1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 3. országos ülés
20 Junius 17-ken. öszve vagyon pontosítva, nagy része fekszik a’ nemességben, a’ mint ő szívesen elismeri, — úgy viszont azt is el kell ismerni, hogy szinte azon súlynak nagy része fekszik a’polgári rendben is, annyival inkább , minthogy ő természetes képviselője azon számos más városoknak, es szabad kiváltságos községeknek, mellyek nincsenek ugyan még inarticulálva, de népségükre, miveltségökre és erejükre érdemesek arra. — Léteznek köz állományi Statusok, mellyek egyedül, vágy főkép városból állanak, miveit állományi Státus, város nélkül nem létez, a mint virágzó varos nem létezhet teljes és legkiterjedtebb hatóság nélkül, úgy constitutionalis törvényhozó test nem létezhet varos nélkül. — Által megyen most az országos Ülésekre, itt a dolog ug^an eg} kicsint máskép áll, itt szólhatnak a’ városi Küldöttek, itt voksolhatnak, itt némellykor, habár litkább esetekben, szükséges lehet az egyenkínti voksolás. Említi, mit rendelnek erre nézve törvényeink, mit tanít az országgyűlési gyakorlat. A’ legrégiebb törvény az 1495: 25. Art., melly Így szól: „Si verő inter ipsos aliqua discrepantia oriretur, Janitorum Regalium Magister imposito silentio votum singillative exquirat, ut saltem sic accepto voto singulorum, per sententiam sanióris partis ad unionem et concordiam reducantur.“ ügy látszik, ezen Törvénynek ösvényén alkalmasint ment a’ dolog jó ideig, de már az 1608dik észtben szükséges lett az első sarkalatos Articulus, melly a’ voksoknak mennyiségét és minőségét már közelebbről határozta, midőn t. i. az elején a becsúszott rendetlenségeket említvén, ex quatuor conditionis regnicolis, quatuor Status et Ordines, Praelatorum, Baronum seu Magnatum, Nobilium et Lib. ac Reg. Civitatum, alapított minden az Ulászló 7dik Decret. 3dik Art. előszámlált városnak különös és egyenkínti voksot adott, a’ többi városok votumait pedig ad emendationem Decretorum utasította. — Nyolczvan esztendő múlva alkottatott az 1687: 17 Art., melly egyenesen azt mondja: hogy mivel a’ városok már annyi vokssal bírnak, hogy a’ többi Statusokat nem csak elérték, de talán felől is haladják, azoknak száma többéne szaporíttassék. — A’ legújabb Diaeták, mellyek az Országnak a’ Töröktiil felszabadúlása után tartattak, jelesen az 1715, 1741 és 1791dik, megint több városokat, de azokkal együtt több vármegyéket is diaetalis vokssal inarticuláltak egyforma szavakkal, teljesen egyenlő kifejezésekkel, úgy hogy ezen törvényeknek rendelete szerént legkissebb kétség se maradhat hátra, vallyon a’ Királyi városokat illeti e az egyenkénti voks ? vagy lehet e valami törvényes külömbség a’ városi vagy vármegyebéli voks között? — Ezen törvényekkel tökéletesen megegyez a’ diaetalis gyakorlat is. A’ régiebb Diariumokban igaz ugyan, hogy ritkán fordul elő az egyenkínti szavazásnak esete, de a’ hol előfordul, ott a’ Statusok az Elnök által egyeukínt felszóllíttattak, egyeukíut minden külömbség nélkül, vármegye, város, egyházi Követ, Absens is voksoltak. így történt jelesen a’ Nádor választásában 1647. és 1749dik esztendőkben, igy az 1715diki Diaeta alatt, 1709dik esztendőben aug. 15kén, midőn törvény alkottatott „De Crimine laesae Majestatis,“ igy történt az 1741 diki Diaetán több nevezetesebb tárgyakban. — Ha szabad csekély tapasztalását is előhozni, hivatkozik az 1811diki Diaetára, mellyben jelen lenni szerencséje vala, akkor egyenkínti szavazásra ugyan soha se került a’ dolog, a* Personalis ur közönségesen felkiáltásból könnyen kivette a’ többséget, de a’ hol külömböző vélemény mutatkozott, a’ mi többször történt, ott a’ feltett kérdésre felelvén, a’ Statusok egy része ülve maradt, a1 másik része felkelt, ebben pedig mindnyájan egyenlő részt vettek. Nem is szóllott akkor minden követ, szóllott egy kettő az egyházi Rendből, szóllott több Vgye, szóllott egy nehány város, szóllott egy két Absens is. Csak a’ legujjabb idő kifejtette az egyenkínti voksolásnak eszméjét, az Ország-javára vagy kárára, azt a’jövendőség megmutatja, ő el akarja hinni, hogy javára, de mind eddig mennyi idővesztésre, és kellemetlen eseményekre adott alkalmat ezen ujjitás, kivált a’ múlt Diaetán a’ városokra nézve, az emlékezetben van — és előre lehet látni, hogy ha a’ dolgon valami igazságos módon nem segíttetik, még több kellemetlenebb, és talán az egész Országra káros következések eredeudenek belőle. A’ polgári Rendnek kirekesztése több volna mint igazságtalanság, ez volna egyszersmind politikai hiba és vétek, mellynek természetes következése el nem maradandana. Hallott némelly nehézségeket felhozatni, azoknak vitatásába most nem ereszkedik, csak azt jegyzi meg, hogy a' városi követek választási módja, a’ városok politikai viszonyok, most is épen azok, mik voltak midőn országos renddé emeltettek. — Azért rövideden befejezi hosszú előadását. A’ kerületi ülésekben, mig mostani alakban maradnak, a’ városok tettleges részt nem vehetnek, onnét ide hozandó Irományok kerületi Rendek végzéseinek nem tartathatnak, diplomatikai erővel nem bírhatnak. Az országos ülésekben pedig, a’ városok mindenkor midőn szükségesnek találják, voksaikat előadandják, remélvén és kérvén az Elnököt, venné azokat törvény szerint számba. — Hát1 a vagyon még két kicsiny előadása; az első az: hogy szükségesnek találta a’ városi Követek részéről is Címsorokat nevezni. A’ napló könyv ezeket szinte úgy mint a1 többi Követeket illeti, ők szinte a feleletesség terhe alatt állnak, és a’ tapasztalás megmutatta, hogy az eddigi Censorok minden figyelmük és pontosságuk mellett is igen sok hiba becsúszott. — A’ második az, hogy a’ székek es ülések helybeli elrendezése ebbe a’ terembe czéleránytalan; a’ városi Követek igen messze esnek 111. Országos Ülés. — ti »*■*
