1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 10. országos ülés

130

X. Országos Vies. — Julius i-hén.

kérelmet támasztani, azonba meg kelletik jegyezni, bog) 1795-be csakugyan valóban megtörtént a* Felség sértési bűn, és abba többen is nagyobb vagy kisebb mértékbe részesítitek, igazságos volt teliát, bogy fokonkénti büntetés is szabasson, és azon fogva közölök mások halálra, mások időszaki büntetésre ítéltettek. —Most azonba Felségsértési bűn mind a' Fő Törvényszék maga is ítéletébe kimondja, nem volt, meg is azonba oily ^eteines büntetést rendel — egyébberánt még azt is kívánta e’helyen megjegyezni, hogy 30 esztendő előtt nem a Kormány rendelte el a' perbe fogatást, hanem a Kjr. Ügyek Igazgatója belátása és velős nyomos adatok után maga tette azt, mert ha csak visszaemlékezik a-szóló 1811-dik esztendőre, midőn a' scála behozatott, miilyennek mondattak csak e' helyen is a' Kormánynak mostani tetteit meg nem foghatja, az akkori kifejezésekért a' szóló Követek legfeljebb O Felségéhez pro audiendo verbo regio voltak felhív alva, ’s azt akkor elégnek látta a’Kormány, 's minthogy ezt is törvénytelennek lenni belátta, ettől is önkényt elállott, most pedig ugyan azon tagok, kik 1811. a’ scála ellen kikeltek, kik az ellen ny ilatkoztak, a magas es íő polezokon ülvén azt kívánják törvényesíteni, hogy hivtelenségi hunt szóval is cl lehessen követni, holott ha messze nem is mennek csak az 1825 észt. Országgyűlésre, látni fogjuk minő kemény kifejezések történtek akkoron is, pedig hivtelenségi perbe idezve még sem volt senki, sőt voltak azon időbe Megyék, mellyek a’ Kir. rendeleteknek tettlegesen ellenállónak, és ezt sem követte más szorubb eset, minthogy katonai erő küldetet ellene a Megyék pedig akkoron a’vis insertiaehez nyúlván ebbeii tettek minden büntetés nélkül volt, első eset teliát Hazánk történeteibe ez, meilybe valaki szóbeli előterjesztésért hivtelenségi vagy inas becsületvesztési perbe foglaltatik s nem alapul ez semmi gyakorlaton, semmi törvényes szokáson. — Ezeket az Elölülőnek v álaszolni elegendőnek tartv án , ismétli szavazatját, 's a' Kir. Izeuetet pártolja.

Komárom Vármegy e Követe (Pázmándy DienesJ: Az Izenetct úgy, mint van pártolja, mert az kémelletes, szerény s mellette a’ Törvényhozó hatalom állása méltóságának megfelel.

— hémélletes, mert a’ Rendek kevesebbet kívánnak mint kell. Mennyire törvényeinket olvasta a’ szóló, ny ilvánosan látja jelét a biiói felelőségnek; — Yeibőzy Prol. 15-ik titulusában, hol mondatik: „Judex bonus nihil ex arbitrio suo faciat.“ Megtartotta e’ ezt a’ Curia i Valljon nem (apodla e’ törvényeinket.'* — Ugyan ezen titulus továbbá azt mondja: „Judex non secundum conscientiam, sed secundum Allegata et Probata judicabit.“ Természetes is volna ezen Törvény rendelése, mert akkor is voltak már oily tág lelkiesméielú bírák, kiknek lelkiesméretökbe minden befért, — akár mint Ítéltek, azután igen nyugodalmasan aludtak reá; szükséges volt tehát Törvény által a' bírói önkény t korlátolni. Régi Törvényeink rettenetes büntetést is szabnak az illy bírákra, — az 1498-ki 4-ik Törvény ezik. Ulászló 6-ik Decr. 7-ik és S-ik Czik. azt mondják , hogy az igazságtalan bírónak fejét ’s jószágát kell venni, következéskép, midőn Törvényeink igy rendelkeznek, akkor, azt tartja a’ szóló, igen kémcHetesek a’ Rendek, mert nagyon keveset kívánnak. — Hallotta előhozni, hogy a Curia törvényesen ítélt, mert szokás szerént Ítélt. E szokást el nem ismerheti az 1790-ki 12-ik Törvényczikkelynél fogva, melly ezt mondja: „Judex juxta approbatam Regni Consvetudinem judicabit.“ Hol van itt az approbata consvetudo ?

— Ezen Rend csak a’ Curiának négy falai között volt publicálva, arról az Ország sóba semmit nem hallott, — az Ország Rendei azt csak 1807-ben vették észre, a’ mikor az illy eseteket nem postulatumként, hanem sérelemkép terjesztették fel, — ez megtetszik a’ dolog természetéből, és a’ Felírás stylusából, de mit is kértek az akkori Rendek. 1-ör hogy a’ törvény es védelem nekiek engedtessen meg; 2-or hogy Prókátort szabadon választhassanak; 3-or hogy a Tanúvallatásokat ne a Kir. Ügyek Igazgatója tegye, minthogy az egyszersmind a Kir. Tábla tagja és igy' bíró is; 4-er hogy a‘ Tanúk megliitelesitése ne a’ Kir. Tábla küldöttsége, hanem az egész bíróság előtt történjék, és nem csak a’felperes, de az alperes Ügy védjének jelenlétébe, s mind ezek ny ilván mutatják, hogy ezeket a’ RR. sérelem, nem pedig postulatum formába előterjesztették, de ezt igazolja a’ Felírás 72 pontja is; ’s igy látszik, hogy' a’ Rendek Izcnete a Törvénnyel is megegyez. — Azokkal egyet nem ért, kik uj Törvényeket akarnak alkotni. Követni óhajtaná az 1825-ki Országgyűlés példáját, — ez nem nyujtott Articuli Projcctumot, hanem azt mondta a’ Felségnek: nyugtass meg előbb a’ múltra nézve, azután fogunk Törvényt hozni. S igy mikor a’ Rendek sérelem orvoslást követelnek, nem látja hely esnek, hogy uj Törvény hoz italáról mar most is szóljanak.

Az Elölülő: két észrevételt tesz, 1-ör Prolog. 15-dik titulusban Vcrbórzy cg) casuisticát állít fel. — Azt kérdezi: A' biró lelkiisméret, vagy' a* bizonyítottak szelént tartozik e ítélni ! p. o. valaki gyilkosságról vádoltatik;—tudja a" bíró hogy nem gy ilkos, de a bizonyítások ellene kiáltanak, — mit tegyen? tanácsolja a’ 2-dik §-ban, hogy azt vódni igyekezzék kit ártatlannak ismér, ’s a’3-dik §-ban azt mondja: ha nem védheti, igyekezzék lemondani a bíróság-