1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 8. országos ülés - 1839 / 9. országos ülés

106

Szólás - szabad ság tárgyában.

részben világos ellenkező Törvény nem hozatik, — a’ Törvényből és törvényes szokásból fog és kellelik a’ Bírónak Ítélni.

Borsodi Követ (Palóczy László): Már kétszer is hallotta itt hangzani a’ „maradjon“ szót, örömest engedelmeskedne annak, ’s ismeri is annak varázs erejét, — de mivel nincs a’ kerületi Izenetben mind az, a’ mit küldői, még pedig (mint utasításuk szavai mondják) a’ legszorosabb felelet terhe alatt meghagytak; azon Izenettel mind követnek telyesen megelégednie, ’s fel nem szólalnia nem lehet. — Azt feleli tehát legelsőbben is, a’ jelen tárgyban Törvényt alkottatni javasló Elnöknek; hogy Törvényeink nem olly homályosak, hogy azokból illyen Ítéleteket hozni kelletett volna, — és ha vágynak is, vagy lehetnek olly esetek, mellyek egy vagy más tárgyban új törvények alkotását teszik szükségessé, — de mivel új törvényeket nem valamelly tett után, hanem a’ tett előtt, 's akkor is csak az Országgyűlésen lehet alkotni, — addig, míg az megtörténik, annak kell állani, a’ mit Fejedelmeink a törvények alá szoktak Írni, hogy: Leges lám Nos ipsi observabimus, quam et per alios observari faciemus.“ — Az Esztergomi Fő-Káptalan követének pedig azt feleli, hogy alkotmányos Országban a’ Nemzetnek sérelmeit törvény és igazság szerint kelletvén orvosolni; — ahhoz, hogy a* szólás szabadságán ejtett sérelmek csupán kegyelemből orvosoltassanak, a’ szólló nem járulhat. — Ezeknek előre bocsátásával, ’s mindazoknak rövidség okáérti elmellőzésével, mellyek az izenetben felhozva vágynak, — azt mondja, hogy kétfélék igen is az orvosiam szándékozott sérelmek, — egy része a’ Kormánytól, más része a' királyi Curiától folyt ki azoknak. Elsőbben is tehát néhány ifjak Felség-sértésért fogattatván el, fájt a’ szólló küldőinek az, hogy miután az ősi alkotmány a’ királyi szent Trónnak létét és boldogságát, a’ Nemzet létével és boldogságával elválhatatlanul egybekötötte, ’s azon iszonyatos vakmerősködők czélzatait, — kik Felség-sértésbe esnek, ’s a’ Hazát elárulni, vagy az Országot felháboritani szándékoznak, — tudni kell a’ Nemzetnek már csak azért is, hogy az olly gonoszok ellen, ha szükség, in massa is álljon fel ótalomra a’ Nemzet, — arról, hogy mikép akarták Felség-sértéssel vádlott ifjak megháboritani az Országot, — a’ Felséges országló Házhoz örökre hív magyar Nemzet soha sem értesittetett, — ’s arról mindeddig is semmit se tud. — Nem tudták küldői a’ fenálló törvények rendeletével megegyeztetni továbbá azt, hogy kormányi Rendeletekkel nem csak a’ szóllás szabadsága, s nem csak a Megyék levelezési jussok sértetett meg; hanem a’ Megyéknek azon tárgyakban egymáshoz irt leveleik is a’ postán elfogattak, — ’s midőn az iránt, adatok feljelentésével, panaszt tett Borsód Vármegye, {a’ magyar kir. Helytartó Tanács azt felelte, hogy azon időkben imitt amott posta-kirablások történtek. — Nem látták a’ maga helyén és rendén küldői azt is, hogy Kossuth Lajos nem csak elfogatott, ’s szabad védelme megtagadtatott, hanem a’ királyi Fiscus minden írásait is elfoglalta, — azok közül, a’ mellyeket akart, fegyverül ellene forditotta, — ő előtte pedig maga írásaival lehető védelmezését elmetszette, vagy legalább megnehezítette. — Nem lehet itt, mint az Elnök különben megemlítette, a’szokásra vagy gyakorlatra hivatkozni; mert az állított gyakorlat a’ Hármas könyv élőbeszéde lOdik Czírnjének szabályai alá nem esik, — de a’ gyakorlatnak is a’ köz vélekedés által kell megszentelve lenni, ’s a’ köz vélemény ellen a’ Bírónak Ítélni nem lehet. — Továbbá mióta az 56: 179% megalkottatott, hála Istennek! ’s dicsőség a’ magyar Nemzet characterének, — legfeljebb is csak az 1795dik év táján történt egy olly eset, melly felségsértési esetnek mondatott, ’s akép ítéltetett meg. — Ha az akkor követett törvénykezési rendszer ellen fel nem szólaltak is netalán a’ Megyék, azon nem kell csudáikozni, ’s az akkori időkben kell a’ fel nem szóllalás okait keresni. — Ugyan is akkor dühöngött legnagyobb mértékben a’ franczia Revolutio, mellyben már a’ gillotinok éleik is megtompúltak az ember mészárlásban, ’s olly irtóztatosságok történtek, mellyekre még maga a’ gonoszság is elsáppadt« — Azt gondolván tehát az akkor élt emberkor, hogy talán azon 1795dik évben felségsértési perekben fogott személyek is olly irtóztatóságok előállításán törték fejőket, ’s azoknak gyászpiaczává akarták tenni édes Hazánkat; tőlök minden szánakozását és figyelmét megvonta. He ezért ha netalán akkor a’ perek folytatása és elitélése módjában hiba történt, ’s az iránt fel nem szólaltak is a' Megyék, mellyek arról úgy is keveset tudtak; ebből nem nagy erősség kerekedhetik, mert a’ Nemzet jussai soha el nem idősödhetnek, ’s habár 45 évvel ez előtt fel nem szólalt is a’ Nemzet, — azt, hogy továbbá se szólaljon fel, se kívánni, sem parancsolni nem lehet, — 's igaz az is, hogy a' törvényeknek kötelező erejük inegsértődésökkel ki nem forgattathatik, és hogy ez így legyen, a' Fejedelmek és Nemzetek viszonos boldogságuk és bátorságuk egyiránt megkívánja. — Nem mondják, mert nem is tudják küldői, hogy a’ királyi Tábla valamelly felső utasítás szerint Ítélt; annyi azonban igaz, hogy a' Borsód Vármegyéhez 1836dik évi October' lükéről 14007 szám alatt elbocsátott Udvari kegyelmes Decretumban ezen kifejezések fordulnak elő: „Az elfogatott ifjakkali bánás módjára 's dolguk elintézésére nézve ü Felsége a’ maga kir. Táblájának olly utasítási parancsolatokat szabott eleibe, mellyek királyi legfőbb Hatalmából és Tisztéből folytak ki.“ — Miből állottak

IX. Országos Ülés. - Julius 3-kán.

0