1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 3. országos ülés
ill. Országos Ülés. — Junius 17-kén. 19 és Rendeknek egy részét ezen kötelességnek teljesítésétől tartóztatja, a’ legközelebbi időkben közbenjött történetek ugyanis nemű feszültséget okozónak a’ Nemzetnek egy része és Fejedelem között. A’ ki ezen történeteket hazafiui érzéssel ’s hideg megfontolással követte, észrevehette, hogy mind a’ két fél az ősi alkotmány ’s polgári rendszer fentartása szándékábul ment ki: __ a’ Fejedelem ugyanis azt tartá, és pedig nem ok nélkül, hogy a’ szóllászabadságnak kicsapongásai, ha tetté alakulnának, mert a’ tettnek magva a’ szó, könnyen ősi alkotmányunk’ sőt a’ társaságon élet szétbomlására vezethetnének, és épen azért, miután a’ lágyabb módok nem használtak, keményebbekhez nyúlni tartotta szükségesnek, a’ Nemzetnek egy nevezetes része, —• mert mások egy értelemben valónak a’ Fejedelemmel, ellenben azt vélte, hogy messze ment a’Király aggodalma, és rendelései épen az alkotmányos szóllás szabadságát sértették meg; — két oldala van a’ dolog természete szerint, ezen történeteknek: személyes ’s időbeli az egyik, a’ másik elvbeli és a’ jövendőt illető — mind a’ kettőn segíteni kíván majdnem az egész Nemzet — még azok is, kik Fejedelem intézményeiben megegyeztenek,/elkívánják enyésztetni eme történeteknek sajnos következményeit az egyesekre nézve, és törvényt hozni jövendőre egyenest és világost, melly elhárítva mind a' két fél aggodalmát, megszüntesse a’ hason esetek előjöhetését |— hogy ha illendő, alkalmatos, czélra vezető módokhoz nyuland a’ Nemzet — már Felséges Urunknak ismért személyessége is, kezeskedni látszatikjó előre, hogy mind a’ két szándékban czélt érhetünk, a’ nélkül hogv a’ személyes tekintetnek az elvnek kivívását alávessük. Az egész kérdés tehát ezen alkalmatos módnak feltalálásában áll, azt pedig az Elnök épen abban találja fel, ha mostan mindenek előtt a’ kegyelmes Királyi Előadások vevődnek fel — mert mind a’ két szándék kivitelére kettő kívántatik: bizodalom, és a’ dolognak minden oldalú hideg megfontolása; — a’ bizodalomnak, a’ jósággal vegyes erő szüleményének első lépését már megtevé, erős és jó Fejedelmünk Királyi Előadásainak atyai sorában, viszonyozza azt szinte első lépésével a’ hasonlóan jó és erős Nemzet — azon királyi Előadási tárgyaknak felvételébe ’s elintézésébe menvén mindenek előtt bele, mely*lyek közönségesen szükségeseknek ’s hasznosoknak ismertetnek; eme költsönös bizodalom kiegyenlíti az útat elannyira, hogy a’ Kir. Előadások után, vagy azokkal együtt, a’ Nemzetnek említett fenforgó nehézségei, ’s kivánatai is, biztosabban, könnyebben, és hamarább teljesítessenek — ellenkező esetre, ha az első szó is a’ panasz szava leend, minthogy az Országgyűlésén is lehetnek e’ részben ellenkező vélekedések, és megtörtéuhettik, hogy a’ Fejedelem is fentérintett meggyőződésének érzetében, helyt nem adna a’ panasznak, — ekkor nem múlik ugyan el, de csökkenhet még is a’ költsönös bizodalom, és így nehezedvén a’ feltett czél elérésére szolgálható út, könnyen megtörténhetnék, hogy későbben törülödnének le a’ könnyűk, és későbben kerülne elő az aggodalmakat végképen lecsillapító czélirányos törvény. Ezeknél fogva mint törvényes, szükséges és hasznos, úgy a’ Nemzet kívánságai teljesítésére is legalkalmatosabb mód lévén a’ Királyi Előadásoknak mindenek előtti felvétele, az abba való beereszkedést, ön meggyőződéséből is újra ajánlotta. Melly előterjesztése után Soprony városa Követje Vághy Ferencz: Minden Követnek szoros |“^re°t“^ekv f,TM** kötelessége utasításának eleget tenni: Küldői meglővén arról győződve, hogy minden Követnek, kit v»ny», miszerint Törvényés dicső Királyunk levele ide hivott, nem csak jussában, de kötelességében is áll törvényhozás-n»k egyes s?.*bani befolyását tettlegesen gyakorolni; — egyszersmind mélyen érezvén azon nagy sérelmet, hogy J***1^ k"p1^1] múlt Országgyűlési 170dik Ülésben, az egyenkénti szavazásnál a’városok voksai, úgy a’ mint tör-biralokat ada,ni> vény és iussai kívánták volna, számba nem vétettek, kötelességévé kitűzték, mindjárt az első ke-Kir. városokat a’ . J , _ >ii , kerületi Elnokrületi ülésben, midőn az Elnökségnek és Jegyzőknek, úgy a Lensorok kineveztetesok elokeru-S(igben ré87,esítlend, indítványt tenni, hogy a’ negyedik Rend is minden kerületi díszes és fontos munkálódásokbantetni kl'a"ia illendő részt vehessen. — Megfelelt utasításának; de a’ törvényes kívánságnak czélját, a’ harmadik, máskép általa igen tisztelt Rendnek ellenzése miatt einem érhette, kirekesztve látná tehát követ társait újonnan mind az elnökségi, mind a’ jegyzői, sőt a’ censori hivatalból is, és szinte kimozdítva követi állásukból. — De a’ mi ennél még lényegesebb és súlyosabb, az egyenkénti szavazásidul is, mellyet a’ harmadik Rend csak maga gyakorolni, a’ negyediket pedig egy általános voksra szorítani igyekszik. — Ha a' kerületi ülések mindig csak előleges tanácskozások és barátságos értekezések maradnak, ha azoknak semmi diplomaticai erő nem tulajdonittatik, akkor úgy véli azokban az egyenkénti szavazás nem is szükséges; készíttettek ott mindenkor javallatok minden szavazás nélkül, és az egész világ tudja, hogy azon lényeges ujjitás csak az utolsó Diaetának szüleménye. Ellentállottak akkor mindjárt a’ Városok és állhatatosan protestállak; de képzelni sem lehet hogy 49 Városoknak közel 70 főbül állóKövetjei mindenkor egy véleményben legyenek, és így általános voksot adhassanak. — Ha pedig a’ kerületi Üléseknek, kivált ezen uj alakban valóságos befolyása vagyon a’ törvényhozásba, a’ mit bizonyosan senki tagadni nem fog, akkor, ha az egyenkénti voksolás megengedtetik egy Statusnak, azt a’ másiktól sem lehet megtagadni, — ha azon nemzeti erőnek, azon politikai és moralis súlynak, melly a’ kerületi Ülésben
