1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 10. országos ülés

128

X. Országos Vies. - Julius 4-ken.

leni vétségnek ismerték, hogy pedig illyenek a’ megyei Törvényszékek által legyenek elítélendők, az sem törvény, sem törvényes szokásban nem alapul, és igy ezen vétség elitélését praejudicium alkotásával maguknak tulajdoníthatnák, mind azért, mind a’ dolog természetinél fogva, minthogy a’ vétség a’ Statust érdekli, a’ Megyék bírói hatósága pedig csak territorialis. — A’ sértett nyilvánosságot, és önkényt érdeklőleg pedig elégségesnek tartja megjegyezni, hogy ltélőszékeinknél a’ nyilvánosság nem divatoz, és az ifjúság nem az ottan hallottaknak elterjesztése végett, mit a’ letenni szokott titoktartási eskü bizonyít, hanem gyakorlás és tanulás végett bocsáttatik be, — a’ keményebb büntetést pedig körülményekhez képest mérsékelni, és az olly tettekre, mell vekre nézve törvény nincs önkényes büntetést rovni, mindég a’ bíróság joga volt. — Mind ezeknél fogva tehát véleménye oda járul, hogy a’ biróságot feleletre huzni, valamint Ítéletét törvénytelennek nyilatkoztatni nem lehet, hogy a’ jövendőre nézve ezélszerü törvényekkel biztosítást, a’ múltra nézve pedig, miután a’ közvélemény felette súlyosnak nyilvánitá a’ büntetésnek a’ közbe jött, és aggodalmat szült tettek következéseinek megszüntetését, az Elnök Ur előadása szerint eszközölni szükséges, — és ha az sükerül, senki sem fog szívesebben örülni, mint a’szólló.

Az Elölülő: A’ dolog velejére nézve minthogy véleményében megegyez nincs észrevétele, csupán azt kívánta megjegyezni, hogy a’ Vármegye bírósága nem mint politicus, hanem mint bírói testület éppen olly független, mint bár melly bíróság.

Heves Vármegye Követe {Papszász Lajos): A’ négy évek alatt történt szomorú történetek olly különös gondolatokat ébresztenek a’ gondolkozóba, olly érzéseket költenek fel az emberi szívben, miket néma fájdalommal elhallgatni nem lehet, mert alkotmányunk sarkalatos törvényei alkotváuyunk lényegében vágynak, mi nem egyéb mint az, hogy a’ Nemzet hozzájárulásával alkotott törvény alatt álljon mindenkinek becsülete, személye, vagyonja, hogy a’ törvényt senki se ronthassa, sérthesse, különböző Nemzetek különböző kezességet kerestek, a’ magyar Nemzet alkotványos kezességéről törvényeinkben keveset olvasunk, elégnek tartotta mindég szeretett Fejedelmének esküvéssel erősített fogadását, a’ nyilvánosságot, ’s a’ még eddig létező szollás szabadságát, ha végig nézünk a’ bemohosúlt közép századok történetein, ’s vizsgáljuk Alkotmányunkat annak eredetiségében, azt tapasztaljuk, hogy a’ bizodalom vezette a’ Magyarnak minden lépéseit, a’ bizodalom egy szent láucz^ egy magnesi erő, melly varázs erővel békozza le a’ halandót, ’s az emberiséget mindegy családot megkülöuböző éghajlatok' alatt és karöltve egyesíti, e’bizodalomnak tiszr tának, szabadnak, érdék nélkülinek kell lenni. Ezen bizodalmát, valamint parancsolni kénszeritui nem lehet, úgy ez csökkeni kezd azonnal, a’ mint azok, kik eránt az keblünkbe létesült, ollyast követnekel, mi felölök való, igazságos várakozásunkkal meg nem egyez, a’ Tettes Királyi Tábla mint Hazánk egyik Fő Ítélőszéke eránt is mindig a’ legtisztább bizodalommal viseltetett, ezt keblében örökösíteni óhajtotta volna, kéntelen azonban megvallani, hogy ez benne a’ legutóbbi időben törvényeinkkel meg nem egyeztethető ítéletei által megcsökkent, ’s olly tiszta bizodalommal, mint az előtt a’ kir. Tábla eránt jelenleg nem lehet, mert tudjuk, milly titkosan ítéltettek szerencsétlen ifjaiuk, pedig azt tartja hogy a’ titokban csak gonoszság tenyészik, az igazság nem szokta magát beburkolni, leptetlen jár, ’s maga az igazság illyképen van festve, nyilvánosnak kell lenni a’ véteknek, de annak büntetésének is, hol ez nincs, hol ez titkos utón történhetik, ott még a' legtörvényesebb politicai vélemények szenvednek, ’s az állított vélemény, ’s bár mi névvel nevezett szabadság nem létezik. Vannak fájdalom! minden nemzeteknél emberek, kiknek epés indulatjuk mindent fekete színekkel fest, ezek rémeket képzelnek ott is, hol a’ rémnek még csak árnyéka sincs, kik csak egy gondolatot vagy véleményt, habár történetből is feltaláltak, rebelliseknek, megelégedetleueknek’s Kormánnyal viszálkodóknak nevezik, nincs ezek előtt semmi szent, semmi érdekes, mit báuják ők, ha valaki rabláuczon évekig sanyargattatik is, ezen szerencsétlen indulatú emberek azok, kik magukat szükségessé akarván tenni, az illető Kormányokat rémképekkel ijesztik ’s ez által a’ Kormánynál a’ Nemzet eránt bizodalmatlauságot gerjesztenek, ’s ezek leginkább okai a’ Kormány által vetett törvénytelenségeknek, melly a’ midőn igy elvezettetve ollyast követ el, mi a’ törvényekkel meg nem egyez, éppen a’ bíróságoknak áll kötelességükben az eleibek a’ Kormány által terjesztett esetekben a’ Kormány által elkövetett törvénytelenség következéseitől a’ Nemzetet megóvni, Nemzeteknek mint egyeseknek vágynak gyermekévei, ’s midőn a’ Nemzet öntudatra kezd serkenni, a’ hátramaradás érzete kínozza, ’s ezen érzetét látván, hogy a’ valóságban nincsen semmi haladás, nem képes titkolhatni; Soprony Megye érdemes követe azt mondotta, hogy a' külföld politicáját nem szereti idézgetni, a’ szólló is azt tartja, mert meg van győződve, hogy bármelly polgári Alkotmánynak jósága nem egyében, hanem annak javulhatásában áll, ha tudni illik a haladó kor kivánataihoz ’s a’ jelenkor szükségeihez alkalmaztatható; az elítélteknek talán egyik vétkek a’ lehetet, midőn azt hitték, hogy a’ haladás a’ kor kivánata ’s a’jelenkor szüksége, mert hogy a’ perbe fogottak édes Honunk düledékeiu ’s romjain kába gondolattal akartak volna magok•