1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 8. országos ülés - 1839 / 9. országos ülés

102 IX. Országos Vies. — Julius ii-kán. Szólás - szabad ság tárgyában. ván a’ jelen izeneti javallatban kifejtett okokat, fel fogják emelni szavaikat a’ bírói hatalomnak füg­getlensége mellett; ezen oldala a’ sérelemnek, hihető, még gyengébb leend a’ másiknál, ’s kevés kinézést mutat, hogy'ez által olly országos sérelemmé váljon, melly ü Felsége színe eleibejuthas­son. — Az Elölülő ezeknél fogva, hogy a szeme előtt soha el nem veszthető czélt elérhesse, más következést húzna ki a’ kérdéses történetekből, és más utat követne; — azt terjesztené ugyanis a’ Fejedelem eleibe, hogy azon törvények, azon törvényes szokások, mellyekből mind a’ Király Ren­deletéi, mind a’ Curiának ítéletei származtatlak, az idő szerint többé nem ollyanak, mellyek akár a’ Felségnek, akár a’ Nemzet egy részének fentérdeklett, az Alkotmány ’s szállás szabadság, vagy szóllás-szabadsági korlátolás körül forgó aggodalmait megszüntethessék, ’s ennél fogva ezeknek czélirányos megváltoztatását, vagy módosítását, uj alkalmas törvények hozása által kívánná. ’S minthogy e’részben, mint kételkedni sem lehet, közös leend az Országgyűlésnek megegyezése,— meglévőn az uj czélirányos törvények hozatala által jövendőre az elvre nézve a’ biztosítás, a’ mostani időt tekintve, azon kérést terjesztené Felséges Urunk elébe; hogy ezen megváltoztatni kívánt tör­vényekből, szokásokból eredeti legfelsőbb Rendeletek, ’s bírói ítéletek által előhozott következé­seket, a’ mennyiben azok többeket sajnosai) illettek, vagy illethetnek, igazság szeretetével vegyes kegyelme szerint, eltörölni méltóztassék. — Oda ment ezeknél fogva az Elölülőnek javallata’s indítványa, hogy az eseteknek rövid, általános, egyedül a’ resultatumokat tárgyazó előadása után O Felségének kijelentessék, hogy az Országgyűlés törvényeket kíván e’ részben felterjeszteni, és a’ következések eltörléséért a’ most érintett módon a’ Felség előtt esedezik, — tellyes reménység­ben lévén az Elölülő, hogy ezen az úton mind az Országgyűlésen köz megegyezést nyerni, mind a’ czélt közönségesen legczélirányosabban elérni lehet. <— Somogyi Követ 0Szegedi/ Sándor): A’ múlt idő bajait orvosló, a’jelen szükségeit pótló, ’s a’jövendő reményeit élesztő fenséges szándék bélyegével nyittatván meg ezen Országgyűlés, — szépek a’ remények, mert halmozott sérveink orvoslását, szükségeink pótlását, és a’jövendő kivá­­natinak, mellveket a’jelen még varázs csomóban kötve tart, valósúltát ettől várjuk; azonban ép­pen a’ múlt idők történetei által ébresztve, kénytelenek vagyunk figyelmezni arra, hogy a’ törvé­nyeknek, mellyeket alkotni kívánunk, minőknek kelletik lenni, tudniillik szabadság szülöttinek, ’s a’ törvényhozó Testnek, hogy magas feladásának, a’ Haza benne helyheztette reményének kel­lőképen megfelelhessen, — működéseiben erkölcsileg szabadnak, ’s az Alkotmányon kivül minden más korlátoktól feltétlenül mentnek, ’s ezen szabadságnak vagyis függetlenségnek biztosítottnak is kell lennie. — Ezen figyelmeztetést szülte pedig a’ legközelebb lefolyt Országgyűlés alatt, ’s ennek végeztével meglepő sebességei egymást felváltva követő sérelmes események sora, hol több honosinkat köz tanácskozás folytában, a’ törvényes szóllás-szabadság paizsa alatt mondott beszédek­ért részint hütelenségi, részint más ügyeletek alatt perbe fogatni, vagy egyéb nyughatatlanitó vizs­gálatok alá vonatni, ’s végtére honosunk B. Vesselényi Miklós ellen súlyos ítéletet kimondatni szo­morúan tapasztaltuk, vagyis szóval, hogy a’ szollás-szabadságon, a’ törvény által is biztosított ezen nemzeti kincsen, a’ sajtó-szabadság helyettes pótlékán, a’ szabad polgárok éltők, és vagyonbeli biztosságuk felzavarásával érzékeny sebek ejtettek! — De láttuk azt is, hogy nem csak azon köz felszólalhatási jus volt ’s vagyon megsértve, de az Országgyűlésnek eddig sérthetetlenöl fentartott szabadsága is ostromoltatott, ’s ennél fogva sem a’ municipalis rendszer, sem az Alkotmány biztosítva többé nincs. — A’ képviselői rendszer természetével mindenhol, úgy Hazánkban is elválhatatlanúl öszve vagyon szőve az, hogy a’ Nemzet, a’ Kormánynak bármelly intézkedésére eredő törvény­sértés ellen, nyílt szivüséggel, ’s tellyes törvényes szabadsággal, — mellyet egyedül a’ törvény ’s Fejedelem személyének szentsége iránti hódolat korlátolhat, — szólhasson, ’s szándékát elő­adhassa; — a’ mostani szomorú helyzetben pedig sem a’ Küldők Követeiket nem utasíthatják sza­badon, sem pedig a’ Követ a’ Haza sérvei mellett fel nem szólalhat; mert félő, hogy törvények tisztelete, ’s hazafiúság szülte érzése veszedelmes szerré változtatik. — Nem félnek a’ szóló Kül­dői attól, ’s nem is áll azon elv, hogy a’ szabad beszédek után következett a’ köz Állománynak felforgatása, hanem félnek a’ másiktól, tudniillik az önkénytől, mert a’ világ története bőven bi­zonyítja, hogy az önkényes uralkodásnak kezdete mindenkor az vala, midőn a’ törvényes sza­bad-szólás tilalmaztatott. — Ugyanazért kívánják Küldői, hogy a’ szóllás-szabadságon ejtett sé­relmek tetlleg orvosoltassanak, ebből eredő következmények megszüntessenek, jövendőre pe­dig biztosítás szereztessék, ’s ezen szabadság minden bírói önkénytől megmentessen. — És csakugyan helyén látja a’ Követ-társa által kimondott azon elvet, hogy nincsen veszedelmesebb, mint mikor az önkény a’ törvényszerűség köpönyegébe burkolódik. — Ennyit a’ szólás-szabad­ságról. — Továbbá, Felségsértésről vádolt, fenálló törvények ’s törvényes rendszer, és 1715: 7-dik 's 1687: 14-dik Czikkely világos rendelete ellenére, az illető Törvényhatóságok elmellő­­zésével katonai erővel elfogatott, katonai fogságban tartatott ifjak ellen, szabad védelem meg­ti

Next

/
Thumbnails
Contents