1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 10. országos ülés
Orstugo, ties. — Juliu, i_Un IS* ää: ^ rs,r: :r« r: *■ ^ ■—.»r* - a;,kk- * -v *?» TM S:rs: Némellyek Komárom Vármegye Kdjévé, ,z„k.t »J Ivet eltávoztál»! nem lehet. Mennyivel régibb egy nemzet, mennyivel zavartabbak a' múlt viszonyai: annyival több jeleit látják ezen viharoknak a’ nemzet Törvényein, mellyel« ezen vissz...,vökből eredtek, azokért alkodlattak. Az illy Nemzetnél a'törvényhozás egyszerű nem lehet, nem egv deka-* lönbféle, sőt ellenkező elvekből foly; — hogy hazánknak törvényhozása is ide tartozik, Törvénykönyvünk mutatja, és e' mellet még arra tekintvén, hogy akármelly kimerítő légyen a' századok tapasztalása, akármelly éles elméjű legyen a’törvényhozó a’ lehető különös esetek és tettek előre látásában, még is lehetetlen, hogy a'Törvények, főkép a1 büntető Törvények minden előre határozzák. Maradt'mindenkor valami, mi az esetek hasonlatosságára, a’Biró személyességére bizni kell. ___ y törvényhozó csak az ember és bűn természetére tekint, a’ személyt egészen elmellőzvén, de a’ törvények külön esetekre való alkalmaztatásában a’ fenforgo környülállások, a’ bűnös személye, a’ Bírónak személyességére olly lefolyással vágynak, hogy az ítéletnek lágyilására vagy súlyositására okvctetlen hatnak. Ezen önkényt a' legjobb büntető rendszernél elmellőzni nem lehet, annyival keve. sebbé hazánkban, mellynek Criminalis Codex-e sincsen, hol már maga a'procedura is annyiféle, mennyi a’ Vármegye; hol az egyik Törvényszék a' bűnöst három esztendei börtönre ítéli, a’másik ugyan azon bűnért 25 botra; az egyik Törvényszék nyiiványosággal ítél, a' másik teremében csak a’ Biró jelenhet. Meglehet e" olly rendszernél a' bírói önkényt akármelly büntető perben kizárni, és midőn azt a* Törvények hiányossága mellett gyakran maga az igazságnak kiszolgáltatása kívánja, lehet e" azért valamelly ítéletet törvénytelennek mondani? — A’ mi a'felhozott felsőbb befolyást illeti, azt még hihetőnek sem tartja a" szólló. A’ Fejedelemről feltenni nem lehet, és azt e‘ teremben nem is hallotta, a‘ Kormányról nem , mert ha az olly erkölcstelen volna, mint a’ minő erkölcsös, jobb szolgálatot nékie a1 bíróság nem tehetett volna mint az alpereseknek a1 vád alóli felszabaditásá által, melly a’ beszédek után nen. sokára tettet, sőt zavart húzván, e’ zavarban hatalma körének iiagvobtására bő alkalmat szolgálhatott volna. Ha lehetett befolyás, ez inkább másunnarr jönni akart. Bébizouyitotta azt egyik megyének Követje által felhozott levél, mellyet a’ Királyi Táblának e" tárgyban ugyan azon Megye irt volt, már pedig hallatlan eset, hogy akármelly bíróval valaki, azelőtt« mint Biró előtt forgó tárgy felől, levelezésbe ereszkedett volna; olvastuk az eltiltott törvényhatósági tudósításokban azon beszédeket, mellyekel a’ köz Gyűlésekben azt Sűrűn állították, hogy nem lehet olly elfogult Birót a’ Magyar ég alatt képzelni, ki emerre vagy amarra a' bűnöst kimondani merné; látják a' hozott Ítéletekből, hogy némelly helyeken a1 bíróságot ellenőrség alatt kívánták tartani a1 perek szétküldése által, és mind ez mire mutat, ha nem arra, hogy igei. is kivántatott befolyás szereztetni a’bíróságra, de nem a1 Kormány részéről. — Azt állítják továbbá némellyek, hogy a'Törvényszékek világos Törvény ellen Ítéltek, akár a’procedúrát, akár a’Törvénynek a'fenforgo esetekhez alkalmaztatását tekintjük. — A’ mi a’ procedúrát illeti, egy Törvényt sem tud a’ szólló, melly azt elhatározná. Az 171)1: 5G. Törvényczik. a’ felségsértési és hivtelenségi pereknek elitélését a’ Királyi Táblára bizta, de a’ formákról egy szót sem száll. — A’ KK. és RB. abból azt következtetik, hogy tehát a" más perekben tartott formákhoz ragaszkodni kellene, a’ fő Törvényszék pedig, hogy világos Rendelet nélkül az eddig szokásban lévő titkos procedúrától el állani nem lehet. Zala Megyének Követje azt állította, hogy 1836-ban az Országgyűlésnek kétharmada ezen procedúráról nem álmodott, Komáromnak Követje, hogy csak a1 Curia négy falai kozott publicáltatott, — a' szolló Követ pedig azt visszánozza, hogy a" procedura az egész Ország tudtával létezett. Midőn éppen Komárom Követje azon felírásra hivatkozik, mellyet az Ország Rémiéi 1807-ben Nov. 13-án ezen procedura eránt Ö Felsége eleibe terjesztették és melly így száll: Tametsi milium sít atrocius crimen perduellione, justitiae tamen ratio exigere videtur, ut huic quoque crimini impliciti legaliter audiantur, judicentur, et i» casu conviction is sententiae forma legali expeditae, exacutioni mancipentur. — Cum proinde gravissimae ex convictione profluentes sequelae exposcant, ut ad elucubrandam veritatem omnia adhibeantur media, et inculpato nihil negetur, quo innocentiam suaui testari possit, SvS. et 00. Suae Majestati supplices sunt, ut dignetur irt nexu praeéxisteniiuni legum, et provisionis in iisdem contentae adhuc, sequentia pro ingenito sibi justitiae amore clementer instita enda admittere: 1-mo Ut incaptivato praetenso criminis laesae Majestatis reo, consilium, et opera Advocati unius, vel plurium per ipsum deligendorum, modo nulla contra ipsos legalis exceptio for 34 *
