogy ,en tárgyakban a két Tabla kézé,,, egye,értés esrkiiaölte,hessék, és így a’ erei sikerüljön. ’ közelebb lefolyt évnegyed fajdalom! tan.is.lja, hogy a' Fő Rendek ezen Országgyűlésen állliatatosan ismétlik azon gyakorlatot, mcllyet az utóbbi Országgyűlése alatt 17 lenetekre adott válasz Izeneteik által divatba hoztak; sót fájdalommal kénytelen kinyilatkoztatni a’ szólló miképen ó tapasztalja, hogy ezen álláspont tetemesen súlyosodon az által: hogy a’Fő Rendek azon eddigelé gyakran üdvös következésekkel gyakorlott szokástul is tellyessen eltávoztak miszerint a’ Karok és Rendek által indítványozott tárgyaknak, bátor azokra nézve ezen Ház elveit nem osztották, a' Felséges Fejedelem eleibe való terjesztését nem gátolták; — így el vagyon metszve azon egyetlen egy út és mód, melly által a’ Nemzet legbuzgóbb óhajtásai és kivánatai Felséges Fejedelmünk eleibe juthatnának, el van zárva a’kor kívánta javításoknak ’s időhozta alkalmaztatásoknak törvényszeres létre hozása. Mennyire ellenkezik ez a’ törvényhozás általános alapszabályaival, tellyessen kiviláglik, ha ezekkel Országgyűlésünknek jelen állodalma ponton-^ ként öszvehasonlíttatik. Nem tagadja a’ szólló azt, hogy alkotmányos Országban a’ türvén>hozók egyesitett véleményüknek és akaratuknak kellene ’s lehetne csak Törvénnyé válni; hivatkozik azonban a’ szolló minden századok, minden nemzetek, minden törvényhozások históriájára, hogy számosabb tagokbul alakított testületben, még soha nem eszközöltethetett vélemények tökéletes cgyessége; innen a‘ föld minden nemzeteinél mintegy közönségesen elvállalva divatozik azon elv , minélfogva törvényhozásokban vélemények egységének a’ többség véleménye fogadtatik el, ’s így a többség kijelentett akaratjának azon hatás, azon erő tulajdoníttatik, mellyet a’ törvényhozás alapszabálya a’vélemények egységének tálajdonít; még pedig igen méltányos, és természetes oknál fogva, mivel a’ többség véleménye ugyan csak közelébb áll az egybehangzó véleményhez, mint a’kevesebb számú szavazatoké. Ezen elv olly közönségesen olly világszerte divatozó gyakorlatba jött, hogy a’ szólló olly valamelly alkotmány létezését, és felállhatását, — mellyben a’ törvényhozó test a’ vélemények egységének járma alá lehetne rendszeresen alávetve, 's szorítva, ha a’ szomszéd szerencsétlen, és éppen ezen hibába süllyedt, ’s el is merült Lengyel nemzet szomorú példája szemünk előtt nem lebegne, valamelly eltántorodott elmeficzamodásának tartaná; — ámde azon Feltétel között, hogy a’ magyrar törvényhozásban is c6ak a" vélemények tökéletes egysége válhasson Törvénnyé, 's minden tárgyakban minden tagoknak véleményeik egybehangzása eszközöltessék, és az úgy nevezett curiatum Veto között, mellyet a‘ Fő Rendek az utolsó Országgyűlésen gyakorolni kezdettek, mostan pedig állhatatosan folytatni látszatnak, éppen semmi külömbség sincsen, mi annyival szembeszökőbb, haa’Fő Rendek számszerinti kevesebbségök azon roppant tömeg számával öszvehasonlíttatik, mellynek a’ Karok és Rendek képét viselik. Mindezen észrevételek azon józan reményt gerjesztették a' szóllóban, és méltán lápláltatják a’ Karok és Rendekben is, hogy a' Fő Rendek, kiknek az előhozott szerencsétlen Lengj él nemzet történeteiről szinte olly, sőt magos állásunknál fogva a’ szóllónál sokkal részletessebb, ösméreteik lehetnek, méltánylva a’ kérdésben lévő nélkülezhetlen nemzeti jogokat, a’ Karokkal és Rendekkel égj esülni fognak, ‘s így a’ Karok és Rendek kötelességüknek tartják, a’ Fő Rendeket az Izenetben foglaltak értelménél fogva, ismét felszóllítani, méltóztassanak azon utakat, és módokat gyakorlatba venni, mellyek által a' nemzeti közóhajtás sikeresíttetheti k. — A’ Kalocsai Fő Káptalan Követe (Szathmáry AntalJ ekképp nyilatkozott; Minthogy ezen harmadik Izenetben semmi olly fontos okok nem hozatnak elő, mellyeknél fogva a’ Törvény által kimutatott ösvénytől kellene, vagy szükség volna eltérni, utasítása, és belső meggyőződése szerént ezen Izenetet el nem fogadhatja, hanem a’ Fő Rendek 2-ik viszon Izenetét pártolá. Felhozzák a RR. jelen Izenetükben az 1791-ki 13—ik Törvény Czikkely első részének megsértését és eb ü eredett aggodalmakat a’ szabad követi választás eránt. — Igaz ugyan, hogy az annyiszor említett 1791-ki 13—ik. Törvény Czikkely első részének ezek a’ szavai: „ad quam, nempe Diaetam S • et 00. citra omne ponendum impedimentum comparituri“ és a’ többi; de midőn ezt mon ja a’ Törvény betűje, ugyan annak lelke kipótolja a’ szavak hiányát, és ezek soha ki nem zárat atj ^ a’ Törvény szellemi értelmét: t. i. „citra omne illegale, vel injustum impedimentum ponendum“; mert csakugyan igazságos, vagy törvényes gátlását az Országgyűlésén megjelenhetésne rekesztheti a’ Törvény szava, nem is lehet soha is e’ Törvénynek ezen értelmet adni. ”cl* iustum aut legale impedimentum ponendum“; így veszi a’ szólló e’ Törvény értelmét. ) rul Felséges Urunk Fejedelmi szent szava is Julius 28-án költ kegyes Kir. Leiratában, ogy a _ megyéket törvényes, igazságos, és szokás által megerósíttetett jussaik gyakoríatában megszori a , nem akarja, hozzá tévén: „ita vicissim dubitare non possumus Dilectionem, et 1 ei illi, quam aetas maiorum pro ingenuo Gentis characterem honore, decoreque omi ,oruTMquosque, qui huius generis actionibus subessent, conservando sua sponte seque a ur, c XT >7. Vr.zágo, Üti,.- 3-tó„ 1839. ai# Jegyző Könyv. /• Darab, 5S
