1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 8. országos ülés - 1839 / 9. országos ülés

7.V. Országos l ie's — Julius 3kán

1 f 6

Az Elölülő : Az el abbéniehel ismételni nem kívánván, a' már mondot laki a hi' átkozik, — többiben a szóló Követnek igaza lehet, hogy Kálmán iö Decr. 23ik homályos T. Czikkelye szerint az országos Gyülekezetek is bíráskodhattak, nem későbbi időben is van annak nyoma; azonban a* mostani Curia 1723: 25ik T. Czikkelynél fogva alapítatván, rendeltetése olta mindenkor függetlenvolt.— 1715: 7<ik Cikkelyben foglalt eseteknek 1792: 56ik törvény állal a’ Nennet nagy örömére törvényes Bírák rendeltetvén, azolta hasonló esetekben tiszte, és törvényen alapult szokás szerint eltárván, ítéleteik megvizsgálás alá soha sem kerültek. Mi pedig a’ hívtelen Tanácsadókat illeti: ezeket Ulászló 6ik Decr. 5. 71’k Czikkelyei büntetni rendelik ugyan, sót e részben II. Lajos alatt az l & 1 Qki 3Q. 40. Törv. Czikkelyei többet is mondanak; de kis idő vártatva ezen hazánk legszerentsétlenebb ideiben kifejtett tanácsosi nagy, majd tsak korlátlan hatalomnak, és hasonló büntetéseknek e-uméje, s gyakorlata kimúlt hazánkban, és az örökre gyászos »520 esztendei Diaetának 1.2.6. 26. 3l TÖrv. Czikkelyei ezen törvényeknek fájdalom ké‘öre, más magyarázatot adtak, — mind ezek azonban a’ Törvényhozás históriájához tartoznak, ’s így magát a’ törvényt mármost nem érdeklik. A Tanácsosok helyett az 17a 3ki 97. 98.101. 102. 112. — 1791: 14 törvények a’ M. K. H. Tanácsot rendelik, mellynek kötelességei, és Fejedelem iránti visszonyai éppen ezen törvényekben, inellyekhez már most ragaszkodnunk kell, bőven ki vágynak fejtve.

Zalai Követ (Deák Ferencz): nem kivan vitatkozni a’felett, valljon az i 822Íki, vatry az 1790kl vagy pedig a jelen Izenetben felolvasott esetek legyenek e’súlyosabbak ? — neki egyedül czélja az okozott sérelmeket orvosoltatm, — az orvoslás módjára nézve többek között a’ kegyelem útját is errlíttetni hallván, erre nézve megjegyzi, hogy ő részéről hajlandó minden más szelídebb módokhoz nyúlni, csak azok által czél éressen, és azokat követni a’ polgári kötelesség engedje.— KettŐrúl vagyon itten a* szó, a' törvénysértésről t. i. és az elitéltek könnyehbítéséről,— mi az elítéltek kónnyebhítését illeti; arra nézve a’ kegyelem igen is üdvös, de a’ törvénysértés ke gyelem útján nem őrsosoltatik, — midőn tehát a’ RR. sérelmeik orvoslását kívánják, igarságot és nem kegyelmet kívánnak, és ha az Ország e’ részbeni sérelmei orvosoltatnak, annak következése lészen az elitél'.eken való könnyebbítés. — Egyébaránt a’ szoló szinte tiszteli a’ birói hatalom méltóságát és függetlenségét, de csak a’törvényes határok között; meri a’ törvénytől való függetlenség, féktelenség volna,—és éppen ebből ered a’ Rendeknek panasza, hogy a fo Ítélő Törv ényszékek magoknak törvény feletti állást, és törvényhozási hatalmat tulajdonítot- 1 srúiiís tak* Haüoíta mondani, hogy a’ Bírák egyedül az Istennek, és lelki ismeretüknek tartoznak felirgyáimn. lelettel, — ez azonban annyit tenne mint az Alkotmányt lelki isméretre bízni, —ha ez elegendő’ volna, miért hozattatott be a’ törvénykezési rendszer, melly nyilvánosságot és törvényszerű eljárást rendel. Hallotta erre felelni, hogy a* fo Tört ényszékek gyakorlati szokás szeiint jártak e', halottá a’ szokásról a’ törvényeket is felolvasni; annyi azokban igaz marad, hogy a’ szokásnak nyilvánosnak kelletik lenai, inevt ha titkos lesz, hasonlítani fog azon parancsolathoz, melly magasra függesztetvén, nem o!vastathatik. Már pedig minő szokás lehetett az, mellyet a’fő Törvényszék e’ részben követett, nyilván kitetszik onnan, hogy az illyetén szokásnak létezéséről magoknak a’ RRnek sem volt tudományuk, sőt magoknak a’ fö_Törvényszék tagjainak is kelletett kikerestetni, hogy a’ szerint eljárhassanak. Azonban minő gyakorlati szokás lehet az, inelly már ma így, holnap máskép változik, —így például Vesselényi perében a’ biró«ág elleni, Balogh perében azonban az idézés elleni kifogásra Ítéletet hozott, későbben mégis helyt adott, Vesselényi perében pedig zt ítélte, hogy az efféle perekben a" kifogásali élésnek helye n> m lehet. — Kossuth Lajosnak pedig eltiltotta a’ Kormány azt, mit három és fél esztendeig tenni elnézett, — vagy állott tehát a’ felhozott szokás az előtt is, vagy nem; ha állott, miért nem tiltatott el neki országgyűlési tudósításainak közlése,— ha pedig nem, miért azután is, és e’ részbéna’ Kormány a’ fő Törvényszékekkel Werbóczynak ama’ szavai szerint: „Fassiones al quando valent, aliquando non,azt tartják lex et coiisvetudo aliquando valent aliquando nOD, és ha a’ tqr* venysértés elnézetik, a’ legszerencsétlenebb esetek következhetnek. — Mi pedig azon állítást illeti: hogy a törvények homályosak, — már ez magában elegendő a* fo Törvényszékek ellen; mert ha homályosak, azokat a* korszelleme szerint kelletik alkalmaztatni,— ha hiányosak, azokat módosítani, mind addig azonban meg kell azokat tartani, míg a’ Fejedelem és a JNemzet törvényhozás útján nem tészeu ez iránt indítványt, — nem úgy azonban, mint a’ Kormány teszi, hogy ha neki valamelly törvény homályos, vagy pedig hiányos, *— initiativa — jussát abban tartja, hogy az ollyan törvényt meg nem tartja, hogy ak’kép a Nemzet kiváuja azt módosíttatni. Mi Esztergom Vármegye Követének azon előadását illeti: hogy nem ollyan az idő, hogy alkotmányunk veszedelmeztetését félteni lehessen, mert úgy mond, míg egyik elveszett, más nyolez keletkezett ; — noha ez némú vigasztalás volna, mivel hét egy ellen áll, azonban a" szóló megfordítja, és azt mondja, mi vigasztalás a’ hazánkra, ha Európaiján nyolez új Constitutio keletkezik is, és egy éppen a' mieink elenyészik, — ez tehát kevés, és puszta vigasztalás, s mindenki általlálja , hogy abban nem sok garaata legyen aggodalmunk megszüntetésére. - Mi a’ bírói méltóságot és bizodalmát illeti; tzl fenlarlani részéről legfőbb igyekezete, — de kor-