1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 8. országos ülés - 1839 / 9. országos ülés

108

IX. Országos Ülés. - Julius 3-kán.

Szólás - szabad ság tárgyában.

Táblának, mint törvényes Birájoknak adattak által; mert biztosan hitték, hogy törvényes Biró fogja eligazítani minden állapotaikat; abbeli fájdalmukat azonban, hogy azon reményük nem telyesült, a kir. Táblának, de ü Felségének is következőleg megírták. — A’ szónoknak tehát, mint előre bocsátá, a legszorosabb felelet terhe alatt lévén utasításául adva annak szorgalmazása; hogy a’ törvénykezési rendszer szabályainak meg nem tartásukért, a’ kir. Tábla az öszves Törvényhozás által vonassák feleletre, — midőn ezt (mint előtte a’ Csanád Vármegyei Követ már cselekedte) ezennel kijelentvén, jelenti egyszersmind azt is, hogy ha küldőinek abbeli kivánatát a’ többségnek akaratja nem pártolandaná; akkor a’ szúlló a' kerületi Izenetre szavazatid, azzal rekesztvén be beszédét; hogy bár hová üssön is ki a’ dolog, minden esetre állanak azon általlyanos igazságok, hogy szép ugyan az ítélőszékeket körülövedző fénykör (nimbus), de még sokkal szebb az, ha annak sugarai a’ Nemzet köz tiszteletének tükörében is reverberáltatnak, — ’s a’ polgárilag legfőbb ítélőszékek is ama másik Fő-ltélőszéknek, úgymint a’ nyilvánosságnak és köz véleménynek szigorú megbirálását se ki nem kerülhetik, sem az alól ki nem vétettethetnek.

Az Elölülő a’ szóló követ előadására megjegyzi, hogy valamint a’ törvényhozói, úgy a’ bírói hatalomnak is meg van a’ maga lényeges és alkotmányos ereje, méltósága és hatósága, — és a’ Bírót nem a’ köz vélemény, hanem a’ törvény és törvényes szokás kötelezhetik; mert Ulászló lső Decret. lOdik Czímjéuek lső és 2dik §a mondja: „§. 1. Ipsi autem, vel eorum Vices-Gerentes, ac Coassessores liberam, plenariam, et omnimodam habeant facultatem, omnibus Causantibus, majoribus, et minoribus, cujuscunque status, et conditionis, seu dignitatis existant; absque omni timore, meram et sinceram, juxta Regni antiquam et approbatam consvetudinem, justitiam administrandi. — §. 2. Et quod Regia Majestas, vel Domini Praelati, et Barones neminem Judicum compellant, vel udstringant, in favorem alicujus, consvetudines et communem observantiam , ac juris ordinem immutare, seu perturbare.“ O tehát valamint egyrészről megismeri a’ Törvényhozó hatalom hatóságát, úgy más részről tagadja, hogy az a’ birói Ítéletek megvizsgálója lehessen. A’ Borsodi követnek többi észrevételei közül azon egyre, — hogy a’ szokásnak nyilványosnak, közönségesnek és a’köz vélemény által pártoltlannak lenni kelletik, — megjegyzi; hogy a’2dik Rész tídik Czímje Ildik §a, melly a’ törvényes szokásról szól, világosan kifejti, mi légyen annak lényeges természete, t. i.: ex Sententiis, pluribus vicibus, uno et eodem ordine, et modo, processuque latis, et confectis, ac executione juridica roboratis, consvetudo ipsa emanavit,“ és éppen szőrül szóra illyen törvényes szokás volt az, mellyet a’ kir. Tábla a’ kérdéses perekre nézve követett. — A’ political szokásra pedig szinte nem a’ köz vélemény, de világos törvényeink szerint, O Felsége helybenhagyása kívántatik. — Mi az ifjak dolgába Borsódhoz érkezett kir. Udvari Parancsot illeti, ez törvényes volt, valamint a' Bírák eljárása is, mert a’ Prolog. 10. első szakasza mondja: „Et si Princeps committit ut judicetur secundum Jura, tum Judex poterit ferre Sententiam secundum consvetudinem“ — mi pedig azon állítását illeti, mintha ez uj neme volna a’ pereknek, megjegyzi, hogy az a' szokáson és a' Curialis Decisiókon alapul. — Végre abba a’ Borsodi követtel kezet fog, hogy szűnjenek meg a’ nyughatatlanságok, szűnjenek meg az ingerültségek, csak a’ czéluak elérése módjába külömbözik, és tart tőle, hogy ha ekép mindenen keresztül mennek a' Rendek, hogy czélt érni nem fognak, — ő szinte Biró lévén, érzi milly kellemetlen oldala legyen a’ biróságnak, midőn a' törvényt és meggyőződését követve valakire ítéletet kimondani kelletik. O hiszi, hogy eljövend az az idő, midőn a’ köz vélemény is megösmereudi, hogy éppen ezen Fő-Törvényszékek függetlenségük által a’ Nemzet boldogságát eszközük.

Kalocsai Fő-Káptalan Küvetje (Szathmárg Antal) eképp nyilatkozott: Valamint a1 korlátlan szabadság, vagyis inkább szabadosság legnagyobb ellensége a’ valódi nemes arany szabadságnak, mellynek amaz gyászos sírt ás; úgy ellenben a’ törvényes szabadság legnagyobb kincse a’ társas embernek; ezt érti, ezt tartja ő — legszorossabb értelemben a' szóllás szabadságralis, mellyet mindazonáltal, midőn legtürvényessebb is sértve látja, sértve tapasztalja, de nem felülről — a’ Kormánytól, hanem alúlról e’ teremben, melly sértést már a' királyi Személyünk az országos Ülésben, a’ múlt napokban pedig a’ kerületi ülésekben egynéhány Megyék követjei megróvták. Ezen megsértésnek orvoslását kívánja ’s kéri a’ Rendektől, mert ez hatalmokban áll, mert az e’ teremeknek és abban tartó országos tanácskozásoknak méltóságához szükségképen megkivántatik. Egyébiránt hogy a’ törvényes szóllás szabadság a’ Kormánytól meg nincs sértve, azt bizonyítja e' terem, azt tanúsítják a’ Rendek mindennapi tanácskozásaik. — Lehet c’ szóval hívtelenségi vagy felségsértői bőnbe esni, kijelenti az l?23diki 9dik Czikkely, mert szóval, szóbéli izgatással, lázitó beszédekkel, Írásokkal, levelek által is lehetnek. „Semet erigentes et opponentes contra statum publicum Sacrae Coronae, Regiae Majestatis et Regni.“ Szomorú is volna, ha a’ hivtelenség bélyege, vagy felségsértői bőn csak azokat érné, kik azt cselekedettel, az az erőszakos tettel követnék el; igy tehát akármelly gyalázást, alacsonyítást, rágalmat, szidalmat soha se lehetne a’Fel-