1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 10. országos ülés

127

X Országos Ülés. - Jnuus 4-kén.

véleménye szerint a’ Fejedelem Személyét a’ Kormánytól elválasztani nem lehet és ezt Hazánk.örvényei igazoljak. - M. a kerületi kenetbe »• Fő I.élőStékek Ítéleteire monda.ik ré„.ér'l „el óhajtja, mert Haaankba Yo. Iteloeaekek birodalmon alapulván Ítéletei mindég ti>,teleibe tartatlak a- jelen időbe tehát, midőn eljárását ősi gyakorlaton verette, árért art hibásnak Ítéleteit „e.l.v törvényteleneknek mondhatni hogy lehessen meg nem foghatja _ valamint art sem ho*y a’ Fő Törvénysrékek Ítélet, taglalása mire verethetne _ 6 tehát előbbiek folytába ar Irénétől nártoli. _ hanem jövendőre egy vlágos törvényt kivan hozatatni. 1 J

líács Vármegye Követe {Odrg József): Küldői kebelét nagy aggodalom tölté el mert me» vannak győződve, hogy szólás szabadság gyakorlása nélkül nem lehet constitutionalis nemzet Azon* ban látván, hogy a’ törvények hijányosak, ’s hogy a’ királyi Tábla szokáson alapította Ítéletétmivel a' törvény és törvényes szokás tekintetét fel akarják tartani, nem akarják a’királyi Táblát’ felelőség alá venni, hanem uj törvény által akarják pótolni a’ hiányt, mellybeu valamint a’ szállás’ szabadsága biztosítva, úgy annak korlátjai is kijelelve legyenek. Azonban fájdalommal tapasztalta, hogy a királyi Tábla a’ per formájára nézve a törvényes úttol eltávozott: miután azonban törvényeink erre nézve sem egészmi világosak, azt kivánja, hogy a’ bizodalom helyre állításának tekintetéből, a’ szenvedők mentesítessenek, többire pedig múltat illetőleg a’ kerületi ízenethez ragaszkodik, ’s jövendőre nézve törvényt kíván.

Krassó Vármegye Követe (Kiss András): Küldői a’ szólás szabadságát, úgy mint az Alkotmány egyik fő garantiáját tekintvén, azt maga tisztaságába fentartani, és valamint minden megszorítástól, úgy szabadosságtól megóvni kivánják; de ezt nem akarják egy más szinte olly nagy garantiának t. i. a’ bírói függetlenségnek veszedelmeztetésével elérni, főkép akkor, midőn más módok és eszközök vannak, azért a’ történetekre leplet vonva, biztosítást keresnek alkotandó uj bölcs törvényekben, és a’ bírói függetlenségnek sértetlen fentartását óhajtják. Miután tehát Küldői kívánsága mind e’ részben, -mind pedig ez esetek következéseinek megszüntetésére nézve az Elnök Urnák a’ jelen ülést megnyitó beszédjében tett javallatján túl nem terjed, Küldői óhajtását azzal kielégítésnek nyilványítja, és ahoz ragaszkodik. — Midőn pedig a’ bírót függetlennek elisméri, nem egyezhet meg abban, hogy az Ítélet törvénytelennek moudassék; mert az annyit tenne, mint a’ bírót, mivel feleletre vonni nem lehet, kihalgatatlauul elítélni, és kimondani reá, hogy törvényt sértett. — Külömben noha maga is azt tartja, hogy ezen Ítélet, midőn B. Vesselényi tettét az 1. 14. 1723: 9dik Czikk. alá esendőnek állapítja, következésében, a’ szóllás szabadságát veszedelmezteti, minthogy ezen törvényekben felállított büntetés nagysága, a’ Kormány tetteiről jógszerüleg felszóllamlóknak morális szabadságát elfojtja, de azért törvénytelennek mondani nem bírja, — mert a’ Fő Törvényszékeknek hatalmába van, az olly tettre, mellyre nézve törvény, vagy törvény erejére emelt szokás nem divatoz, más fenálló törvényt alkalmazni, vagy ezen tettet belátása szerint elitélni, és midőn ezt teszi, törvényesen ítél, és egyszersmind ideigleni törvényt, úgy nevezett praejudiciumot alkot, mellybeu a’ törvényes szobásnak itten bőven előadott minőségei és feltételei meg nem kivántatnak, és mellynek mindjárt keletkezésétől, és minden ismétlésnél növekedő ereje van. A bíróságnak ezen hatalmát ugyan fonákságnak tartja, mivel ez a’ Status egyik fő hatalmának, a’ bíróinak a’ másikba ogy, mint a’ törvényhozásiba való beavatkozása — de ezeu fonákságot szükségessé teszi törvényeink hiánya, és igy egy ezentúl is szükségkép megtartandó malum necessarium, melly annál szúkebb korlátok közé szoríttatik, minél több és határozottabb törvények alkottatnak. Nem

kát gyakorolták. — A’ mi a’ törvénykezés szólló, és nagy bajnak tartja — mert a’formákat úgy tekinti, mint biztosítékokat, mellyek jótékonyságától a’ perben lévőket megfosztani nem lehet, — de ha tekinti azt, hogy a’ számos evek előtt kiadott királyi Rendeletekben gyökérül, el kell ismérnie, hogy a’ Főtörvényszékek az elfogadás órájától e’ tekintetben függetlenségüket elvesztették, és igy inkább azokat kell okoznia, kik mint akkor időbeli bírák elfogadták a’ Kormány ezen befolyását, mint a’ mostaniakat, midőn az illy már elfogadott, alkalmazott, és a’ törvényhozói testület által noha előtte 1807 evben meg or u , el nem törült Rendelet szerint járultak el — itt tehát inkább a’ törvényhozásnak kellene a dolgon segítteni, és az e’ részbeni függetlenséget is megszerezni. Továbbá azon ellenvetésre nezve, hogy B. Vesseléyni Miklós mondásai csak a’ Kormányt, és nem a felséget éidekelven, a gyei illetőséghez kellet volna az elitélést utasítani, — megjegyzi a szolló, hogy a megyei orv székeknek majd minden tagjai egyszersmind a' végrehajtó hatalomnak ágensei, tisz vise “ ezek nézete szerint, a’ végrehajtó hatalom elkövetett sertesek bírái nem e e nene , nem tartja azt; hogy az elfogott ifjaknak elitélését a’ megyei bírói illetőség iez e I

vény»,.ékeknek ufaeiiani, - mert »„oknak tettét, noha nem Fel.ég.érlennek, de meg ^Status