1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 18. országos ülés - 1839 / 19. országos ülés

108

nrmii elevenséget öntő bízón) súgót hozd, hogy egy kietlen zátonyon n) olez hetekig üllepiilt hajónk trhatv alahára mégis mozogni kezd, és talán hajtja is inár egy kedvező szcllőcske azt ama nagy part leié, mellyen lionosinkat nem lesütött szemekkel, hanem szalagok, és örömkendők lobngtalásával akarnak ránk v árakozni, — midőn nem is tudja miként hozza elő? egy más tisztelt Követ társunk nem nézhetvén a’ háborgó elemnek csillapodásra indultát, vagy hogy inkább érzeményeihez közelítőleg fejezze ki magát — nem bízván annak csalfa síkjához, és nagyobb vesztéstől félt\e az ev edzőket, a\\al akara bennünket megmenteni: hogy-a’ biztos öbölbe térnénk ismét vissza, és horgon)ózunk két oldalról is, és vessünk kettős, csak nem hármas gátoltat fel, — és e' végre szónoklatával mint a’ hegyekről rohanó árvíz neki feküdvén a’ csendesedő haboknak azokat ismét auraira felduzzasztá, hogy hajónk azon általa készített biztos öbölbe nem térhete, hanem egészen máshova vettetvén, mint sokaktul gyaníttatik ismét erősebben mint azelőtt megfeneklett, vagy inkább mint á szólló is hiszi, már most hányatlatik keservesen irgalmatlanul, és kétség ? ha kormányos hiánya, vagy a’ sok kormányosok miatt e’ töredezni kezdő evezőjével kiállandja e‘ a’ szélvészek mérgét ? mert ha nem hallatnak is ugyan még róla a’ kétségbe esetteknek sikoltásaik, de igen azon fokon állnak dolgaink, hogy felkiálthatnak a'Romai néppel: Quem vocem Divum populus Imperii rebus? (prece qua fatigent virginis Sanctae minus audientem, Carmina 1). Bocsássák meg a' KK, és 1111. a' szóló gyengeségének, haő ezen állapot felett elmélkedvén azt szomorúnak vallja, a' közelebb napok eredményeit pedig egy belső titkos bajban erőtlenedé Törv én) hozás s) mptomainak nézé, meljyekre nem örömest alkalmazná a’Francziák tisztességes Falújának a' változhatallan characteri: líoyc- Collardnak ama ítéletét, mell) et ó eg) náluk nem régiben uralkodott isméretes 221 számú majoritással keletkezése pontjában mondott. — De az eddigieket a’ KK. és BB. által jó nevén vétetni kérvén, szól a’ dolgok érdeméhez: ó ki eléjéntén a’Kir. kegyelmes Előadások fölvételére szavazott, a záradékot nem pártolta, nem pedig azért, mert reá nézve felesleges voltán kiv ül, ha közelíteni akart volna is az ellenfélhez soha benne azt a'cselekvő, nem pedig tespedő nagy Achillt nem látta, mint a’ inilyly'ennek képzelietik, és magában mindég eszköznek, nem pedig czélnak tekintette, és mint elsőbbit éppen nem czéliráiiv osnak találta, mert úgy mondván — nem csak nem eszköz, hanem valóságos akadálya' fő czcl elérésében, mert semmire sem mehetek vele; — ha az aurea hulláknak. — Sine terra Jánosoknak, vagy Dobzse Lászlóknak köz szakában élnénk nem mondja, bog) ilhesmit 28 .Juliimról nem lehelne nem próbálni — de most! mikor századunknak feladata a‘ képviselői rendszert lökékoit Kir. 1-t'-jetesítni, — a' mint teszik is azt más Nemzetek, és mi is hasonlót akarnánk a’ magunkéval csi rát targj a. 7 ,

lekedni, — és ezen tökéletesítés eg)ike az, hogy a' Törvények határai közt és segedclmével eiős lábon álljanak a' Kormán) ok, s akkor felszóllít ő kit kit a' KK. és BR. közül, mutassa meg néki valaki, mell) ik constitutionalis Ország újabb év köti) veiben létez példa arra: hogy a' törvén) hozó testnek initiativ áv al biró része mindjárt ollyas ,,ultimátummal“ lépett volna fel, és kezdette meg a' Iractalusokat, mint most a'KK. azt kívánván a' többiektől, hogy tetszik, vagy nem tetszik, magokat csak vaktában alája vessék! — Követi ő akkor mind azon n. é. Követtársait, kik azt

%

mondják: bog) ez a’ törvényes, és constitutionalis út, me)i)cn a’ Fejedelmekkel egyezkedni kell, ’s avval eg)iitt szükségesnek tartják, hogy Király, es Nemzet között bizodalom légyen, és ennek jeleid a’panasztétel szolgál vollaképen, igen is szolgál, de alázatos nézete szerint a’ panaszló bizodalma nem feltételes, nem ostrommal jövő, hanem magát segedelmezőjének férjfias egyenességgel ugyan, s minden tartózkodás nélkül felfedező — de hozzája szerénységgel is közelítő; — mert külömben úgy képzeli az oil) as bizodalmát, mintha ő felfedezné ugyan állapotjál, minden tartózkodás nélkül valakinek, és midőn a’ segedelmet szorgozná, akkor valami eszközzel hadaráznék körülötte, vág) ha módosias akarna lenni, azt, csak a’ küpöri)cg alatt mutatná meg; valójában ha illy es utakon járnak, és ill) es eszküzökküz nyúlnak a’ l.R, akkor nem kell csudálknzui, ha az illycs Iractálóktol a" praeiiminaris czikkeket sem fogadják el, hanem azt mondják a’ záradék v érijei ; garamiakéi! — állhatatosság illő a’ férfiúhoz — ezt kívánja a közvélemény! szent dolog mind a’ bárom, de mi a’ garaiiliát illeti: közelítsünk előbb egymáshoz, eg)ezziink meg, mire kell a’garantia ? s azután miből álljon az ? ha csak ug) an szükséges marad igen kouii)cn megegyezhetnék iránta, s ne gnndtilja senki, bog) jobbat nem találhatnák a mostaninál, — mert hiszi kinek jobb szeme van, lásson jobban, de ó olI)as mibe, mi által magát a’ tractatusoktól egészen ellakatolja, ’s sem hozzá közeledni nem enged, sem ö közeliiül nem akar, nem csak nem lát garanliát, liánéin midőn minden erőlködésének füstbe menetelét is előre tudhatja, akkor az ill) es garantia alkalmasint ugy tűnik fel: mind valaha a „szomorú termetű vitéz“ előtt a’szélmalmok óriások liel) ott, ugy de az állhatatosság megvallja^ midőn ezt a helyen e’ végre először megpendiilni halla, akarat ja ellen is eszébe jutának a Romai Népet elkorcsosodásáért annyiszor mustráló ama öregnek 'szavai, mellyekkel eg)- időben igy fordula bozzájok „boldog Isten! hiszen már olly v ilágban élünk, mell) ben a’ dolgoknak igazi

XIX. Országos Vies. — Angustus 10-kén 1839.

\