1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 12. ülés
82 1{. Prónay Gábor (Thurócz): Alkotmányos életnek szükséges feltétele a szóllásszabadság. Ez __ },ol létesül — biztossá teszi a polgárt; hol nincs, ott az alkotmány palástja alatt önkény uralkodik, a szabadság pedig néma-intézetté válik. T. Rendek! óhajtani kell a szóllásszabadságot, a természet szent jogánál fogva, mert szólni isteni adomány, szabadon pedig szólni, az ész, és érzelmek ösztöne • óhajtani kell a törvény ereje szerint, melynek oltalma alatt élni kívánunk; óhajtani ama fiúi bizodalomboz képest, melylyel a bíí magyar királyához járul. A szóllásszabadság honi institutiúinkkal egykorú, s a legközelebbi időkig sértetlenül gyakoroltatott. Ezen szempontból kiindulva, küldőim új törvényeket nem akarnak, mert az eddigieket világosaknak látják, s csak azoknak szoros megtartását kívánják. A t. Rendek többsége — a mint ez az kenetből kitűnik, az Ítéleteket törvényteleneknek nyilvánítja, — miből az elitéltek ártatlansága önként következik; minélfogva, az azok melletti felszóllalást, kik ártatlanul szenvednek az emberiség és a szelídült kor érzelmei, minden valódi polgárnak kötelességül teszik, mert a foglyokat néma falak környezik, és kipótolhatlanok az elvesztett szabadság órái! kivan mondva, hogy több ifjak, törvény ellenére, katonai erővel elfogattattak; ki van mondva, hogy több nemes férfiak puszta véleményért részint bívtelenségi, részint becsületvesztési perbe fogattattak, s ama nagylelkű b. Wesselényi Miklós, a nyilvánosság hőse, egy beszédért három esztendőre, tehát a halállal egyforma büntetésre Ítéltetett; éppen az, ki által több mint 100 ember a veszélyek dühös ostromai közt, új életet nyert. Vájjon ezen ítéletek törvényen alapulnak-e vagy sem ? azt eléggé bebizonyítja az izenetben nyilvánított közvélemény. Én tehát a főtörvényszéket feleletre vonni és büntettetni nem akarom; mert hiszen elérte már legnagyobb büntetését akkor, midőn ezen Tábla kimondotta, hogy törvénytelenül ítélt, és hogy a közvélemény eljárását rosszalja; a nemzet képviselői által kijelentett azon közvélemény, melynek minden egyes emberre, de egész testületre is legnagyobb hatással kell lenni, és ha ezen hatás bármely bíróságnál megszűnnék, akkor az a lelki erkölcsiség hiányával lenne, melynek ha csakugyan hiányát tapasztalnánk, kénytelen lenne az igaz lelkű magyar azon szókra fakadni: „hogy van ugyan hazánkban egy bíróság, de a nemzet bizodalma nélkül.“ . Elnök: A bírónak semmi mellékes bizodalomra avagy oltalomra nincs szüksége, sokkal nagyobb az a mi őt védi, t. i. lelkiismerete. Papszász Lajos (Heves): Kebleinket mélyen rázok, s alkotmányunkat feldúlók a legutóbbi szomorú történetek, s oly érzést költenek bennünk, melyet elfojtani nem lehet; vigyáznunk kell, hogy személyünk s vagyonunk bátorságban maradjanak, ezt óhajtották őseink is — nézzünk végig a behomályosult századokon, vizsgáljuk meg az akkori törvényeket és történeteket, vájjon nem a bizodalom vezette-e a nemzetet ama törvényeink hozásában, melyek a kir. Táblát teszik a bívtelenségi perek birájává; a bizodalom az a láncz, mely édesen köti össze a különböző sziveket, de az erőtetett nem lehet, s elenyészett az a mostani biróság iránt, és méltán; mert elmellőzte a világos törvényeket, el még a természetnek legszentebb igazságát is, a védelmi szabadságot s itéletbeni nyilvánosságot. A mi titokban tenyészik, ritkán lehet jó, az igazság nem irtózik a nyilvánosságtól; hol ezek nincsenek, ott a politikai nézetek rabigába görnyednek; ott kigúnyoltatnak a nemzet törvényei. Lehet-e vétkiil tulajdonítani a nemzetnek, hogy midőn öntudatra kezd serkenni, a hátramaradás érzetétől kínoztatva, haladni készül. így volt-e valami vétke b. Wesselényinek; hanem lia az, hogy a kor kivánataihoz illő törvényjavaslatot akart létesíteni; s azt hitte, hogy erre legalkalmasabb ezen idő, de megcsalódott, mind megcsalódtak a többiek is, mert katonai erővel rázattak fel hiedelmökből, pedig nem is lehet feltenni, hogy a hazának eme hű fiai annak romjain akartak volna valamit építeni; de hogy ezt nem akarták, az ítéletekből is kitetszik. Vannak azonban a kormánynak oly emberei, kik mindent fekete színben látnak, kik mindenkit Rebellisnek tartanak, mihelyt szabadon beszélt, kik előtt semmi sem szent. Önmagamat kérdezőm sokszor: hol van ezek ellen a biztosítás, ha még véleményért is büntetnek; ki áll arról jót, hogy ezen teremből kilépve nem fog-e a kir. Fiscus engemet is megidézni? kétségbe kell esnem, hogy a bírákban sem lehet vetni bizodalmát; mert azoknak Ítéletei is önkényesek és törvénytelenek. Igen is kimondatni kívánom a felhozott esetekben, hogy a bírák Ítéletei törvénytelenek; a szóllásszabadságot régi állásában akarom megtartani, az izenetre szavazok. Olgyay TitllS (Pozsony): Mind törvényeink, mind a dolog természeténél fogva a kormányt a Fejedelemtől elkülönözni kell; különben úgy mi semmi kormányrendeletnek ellent nem mondhatnánk, mert a Fejedelem személye szent. Én tehát a Jász-Kun követ azon kijelentésének most és mindenkor ellent mondok. (Felkiáltás: Mindnyájan!) Küldőim kívánják, hogy mind azon eljárások és Ítéletek, melyek e tárgyra tartoznak, törvényteleneknek kijelentessenek és megsemmisittessenek, s ez által a biróság függetlenségét nem veszélyeztetik, mert érdemére nem szólnak. Egyébiránt mindaddig, mig ezen sérelmek orvosolva nem lesznek, katonát nem fognak adni. Zseiléiiyi Ede (Szepes): Különösnek látszik előtte, törvénytelennek mondani az ítéletet oly perben, melyet legfeljebb is csak per A, B, C, D ismerünk. Valamint méltatlannak tartja a bírói önkény elleni panaszolkodást, holott egész Európában nincs oly tág mezej e a bírói önkénynek a törvényekben mint nálunk, hol — kivált a fenyitő törvényeknél — többnyire minden arra bizattatik. Továbbá lia nem
