1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 18. országos ülés - 1839 / 19. országos ülés

197

piczinkének de nagyra termettnek, telivel kérkedni» ,

,, ., . , , , . L ’ 1 KeiKedn,e, & Nemzet előtt és ezt megmaradásáért felneveleseert mar csak azért is buzgosagba hozni k-i •••'» ... , , 8 1

, , , ,, . r . ,,ozm> mert bölcsőjét illy szép, és előtte olly kedves

czimerekkel ékesítettek fel. — Ezeket inas eevplipl l-ol

, . . . , • ....... , más égj ebekkel együtt nevezetesen: mi légyen az 1797 •

13. ertelme, mi nem ? mi a kulombség, és mik »’ n... ’ . • . . . . • -> h k viszonyok a törvényhozó végrehajtó, és ezek

ksl7T *b,r°; : ° °a\ T~ ,0:Má l,ogy alapszik eey •*—<«*« oL(

. képjelük valasztaíanak Kormány ü«f»Jyí„6ii megyében* W,. ezek«, l ba.onlbka.

”„í '«'"i" e,4‘dVta'T ““Uk’ “ ,UdJuk’ - ">e*boosi.sanak azon igen tUzűlt Kovo, társai az ellen oldalon k,k tobbny.re ezen doe.rináknak fejükbe .ül evezésében olly elszánással fáradoznak, ha mi koszonetnnk mellett is még mind ezekkel meg nem elégszünk, ha nem a' ettrsust befejezvén, mar most szerényen kételkedők képében azt kérdezzük mire valók ezek * mi a' hasznok, hova vezetnek, a Syréni hangok és különösen, mint lehetne hamarjában azon édes írvü “ölesüket elérnünk, melyekkel bennünketkecsegtettek, mert mi mind eddig az okoskodásoknak a’ kívánságnak, és vállalatnak nem csak practicabilitását nem látjuk, hanem kézzel foghatólag tapasztaljuk, hogy ha volna is ezen theoriákban ollyas mi, az még is aliter legyen in praxi, mint sem a‘ mutatott experimentumoktól várattak, mert csak első stádiumok megfutásában is, már minden lépten olly akadályokra ütköztek, meilyekkel erőjökre nem mérkőzhetnek. Nem elég ugyr tartja a szólló egy Törvényhozónak —kinek főképen practirus embernek lenni kell, a dolgokat csak színükről ismerni, és rólok felavatottnak mint laicusnak egy tormán dcclamálni, hanem tudja ő, mint a jó mezei gazda, hogy mit? mikor, hová, és minő földbe lehet vetni í mi terein itt meg, mi nem / mert ha valamire bizonyosan political doctrinánkra, s állapotokra illő az, mit a‘ mezei Musa mond „Ventos et varium coeli praediscere inorem curavit, ac patrios, cultusque habitusque locorum, et quid quoque ferat regit ? quid quaeque recuset? Hinc segetes, illinc veniunt felicius uvae. Azért megvallja a’KK-nak, és Rendeknek mikép örvendett szivéből mindenkor, mig a' jelen izeneli dolgok kerületi tanácskozás alatt valónak, midőn egy nagyérdemű Követ, ki mint magáról vallá, illy es pályájának talán utolsó futásában több ízbe felkelt, még pedig valójában nem azért, mint egy általunk igen tisztelt szónok monda felőle: hogy menykövekkel sújtson, hanem inkább hajdani díszes fentartásával, mint egy letűnő csillag a' maga esti főnjében azért! hogy a’ rólla éneklő honi költő szavaival alkalmazólag éljek „már mikor itt minden a’záradék alatt letapodva hodol, és felséges egyesség geniussa eltűnt: akkor mind őr Cato fedje meg egyszer szeretett hazáját“ felkelt monda, ‘s 2Sj,lIiusról tudtára első vala, ki megszokott bátorsággal 's alapossággal mutatta a’ Karoknak és Rendeknek,Kt'árr„L®i hogy ezen dolgoknak a' mostani környülményeiben practicns oldaluk nincs, mutatta: hogy a’ választott utak a’ c/.élhoz nem visznek, hogy tartanunk kelletik, további idő, 's erő fecsérlésétől, ha rajtuk megmaradunk, és néműképen érezvén azt: hogy a1 folyam ellen úszni nem lehet, és csak Román, nem pedig Politicus hősökhöz illő abban föladni: tehát közelítnénk egymáshoz, és egyeznénk meg valamibe, mivel az extremitásokat nélkülözve magunkat a hoszasan tartó Országgyűlése meddőségének ránk várakozó szégyenétől megmentenénk, és talán előbb igy, mint amúgy czélt érnénk — de ha tapasztalta is, hogy „quid juvat? ad surdas si cantet Phemius aures“ még is öröme nem csiiggede, sőtt nőttön nőtt, midőn véle együtt egy más nagy becsű Követ, kiről a' gunykovácsok csak feltenni nem fogják, hogy szavaikkal éljek, mintha őt némelly csillagok megvakíthatták, vagy megszokta volna az udvari embereknek küszöbeit súrolni, és zsoldjukat elválalni, — igaz magyar szive lelkesedéséből a’ haza jó ügyét azzal pártolni igyekezett! hogy ámbár őt utasítása más véleményre kötelező, de mégis, hogy erősebb légjen, előbb magát győzvén le, arra szollítá fel a1 KKat és RRet, hogy a jelen pillanatot a hazára nézve fontosnak és komolynak tekintvén, kiknek kezeik utasítások által megkötve nem volnának, használják most drága szbadságokat annak boldogítására nem rábeszéllés, párthozi szittás, vagy akármiféle más tekintet okáért, hanem egyedül belső meggyőződésük, és lelkiismeretűk sugalása szerint, ezen szavak ugj' gondolja commentariust nem kívánnak, mert szola általok a maga kötelessé géhez híven, és szentül ragaszkodó, mások meggj őződésének, és akaratjának hódoló köz tiszteletű férfiú, de szóla egyszersmind a1 hazája boldogságáért is halkal verő szív ! hanem hogy tovab menjek,-kire nézve nem vala meglepő az is ? midőn égj' harmadik derék Követ társunk is, i nek noha jádzodoztak egyszer készer szive húrjai olly hangokat, mint a milljenek azon csa bitó szigetből v erdesik füleinket — felkelvén azelőtte küzdött nyomán tudtomra ugj an égj igen egj szerű, de ha jól megfontoljuk annak becsesebb nj omtatékot vete a jó ügy szelenczéjébe a kor: midőn felfogván a' a’ Magyarnak régi díszét az egyenességet mutatá; hogy az hajdan nem járt tekervényes utakon, hogy mit egy szavában ada, azt a másikban nem huzá vissza mutatta: hogy a' záradék ezt az egyenességet kizárja, és majd tudja Isten meddig görbe utakon bo lyongani kénszerít, de állapodjunk meg egy kissé —■ mit mondjon a KKnak es RR"ck> k,kne nem dagada hő reményektől kebele? a hogy ezek közt csak hamar egy szavazás belcnk azon

Jegyző Könyv. I. Darab.

XIX. Országos Ütés. — Augustus \0-Un 1839.

i