1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 18. országos ülés - 1839 / 19. országos ülés
MX. Országos fiié,.- .1 10 iS30. 195 iia csak sérelmeknek tekinlik elismerik; nem i i . ... . „ .. ..... , . !, ’ Petl'g inég azoknak a Kir. Kiadások elölte elsőbbséget siker nelkul szorgalmazni. A’ szó ó teli-ír , • . ......................... eu . ..... I t, . , , azért, mind pedig előre látván, hogy e’ felteriesztes módjában több Követek, kik máskén e.u i . » j , •> bJ . _ J . , ... .» K,K masKtP e sérelmeket érdemére nézve nártnIMk mnn-_ c i. ' - - -----------temere nézve pártolj'ák, mea;ogyezn. nem fognak, es az áltál e serelmek fontosságát mind inkább elveszítik, a KK, és Rket a’junctim-toli elállásra annyival inkább felszólítja, hogy a’ felterjesztés módja eránt előre látható Izenetek által minden haszon nélkül időt veszíteni, czélunkat pedig elérni nem fogjuk Végtére e’ jelen Izenetnek legveszedelmesebb legártalmassabb részét az úgy nevezett záradékot, mellynek példáját akar Europa mas alkotmányos Országiban híjába keres a^ szólló egyáltaljában el nem fogadhatja, a katona állítást csak két feltételhez kötvén, hogy t.i. Törvényünk szellemének, es a szükségnek megfeleljen. Megfelel az elsőnek, hogy ha az hadfogadó Intézetek elegendő katonát nem állíthatnak ; a szükségnek, hogy ha seregünk egy félhető külső megtámadás viszverésére elégtelen, más feltétel hazánk oltalmával ősze nem fér. Hogy ha tehát a’ szükségtől megleendünk győződve, annak megfelelni szoros kötelességünk, nemzetünk, Küldőink, hivatásunk ennek tellyesitését kívánják, azt ama királyi Válaszoktól fel nem függeszthetjük, mellj ek vagy Rádayt ide ültetik, vágj a' Fó Törvényszék ítéletét törvénj teleiteknek mondják a válaszok ekkép hangozni nem fognak, de katonát azért adni fogunk, nem mondhatván azt: hazánkat nem védelmezzük mert Ráday nincs köztünk, vészén el Constitutiónk az ellenség fegyvere alatt, mert trunk Királyunk Törvényszékünk függetlenségét védte. Ezt eleink nem mondották a KK. és RR. azt akkor nem viszonyozhatják, mikor a* Fejedelem hazánk oltalma eránt annak törvényes rende és módja szerint velünk értekezni akar, a' Kormánynak feltételeket nem szabhatnak, mikor törvénjes elmulhatatlan kötelességünk teljesítésére felszóllít. Ezt a KK. és RR. annjival kevesebbé megtagadhatják, mennyivel esmeretessebb Fejedelmünk béke szerető politicája főkép előttünk, kik által 18:30ban felajánlott 20,000 katona nem is állíttatott. — Igaz hogjr az akkori Rendek ezen felajánlással a' circulatiót is összekötni kívánták, de nem feltétel gj^anánt, hanem mint kivánatot, ez seregünk elrendezésével összeköttetésben vagyon, és azon hiedelemből eredt, hogy a’ magyar katonát csak magyar Tiszt kormányozhatja, még is ezen kívánattól is elállottak a Rendek, sőtNov. llén tartatott országos Ülésben éppen Sze- • pes ^ ármegj e Követjének Borsod és Bácstól pártolt’ indítvánja, hogjr az ujonezokat felajánló felírásban a sérelmek orvoslása is kérettessen, a’ nagy többség által félre vettetett, ne hogy az által valami bizodalmatlanság nyilványittasson. — Ezeknek következésében melly haszonra vál- ^ hat ezen záradéké melly a’ többséget soha meg nem kötheti, és igy reánk nézve felesleges, más kön Kir. i.etekintetben ártalmas, idóvesztegetésre a’ Fő Rendű Táblával bizodalmatlanságra a’ Kormány el- ,ra‘^rSJa. lenében alkalmat adván. A" kegyelmes Kir. Leirat előtt a’ régi záradék csak Ráday esetét illette, e’ mostani a’ szóllás szabadságára is kiterjesztetik. Tehát e' Leirat után nem közelítünk, do távozunk, és nemde e’ ezen Leirat bizodalmát gerjeszteni, nevelni kívánt í és midőn a’ Fejedelem illy hangon Nemzetéhez szól, képviselőinek szoros kötelességéé' bizodalmot táplálni, nem pedig a" közelítést idegenkedéssel visszonjozni. Ezt várhatta a’ Kormány, meltynek csalatkozása Nemzetünkre nézve jó következményeket nem szülhet. Somogy Vármegyének Követje a'közvéleménj’re hivatkozott, de mikép nyilatkozott az e’ jelen Izenet iránt í utasításokkal nem, minthogy alig van egy két megye, melly a’Leirat után utasításokat kapott volna, és midőn a'KK. és RRk. minduntalan utasításikra hivatkoznak, azokat, most is, midőn a' Fejedelemnek közben szollamlása olly lényeges változást okozott, bevárni, nem pedig azok előtt a’ meg nem nyugtatást kijelenteni kelletett volna. Egyéberánt akár mit mondjon az úgy nevezett közvélemény, azon lelki független pontnál, melly úgy szólván a’ ,Kormánjr, és Nemzet közt van, és mellj en nekünk mint képviselőknek állani, mellj'en a' Kormány és Nemzet közti bizodalmát táplálni kellene, szebb földi helyezet nincsen. Igaz hogy a" sokaságtól, melly inkább azt tartja nagjnak, kinek nagj ságát az Oppositiója szerint megmérni képes, nem tömjéneztetik, de midőn arra kiki csak ön lelke ereje, és tisztasága által léphet, annál a" pontnál, mellyen a képviselő a köz harsányabban hirdetők egekbe a’ többség neveit; tán éppen akkor legcsekélyebb határozásnak valódi becse. A’ szólló legalább e jelen Izenetben azon lelki függetlenségnek, azon képviselői előrelátásnak jelét nem tapasztalja, attól Nemzetére nézve jót nem várhat, és igen is sajnálja, hogy a’ közelítés hiányát nem úgy Nemzetében, de annak képviselőiben fentalálja, kik a jobb útba igazítást utasításitól várják. Nem kívánna többet a’ szólló, volna bár annji tehetsége, hogy a KK. és RRet mást úton a hon javára egyesítni, akaratja tisztaságát erős vonásokkal e’ gyülekezet keblébe festeni, felrázó szavakkal megrendítni és javaslotta elfogadására bírni tudna.— Fájdalom! hanem tudna; és nékie egyéb hátra nem maradna, mintsem, hogy ezen napnak J 49*
