1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 8. országos ülés - 1839 / 9. országos ülés
lX Országos Ülés. - JuUus S-kán. iu:t tagadás, és titokban tartott perbem eljárás után, ámbátor a’ felségsértési vétek ellenük be Um bizoníytatott, az 1790: 56dik Törvény ellenére, a’ Főtörvényszékek által súlyos, és önkényes bűn tetés mondatván ki, az e’ tárgyban törvénytelen eljárás által okozott sérelmek a’ Főtörvényszé keknek hatáskörükön túl menetele által, újabbakkal tetéztettek. - Sokkal jobban tisztelik ugyan a’ szónok Küldői a’ bírói függetlenség alkotmányos képzetét, hogy sem egy törvényesen hozott bírói ítélet taglalásába bocsájtkozm kívánnának; — de valamint egy részről a’ törvényes bíróság szentségét sértem-, vagy ennek lelki isméretét birálgatás alá venni alkotmány elleninek tartják, úgy el van nak hitetve, hogy vagyon a’ bíráskodásban egy oldal, melly a’ külső formát érdekli, ’s erről kiki Ítélhet, — és így kinyilatkoztatni kötelességük, hogy az elitéit ifjakkal való bánás, az egész perben! eljárással, törvény-elleni vala, ez pedig csak törvénytelen következményt szülhet; — ennélfogva a’ törvényes rend ellen hozott Ítéletet törvény-elleninek tekintik, — ítélet hozatatván nem szaba dón védettek ellen, nem függetlenül, ’s nem független birák által, — megtagadván az itelő fő Tör vényszék a’ szabad védelmet, melly elnélkülözhetlen feltétele az igazság kiszolgáltatásának, — megtörvén a’ különben divatozó nyilvánosságot, a’ pert ritka titkolózással kezdvén, folytatván, azt elvonta a’ köz véleménynek legfelsőbb birálata alól, melly alá minden embernek cselekedete, a’ köz társasági szerkezet alapjánál fogva tartozik. — Továbbá, midőn az 1790: 50. a’ Felségsértés ben a’ biráskodhatást a’ Királyi Táblának általadá, a’ bűnt követendő büntetést is kiszabta; hol pe dig törvény szab büntetést, ott a’ bírónak önkényes büntetést szabni nem lehet, nem szabad. — Minekutánna tehát ezen itéJö Törvényszék az elitéit ifjakat a’ felségsértés borzasztó bűne iránt vét keseknek, ’s ennél fogva az 1715: 7dik törvény rendelte büntetés alá esendőknek nem találta, nem vala hatalmában önkényes *s olly súlyos büntetést kimondani, ’s véleményeket büntetés alá vonni; mert illy cselekvés a’ felsőbb^ Ítélőszékek iránti bizodalmatlanságot szül, mellyet egy Nemzetben éleszteni hasonló borzasztó nemzeti vétek. — Nem tellyesítette végtére ezen ítélő Törvényszék az illyetén, 1741: 26dik Törvény által rendelt kötelességét, kívánják tehát Küldői, hogy jövendőre a’ felségsértési, és haza-árulási perek a’ Megyék Törvényszékei előtt kezdődjenek és folyjanak, köteles lévén a’ Királyi Fiscus is az Alperes bíróságát követni. — Egyébaránt ezen perek, az önkényt legbiztosabban kizáró nyilványosággal szabad védelem mellett folytatassauak, — a’ felhozott esetre pedig hogy az elitéit ifjak pere megujitatván, az minden esetre a’ törvényes rendszer szerint elítéltessen, — ’s ha csakugyan bevalósulna azon köz hírből merített tudomány, miszerint ezen el- Szólás - szshsd ítélt ifjak a’ reájok kimondott Ítélet súlyát a’ Hazán kívül szenvedik, miután Hazánk törvényei a’9*s ur*r»t>«n deportatio büntetését sehol nem rendelik, ezen törvényelleni kormányszéki tett is, mint szinte sérelem orvosoltasson, ’s iránta jövendőre törvényben óvás tétessen. — Hasonló ezekhez 's köz sérelemnek tekinthető végtére Kossuth Lajosnak, mint a’ törvényhatósági tudósítások Kiadójának, ’s számos Megyék megbízott levelezőjének, e’ polgári pályáról hatalomkarrali leléptetése, katonai fogságban való tartása, ’s végtére elítélése. — Elfogatatott pedig ezen, a’ nemzeti lelket, s al kotmáuyos életet fejtő, — az értelem haladását ’s egyesültét eszközlő férjliú azért, hogy ezen tu dósitások kiadására királyi Kiváltságot szerezni elmulasztott, ’s azokat számos Megyék helyben hagyásával, törvény-elleni etiltás után is folytató. — Midőn a’ természet bölcs elrendelője az oktalan állatoknak megadta, hogy ösztönöket akármelly körülmények közt kijelenthessék; akkor az okossággal felruházott embernek olly felséges részt ajándékozott isteni tulajdoniból, hogy néni csak gondolkozni, képzeleteket felfogni, azokat folytatni, véleményeket teremteni, hanem még azokat szóval, beszéddel kifejezni, ’s embertársával közölni is képes, s tellyes szabadságában áll. — Ezen természeti, velünk született szabadságnak az irás csak következése, és szinte a tér mészettől adott tulajdon; ennek önkényes korlátolása pedig nem egyéb, mint a beszédnek s íg\ a’ gondolkozó tehetségnek gátolása, az emberiségnek lealacsonyitása, a társasági életnek, a to kéletesség kifejlödési ösztönének sorvasztása, ’s így a polgári társaság fő czél jónak a tökéletese désnek megbántása. — Hazai törvényeink hosszú sorában sem létez, de a természeti igazsággal ellenkezőleg nem is létezhet olly tilalom, melly a’ polgárt magános goudolatjainak, véleményinek másokkal közlésétől elzárná, ennél fogva a’ magános írásbeli tudósítások kiadhatásáia törvény sze rint kiváltságot szerezni nem is vala köteles. A’ mit e’ törvény nem tilt, azt tenni szabad, a törvény által nem tiltott szabad dolog, eltiltás után vétekké semmi esetre sem válhatott. Kossut i levelezéseit, mint magánosokat, a’ Szónok Küldői annál nagyobb aggodalommal pártolók, mine szomorúabb e’ tárgy körül a’ múltnak a’jelennel való egybevetése; miképen tudni illik a Kormány hajdan szabadon gyakorlott sajtónkat, atyáinknak belső ’s külső vilongások miatt talán ment ict figyelmetlenségük mellett, egészen hatalma alá foglalván, most már Nemzetünk által ugyan so nem ismért hatáskörét mind inkább tágítani kívánván, már a’ magános levelezésekie kiteijeszt törekszik. — Kívánják tehát Küldői, hogy ezen nemzeti köz sérelem is tettleg or\oso tasse ', ^ ^ jövőre pedig a’ személyes bátorság, szólás- és Írásbeli szabadság, s ezeknek másokkal term
