1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 2. országos ülés
15 11. Országos Ülés. — Junius' 6-kán. azon helyre teendik. A’ mellyekről azon felül a’ köz jó előmozdítására Törvények által határozni óhajtunk a’ kegyelmes Előadásainkban úgy foglaltuk, hogy az a’ czélra vezető minden igassá«-os kivonataik minden késedelem nélkül Élőnkbe terjesztethessenek. — Midőn tehát azokat ezennel kegyelmessen általadjuk, ezen Országgyűlését azon gyengéd atyai szives óhajtással megnyitjuk, hogy az abban hozandó Törvények e’ kedvelt Nemzetnek Fejedelme és Hazája eránti annyira tulajdon szeretete és dicsősége, mellyek is a’ köz jó előmozdítására czélzó dicséretes törekvést követik, — öregbítésére szolgáljanak. — Többiben a’ hivséges Karokat és Rendeket mindüszvesen, mind egyenként kegyességünkről ’s királyi Kegyelmünkről biztosokká tesszük. Statuum et Ordinum loco esse. — Quae praeterea ad incrementum prosperitatis publicae cousti tui, et Legum decerni provisione velimus, — benignis Propositionibus Nostris ita complexi sumus, ut justa insuper, quae ad finem illum faciunt, postulata promptum ad animum Nostrum aditum habeant._ Dum igitur eas hisce benigne consignamus, auspicamur Comitia haec tenerrimo illo paterni animi No stri voto, ut rogandae his Leges, proprias, perama tae Genti — constantis in Principem, Patriamquae amoris, et gloriae, quae praeclare navatam commodis publicis operam sequitur, laudes novo iterum monumento confirment. — In reliquo fideles Status et Ordines universos ac singulos de Gratia et Clementia Nostra Caesareo-Regia securos reddimus. A Felséges Királyi Beszéd befejezésével a’ kegy. Kir. Előadásokat az Ország Cancellárja az ottan jelenlévő Udvari Tanátsostól által vévén, O Felségének egész alázattal bemutatta, mellyeket Ö Felsége az Ország Prímásának mint Országunk Fő és titkos Cancellárjának általadván, a’ ki is az Ország Rendei nevükben O Felségéhez következendő alázatos köszönő Beszédet tartott: Császári Királyi és Apostoli Felség, Legkegyelmesebb Urunk! A’ mi most illy ünnepélyesen véghez mégy, Felséges Császár, és Király! —• A’ kegyelmes Királyi Előadásoknak általvétele — emlék jele ez Felségednek a’ törvények szentsége iránti igaz tiszteletének: a’ Magyar Nemzethez vonzó hajlandóságának, szeretetének; ’s az Ország állandó, dicső maradására, ’s boldogsága előmozdítására kiterjedt atyai gondoskodásának. — Így veszik polgár társaink, igy vesszük mi, Felségednek az ezen Országgyűlését, 's ennek egyik tárgyát kitűző törvényeknek telyesitésére mutatott készségét, különösen pedig azon Királyi legmagasbb kegyelmét, mellyel ezen Országgyűlésének szerencsés elkezdése végett, Felséged önnön szentséges személyében hiv Magyarjai közt megjelenni, ’s óhajtott felséges jelenlétével őket megörvendeztetni méltóztatik. — Mennél drágább az Ország Karai és Rendei előtt ezen Királyi kegyelmeknek becse, annál buzgóbb hálaadásra gerjednek, ’s legszívesb hálájuk adóját, Felséged Királyi Székének zsámolyánál jobbágyi alázattal hódolással leteszik. — Tudjuk mi, tudja egész Europa, ’s a’ Nemzetek ércznél erösb emlékek által hirdetik a’jövendőnek, hogy több felséges jelességi között a’ kegyesség Felségednek különösén kitetsző tulajdona, elannyira, hogy Alattvalóinak boldogságukat önnön boldogságának, bajukat önnön bajának tartja. — Felséged az Isteni Gondviselés által uralkodására bízott népei köztjárván, ’s azokra nem külömben, mint az égből leszállóit jótékony Angyal vigasztalásit, kegyeit, jótéteményeit határtalan bőséggel árasztván, sziveiket e’ mennyei kegyességgel egészen meghódította; magának a’ meghódolt szíveknek gazdag zsákmányiból fényes diadalmat szerzett, fényesbet minden bizonnyal azoknál, mellyek gyakran számtalan ártatlanoknak, vérükben életükben kerülvén, midőn Hőseiket a’ hírnek, ditsőségnek szárnyaira emelik, egyszersmind sok ezerekre romlást, pusztulást terjesztnek. Ezen kegyesség Felségedet hűséges népeinek szeretetével, mint legbiztosb bástyával körülvévén, olly erőssé, olly hatalmassá teszi, hogy viszont azokat rendkívüli, sorvasztó terhek nélkül is, állandó, dicső békességgel, ’s ennek jótékony gyümölcseivel folyvást boldogíthatja. — Felséges Császár és Apostoli Király! A’ Magyar Nemzet Felségednek e’ különös, ez örökki emlékezetes kegyességére mindenkor méltó kíván lenni; — méltó kíván lenni utolsó leheletéig tartó tántarithatatlan hűségével, Felséged javának, dicsőségének, Királyi Széke erős, és díszes állásának hathatos védelmével; — *s a’ mi Felséged előtt szinte főbb tekintetbe jön, méltó kíván lenni, a’ közjóra, közboldogságra intézett buzgó munkálkodásával. — Boldogítsa Felséged ötét tovqbb is magas kegyelmével, kegyességgével, bizodalmával, mellyekbe ötét, és magunkat jobbágyi hódolással Iegalázatosban ajánljuk. Mellynek végeztével Ö Felsége Thronjábol felkelvén az előbbi rendel a' palotából, a’ Felséges Asszony pedig a’ palota emeletéről szüntelen zajos és harsogó öröm kijelentések között eltávoztak — a’ Rendek elegyes országos Ülésre a’ kegy. Kir. Előadások felolvasása végett a hő Rendi terembe ismét öszvegyültek — hová kevés szünet múlva A’ Nádor Ö Cs. Kir. Fő Herczegsége Országunk Prímásától kisértetve elölülői székét „éljen“ kiáltások között elfoglalván, a’ kegy. Kir. Előadásokat, mellyeket éppen csak az Ülésbe 4 *
