1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 12. ülés
87 nevezett mágnások közt olyanokat lát, kik ha nem dignitariuBok is, mégis minden esetre több hasznot mmt kart tennenek a főtáblán. Veszprémet, mig utasítást nem kap, nem pártolhatja. Andrássy József (.Esztergom): A záradékot az által, ha a kir. előadások tárgyaltatás alá vétetnek de fel nem terjesztetnek, megsértve nem látván: azokba annyival inkább bele ereszkedni akar, mert tagadni nem lehet: hogy a haza javát igen közelről érdeklik. Színim Imre (Jdsz-Künker.): A kir. előadásokat, érdemekre nézve közjót tárgyazóknak, az időre nézve pedig sürgetősöknek látván, azokba kíván ereszkedni. Első pontra (ujoncz-szedés): megjegyzi, 1TI 51 ^7 Q I/" O t A11 01 f( ry r\ 1 1 A VV» w% A1 —. .“V1- a 1 A1»X1 »■* A rv a . Á Ia. A 1 f. * 1_ 1 1 V , 1 *1 1 f mar kínálván, szűk- 000 embert adott az hogy miután az a katonai szellem, melyet eleink Ázsiából kihoztak, a magyarban ségesse vált, hogy kötéllel szedjük a katonát: az 1830-ki diaeta 10 évre 28,0-ágnak; valljon nem fekhetik-e kinek-kinek szivén ennyi ezer ember sorsa? 2-ra (alimentatió) múlt ággyülésen conditio sine qua non volt, az adózó nép sorsán segíteni; valljon ezen pont nem épen se országnak; országgyiikot» luumuu sine qua nun vun, az; auuzu nép sorsán segíteni; valljon ezen pont nem épen azt tárgyazza-e? a 3-ra (Duna-szabályozás) úgymond csak a múlt évi vizveszélyt s a kereskedést kell említeni; mindezeknél fogva most is a junctimot ajánlom. — Veszprémet annyival inkább pártolom, mert még azt sem tudjuk, ki fog fizetni bennünket és hogyan? Klauzál Gábor (Csongrád): Mindenben ellenkeznem kell Esztergommal, mert ő minden alkalmat használ a végett, hogy a propositiók mielébbi tárgyaltatását előmozdítsa, nekem pedig kötelességem mindent elkövetni, hogy azt hátráltassam. A komáromi indítványt a pesti kiszélesítéssel pártolom, azon kikötéssel, hogy a propositioknak egy pontjába sem ereszkedem. Az alatt az új törvények revisióját látom legtermészetesebbnek. Lipovniczky Vilmos (Bars): Az unghi szendergő gyermeket szinte nem akarja még most felkölteni, nehogy Lethargiába essék. Utasítása szorosan azt tartja, hogy mig a pesti sérelem orvosolva nem lesz, más tárgyba nem bocsátkozhatik. Egyébiránt Heves indítványát, mint kiegészítési módot pártolja, Veszprémét pedig csak ezen diaetára; mert hogy állandóul ki viselje? azt a cordinatióra tartozónak hiszi. Azokat, kik a junctimot oly igen kinálgatják, emlékezteti, miszerint a tapasztalás azt tanítja, hogy felmentek ugyan a tárgyak már máskor is junctim, de nem jöttek le junctim. {Tetszés.) Marczibányi Antal (Trencsén): Úrbéri törvények felvilágosítását, diaetai költségeket s posták rectificatióját szorgalmazza. — Végre azt hiszi, hogy eleget aludt már a gyermek, fel lehetne költeni. Nagy Pál (Soprony): Részéről minden indítványt pártol, a mi csak dolgot foglal magába, s dolgozzanak; kivált ha a - hogy örömest, ne pedig költségeket a nemességre panaszszal fizesse azt a kéri a Rendeket az Istenre, hogy akármit, csak akarjuk tolni, azon igyekezzünk — úgymond, nemes ember. Soilisicll Miklós (Somogy): A komáromi indítványt azon módosítással szinte, hogy a k. propositiók tárgyaltatásába ne ereszkedjünk, elfogadja. Az úrbéri tárgyban küldői semmit egyebet nem akarnak, mint a múltkor elesett vezérczikket (szabad adás, vevés) létre hozni, (tetszés) a meglevő törvényeket, mint igen újakat még nem akarják feszegetni, mert azt hiszik, hogyha későbbre marad, nem fogják megbánni. Hallottam — mond a szóló — Esztergomtól, hogy a k. propositiók oly igen boldogítók, meglehet, hogy nekem nincs oly jó felfogásom, mint azon érdemes követ urnák, de én azokat oly nagy dicséretre nem méltatom; mert mikor nekem azt mondják: adjál katonát és tartsad, szabályozd a Dunát a magad péuzén, én ebbe oly nagy jótékonyságot nem látok. A junctimot annyira ajánló követ urat emlékeztetem, miként 1807-ben, mikor subsidiumot kértek, azt mondtuk, adunk ha lesz szabad kereskedés; 1811-ben szinte úgy ajánlottunk, ha a „medium solutronis“ arany és ezüst lesz; 1832-ben is ráálltunk, hogy sürgetés sérelmeink a k. előadásokhoz csatoltassanak; azonban mondja meg csak azon követ ur, ha nem maradt-e el mindenütt a nemzet érdekében álló rész? nyertünk-e kereskedésünkben? ki tudtuk-e küszöbölni máig is a papiros-pénzt? orvosolva vannak-e már minden sérelmeink? ebből láthatja az érdemes követ ur, hogy a junctim igen sántikálló paripa. (Kaczaj.) Ünilóiiyi József (Fehér): A felterjesztési javallatokat minden tárgyra elkészíttetni javasolja Veszprémet, és a* úrbérre nézve Sopronyt pártolja. Bánffy László 1). (Kraszna): Küldői igen óhajtják a visszakapcsoltatást, de feltételesen, azaz, ha meghagyatnak azon jogokban, melyektől az elválás által megfosztatniok kellene. A komáromi és hevesi indítványokat is azért fogadja el, mert ezek czéljához közelebb viszik; mely utolsót ki akarja terjeszteni a partiumbeli minden mágnásokra és főispánokra. A veszprémi indítványba — más lévén nálok az administrátió — nem ereszkedhetik. Petényi Lajos 1). (Ugocsa): Komáromot, Heveit igen — ezt a partiumra is kiterjesztvén, de Veszprémet utasítása ellenére, nem pártolja. Alldrássy József (Esztergom): A sántikálló paripa allegóriára megjegyzi, hogy ha nem egy sánta, de két jó angol paripát, még pedig egyiket korább, másikat később küldene is fel azon érdemes követ ur, megtörténhetnék, hogy a későbbi még is hamarább hozná meg a választ. Báró Próliay Gábor (Túrócz): „Az angol paripa doctrináját el nem fogadván: Komáromra szavazok.“ 23
