1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877

1839 / 13. ülés - 1839 / 14. ülés

92

tenni; e czélból mindazon kifejezésekre nézve, melyek a dolgot inkább hátráltatni mint előmozdítani fognák, a következő észrevételt teszem: a 4. §-ban ezen szavak: na törvénynek és törvénykezés rendének elmellözésével önkényes büntetésre ítélte“ stb., s a következő pont egészen hagyassék el: (Pártolták: Pest, Soprony, Győr, Esztergom, Nagybánya városok, Nyitra Szerémmegye.) Azon része: mely initiativával és igy vádlási joggal bir ,bírói hatalmat gyakoroljon“ (Felkiáltás: Maradjon!). Az 5. §-ban sem az elfogatás, sem a védelem tárgyában felhívott törvények nem alkalmazhatók, továbbá magoknak a Rendeknek panaszok abban áll, hogy a dolog titokban ment, még is itt olyanokra hivatkoznak, mikről adataik nincsenek, ezek is hagyassanak el. (Pártolta Győr), különösen a censurákra eltiltottakra nézve, mert ezt a kir. tábla egy verekedésért is megtette. (Felkiáltás: Maradjanak bent!) A 6. §-ban hasonlóul annyival inkább, hogy „mondatikon“ nem építene. A 7. §. ezt: ő Felségének joga van magánszemélyekhez is intézni parancsait, és igy itt a felhívás gyönge. A 8. §-ban tagadom, hogy az ítéletek törvénytelenek volnának. Végre még a 9. §-ban az „önkény“ szó ellen volna észrevételem. (Minden észrevételt hangos „maradjon“ követett.)

Porczel István (Tolnám.): Ez ülésben lépett fel először, utasítását abban nyilvánitá, hogy hozattassék törvény, miszerint szabad legyen közgyűlésben mindent, kivévén a Felség személyét sértő

kifejezéseket, mondani, a nélkül, hogy hütelenségi vád következzék belőle. A történteket azonban felírás utján kérelem alakjában kívánja elenyésztetni; mely módosítással a kerületi izenetet pártolja.

Ezután olvastatott a kerületi naplók iránti utasítás: Elnök ezen izenetet szokatlannak, s elnöksége alá épen nem tartozónak hiszi, nem lévén a kerületnek semmi diplomatics ereje; — hogy mint felolvasott iromány a jegyzőkönyvbe menjen, nem ellenzi. Maradjon felkiáltással meghagyatott.

Kir. Személynek előterjesztő, miként a sérelmek összeszedésére az országos biztosságot ezennel ki fogja nevezni. Mire Deák ForOHCZ {Zolám.) közbeszólván, jelenti, hogy éppen a mai kerületi ülésnek határozata szerint azon biztosságot a Rendek szavazattal kívánják megválasztani. Elölülő: Azt gondolnám — úgymond, — akkor leszünk jól, ha egymásnak jogait védjük, nem pedig ha azokból mindig valamit lecsipkedünk; már most, miután nincs eset arra, hogy a biztosságokat nem az elnök nevezte volna ki, látni való, hogy a Rendeknek azon határozata egyenesen az elnöki jogok csorbítására irányoztatik.

Szentkirályi Mór {Pestm.): Az elnök a kinevezési jogot eddig is csak úgy gyakorolta, ha — és a mennyiben olyanokat nevezett a biztosságba, kikben a Karok és^Rendek is megnyugodtak, egyébiránt kétségbe vonja azt az elnöki jogot, mely szerint a Rendeket, ha azt úgy akarják — a biztosságok szabad választásában az elnökség korlátozhatná.

Somsielt Miklós (Veszprém): hogy a tisztelkedésre hivatott bizottságokat az elnök nevezze ki — nem ellenzem — de az olyanokat, melyeknek feladata valamiről tanácskozni, közvetlen a Karok által kívánom választatni; egyébiránt nem lehet mondani, hogy erre nincs példa — mert a múlt országgyűlésen a concertationalis deputatio igy választatott.

Deák Ferencz (Zala): Az eddigi gyakorlat az volt, hogy az elnök nevezte a választmányokat, és a Rendek megnyugodtak benne; mig végre a múlt országgyűlés közepe táján, midőn a pesti hid tárgyában kiküldött választmányban támadt hiánynak kipótolása szőnyegre hozattatván, kérdés támadt az iránt, hogy ki nevezze ki azon tagokat? Ekkor a Rendek egyakarattal elhatározták, hogy mindazon országos biztosságokat, melyeknek feladata nem tisztelkedés, a Rendek serutiniumok által válaszszák; azóta minden ily biztosságot magok választják a Rendek; p. o. a múlt országgyűlésen a concertationalist; — és ezt mindazon egyszerű oknál fogva, hogy minden ily választmány nem personalitia, sem palatinalis, hanem a Rendek deputatiója; azután az eluökuek más joga nem lehet, mint a melyet azon testülettől, melynek elnökségét viszi, kölcsönözött; azon testületnek pedig mindig hatalmában áll azt a jogot, melyet ideiglen által adott — ha akarja — másképpen gyakorolni. így cselekedtek a Rendek 1834-ben, midőn az imént említett határozatot hozták. Nem puszta szokás, nem ingatag gyakorlat tehát az, mihez a Rendek ragaszkodnak, hauem azon országgyűlési végzés, melynek erejét épségben fentartani kívánják — a mgos Elnök úrtól pedig reményük, hogy ezen törvényes kiváltatokban a Rendeket hátráltatni nem fogja.

Ily értelemben nyilatkoztak Pázmándy DÓlies (Komárom), Palóczy László (Borsod), Klauzál Gábor (Csongrádi), még több eseteket, az utolsó pedig felvilágosításul azt hozván fel, hogy 1834-ben, midőn a Zala által felhozott kérdés fenforgott — ő volt elnök, akkori tolnai követ Bezerédyvel (Felkiáltás: Éljen!) — Sopron város követe Yágliy Ferencz: ellenzetté — mindezen új szokásokat a kir. városok megszorittatására intézettnek tartván.

Elnök: a felhívott egyes eseteknek százakat tehetne ellenébe, de ha a Rendek most eképen kívánnak rendelkezni — ám legyen; de óvó nyilatkozást, miszerint a jelenleg czélba vett kinevezéstől nem elnöki jogától elállani kívánó szándékból — hanem csupa eugedelemségből hagy fel — naplóba iktatni akarja. Egyébiránt emlékezteti a Rendeket, hogy vajmi veszedelmes egyes eseteken építeni, hiszen a Rendek hazánk egy nevezetes testületé ellen éppen azon panaszosodnak, hogy egyes szokásokon alapította Ítéleteit.