1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 18. országos ülés - 1839 / 19. országos ülés
194 29. Júliusról költ Kir. Lei rat tárgy a» lyet ezen hideg vérű és indulatlan vizsgálatot érdemlő tárgy megkíván kijelenteni kölelcztetik. Minekutánna az Elnök e’ jelen Izenct három részét taglalván, Pest Vármegye sérelme eránti észrevételeit más időre halasztotta, a' szóllú is ebbeli nézeteinek fentartása mellett, mostan csak a’ tudakozó Felírás a’ junctim és a* záradék eránt véleményét kijelenteni fogja, és mi az elsőt illeti az ellen Küldői részéről, kik az Országgyűlésre elejétől fogva a’ Királyi Előadásoknak elóleges tárgyaltatását kívánták, semmi kifogása nem lehet. Azonmód eránt, mellyel a’ Fő Rendekhez mindjárt az országgyűlési tanácskozások elején átküldött Felírásokat e' tudakozó felírással egyetemben 0 Felsége eleibe terjeszteni akarják, legelső is a'szállónak azon észrevétele, hogy midőn a' KK. és RRk. az illető Izenetnek átküldése alkalmával ebbéli szándékjukat ki nem jelentették, már most az országgyűlési tanácskozás rendszer ellenére addig, míg a' Fő Rendek azokra nem válaszolnak, az országos Ülésnek határozatátváltoztatni nem lehet, és így azon esetben, hogy ha a'Fő Rendek egyik, vagy másik felírást változás nélkül elfogadnák, annak minden junctim ellenére Ö Felsége eleibe terjesztetne. Ar szólló tehát ezen junctimhoz annyival kevésbé járulhat, mennyivel bizonyosabb az, hogy ezen tudakozó felíráshoz, melly a' Kir. Előadásoknak tulajdonképi tárg) altatását még csak lehetségessé teszi, egész munkálatokat, Törvényczikkclyeket csatolván, ismét az 1791 : 13 Törvényczikkelyból merített ellenvetéseknek uj alkalmat adnak. Továbbá senki nem tagadhatja, hogy midőn a’ szóllás szabadsági és magyar nyelv eránti felterjesztésinkhez ha csak amaz eránti 17 Izenetre visszatekintünk a'Fő Rendek olly könnyen olly hamar nem járulhatnak, az érdeklett tudakozó felírás hetekig, hónapokig elmaradni és Ő Felsége sem Királyi Előadásaira, sem a'kegyelmes Leiratra feleletet kapni nem fog. Ezt a’szólló sem az országgyűlési gyakorlattal sem azon hálaérzetekkel meg nem egyeztetheti, mellyeket nagyobb vagy kissebb részben, de még is mindnyájunkban e’Leírat gerjesztetett. — Vagy talán hála érzetinket azon késedelmezéssel nyilványítják? melly nőttünnő, midőn ez előtt felterjesztésinket csak a' Ráday sérelme, most már egyébb sérelmink és kivánatink orvoslásától felfüggesztjük. Ezen Leirat tehát, melly az országos tanácskozásoknak sietetésére felszóliít, annak éppen ellenkezőjét halogatást, nagyobb késedelmezést okozzon 1 valóban illy viseletűnk a' Kormányt egy bizodalommai tellyes lépésnek ismétlésére nem bírhat, látván hogy az adót alkalmon nem csak nem kapunk, de több és több akadályokat előgördítvén, a’ szekeret utoljára úgy meg rakjuk, hogy öszve törvén, hasznunkra többé nem szolgálhat. — E' tekintetben a’ múltra vissza emlékezés szembeszökő következményekre nyújt alkalmat.—1830ban — az ujonezok félajánlása alkalmával az akkori KK. és RR. a‘ Nemzetnek azon jussát, mellyel a’ valódi szükségnek megtudása előtt katonát állítani nem köteles minden módon kivívni akarván, hála érzetekkel vették Ő Felségének azon kegyességét, mellyel a’ KK. és RR. ezen kívánságának megfelelt, — akkor nem csak ezen kívánatnak felterjesztését nem nehezítették, de hogy felterjeszthessék áldozatokra is készek lettek volna. — Tiz rövid esztendő múlva milly sebessen változtak ebbéli nézeteink, már most e’ Tábla többsége azt concessio, engedménynek veszi, hogy ha a’ szükséget megtudni vagy is akarja közelítésnek tekinti, hogy ha a Kormányt az'adatoknak előterjesztésére felszóllítani kegyeskedik, azon véleménytől vezéreltetvén, hogy a Fő Rendek már azon is örülvén, hogy az adatokat kívánják, nyakra főre az egyébi felterjesztésekhez járulni fognak, és így azonjussal^ mellyet tiz esztendővel ez előttnagy nehezen visszanyertünk, mellyel 0 Felsége az akkori Országgyűlését megörvendeztette, már most úgy élünk mintha a' Kormánynak már azon is örvendezni kellene hogy ezen jussal élni akarunk. — Hiszen a’ KK. és RRknek örülni kellene, hogy ezen adatok kívánásának semmi akadályok ellen nem állanak, azon igyekezni, hogy a’ Kormány máskor is kivánatinknak engedjen, nem pedig ezen kívánságunkat olly akadályokkal üszvekötni, hogy e’ kivánatunknak tellyesítése a’ Kormánynak terhére váljon, mellyet legelső alkalommal lerázni igyekezne. Illy utón módon a’ Kormányt engedményekre bírni lehetetlen, a szólló legalább ezen sérelmeket akár mivel mással, de e’ jelen felírással öszve nem kötötte volna. És melly üszveköttetésben áll az adatoknak kívánása a’ többi sérelmekkel és kivánatokkal ? Felelet semmiben. •— De a’ Fő Rendeket a’ sérelmeknek tárgyaltatására és felterjesztésére szoríthatja. — Nem hiszi a’ szólló, hogy a’ Fő Rendek olly panaszunkat, mellyet sérelemnek nem nézik, annak tudakozó felírásnak sietetése miatt, tekinteni fogják és ezt e jelen Országgyűlése elejétől fogva, bőven tapasztaltatok a KK. és RRkel, midőn a’ Ráday sérelmet négy Izenet után sem tárgyaltatták, és a' Királyi Előadásoknak siettetése arra nem bírhatja, hogy az 1791: 13. T. Cz világos rendelésétől elálljanak. Lehet már most egyebet reményleni ? főképpen e’ jelen esetben, hol a’ tudakozó felírásnak minél elébbi felterjesztése hazánk megnyugtatására jussainak öregbítésére szolgál, és igy nem úgy a’ Kormány, mint a’Nemzetnek érdekét illetvén, alkalmasint nem sokára az egész Nemzet által is siettetni fog, — már 1832ben az előleges sérelmeknek a Kir. Előadásokkal! összeköttetéshez a’ Fő Rendek csak nagy nehezen járultak hogy lehet tehát reménylenünk, hogy olly sérelmeknek előleges felterjesztésébe megegyezzenek? mellyeket múlt Országgyűlése alkalmával 17 Izenelben ellenezték, a' KK. és RRknek megkellene elégedni, hogy XIX. Országos I lés. — Augustus 10-kén 1839. I I)
