1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 12. ülés
79 ÍSagy Pa] (Sopronymegije): Mindjárt akkor, midim az elmúlt országgyűlés alatt b. Wesselényi és Balogh hivteleuségi perbe fogattatok - hivatkozva a Rendekre, - hogy egyszerre felkeltem székemről s azt mondtam: minden dolgot tegyünk félre, és fogjunk hozzá rögtön“ a törvények revisiójához’ melyeket mar akkor is homályosaknak, legalább nem kielégítőknek tartottunk, s jeleljük ki azon vonalt, mely a felségsértést és hívtelenséget elkiilönzi más bűnöktől. Azonban ez akkor nem tetszett, én pedig azt gondolom , hogy igen jó lett volna ezt akkor elfogadni, most mindezek nem volnának, de én a magam vélekedésemet a többségért hamar feláldozom, s én magamban gondolom, „effectus docebit" adja Isten, hogy rósz jövendölő legyek, de a mint már többször kimondám, a pesti sérelemmel is nem a legjobb mezőn állunk, mert oda jutottunk, hova a kormány akarta, t i. hogy mi csak disputálgassunk. Valljon nem lesz-e e felett is 17 izenet? vagy nem az lesz a vége, hogy a diaetát eloszlatják, és akkor aztán megengedik, hogy gr. Ráday mint követe Pest megyének itt megjelenhessen, — azt is mondják, hogy törvényeink világosak, ám legyen a ki világosaknak tartja, jó, de én attól félek, hogy itt is oda megyünk, hova a kormány akarja. Hallottuk Esztergommegyc követétől, miként azon törvények már akkor és midőn alkottattak, homályosak voltak, úgy hogy az akkori kormány többször mondta azt, hogy számiáltassanak még több esetek elő, melyek a Status elleni felemelkedésre magyaráztathatnak. Végre is mind azokkal meg nem elégedett, hanem biztosabbnak látta általános kifejezés mellett megmaradni: hagyjatok fel az esetek felszámlálásával, ezek már az én részemről világosak. így áll a dolog. — Mi elvet akarunk megmenteni, de az meg van sértve, én tehát szeretném azt Európa példájára a korkivánathoz alkalmazni, és mielébb kifejteni, de ha ezt a Rendek még most nem akarják, azon is megnyugszom, és megelégszem az izenettel. Most már a mi feuforgó sérelmeket illeti: különösen a kir. Tábla eljárását illetőleg; küldő'im az egész rendszert, melyet a főitélőszékek követtek, következésképen az azon alapuló ítéletet is, itt a törvényhozó test előtt törvénytelennek nyilvánítják; és itt tek. Rendek! az én küldőim megállnak, — mert előttök forog azon temérdek önkény, mely törvényszékinkén addig, mig annak függetlensége kieszközöltetett — a nemzet sérelmével a kormány által gyakoroltatott, úgy, hogy hosszas időbe került, mig annak biztosságát a nemzet törvény által kivívhatta. Küldőim nem akarják tehát a bírói függetlenséget feszegetni, hanem követelik az 1825. és 1830. országgyűlések példáját, midőn a patens szerint hozott Ítéleteket törvényteleneknek nyilatkoztatták az országos Rendek. Mlgod azt mondá, hogy a bíró törvény szerint ítélt, védi őt Istene, megnyugtatja lelkiismerete. — Ezt az elvet én is elfogadom, csak egy kis változtatással, t. i. hogy a bíróságnak kellene ítélni törvény szerint, ekként megnyugtatni lelkiismeretét, és az Isten védelme alatt állani. Most mi azon panaszkodunk, hogy az itélőszékek három év óta a törvényen felülemelkedni kezdenek. Ez nem újság, t. Rendek — 28 esztendeje már, hogy ezen felülemelkedtek, 28 éve már, mióta kapukra kiakasztott, törvénybe ütköző kir. rendcletek mellett folytatják ítéleteiket. Nehezen szíveljük, hogy néhány ártatlan embertársainkat polgári szabadságoktól megfosztottak; hiszen 28 esztendőtől fogva ezer meg ezer embert fosztottak meg minden vagyonuktól! már most kérem alássan valamint az egyik, úgy a másik részre is megmondom ám az igazat: mi most kikelünk a törvényszékek ellen, mivel a kormány érdekében feküsznek az Ítéletek, azért harczolunk egész elszántsággal, mint az angolok Waterloonál — de más kérdésben is harczoltunk, s mivel a kormánynyal meg nem tudtunk egyezni, a liarczot abba is hagytuk — azon is segítve volna, de még olyan is volt, ki azt honunk akkori helyzetéhez képest helyeslette. Már most ha feleletre akarjuk vonnia bírákat, ámbár utasításom nem tartja, rá állok, de akkor hát vonjuk feleletre mind a 28 esztendőről, és semmisítsük meg mind azon törvényeket és Ítéleteket, és fizesse vissza mindenki, a mit azok által nyert. Esztergom megye követe azzal biztat, hogy ne féljünk, mert olyan világban élünk, melyben nem hogy fogynának, hanem ugyan csak szaporodnak az alkotmányok. En ugyan nem úgy veszem mint Zala, hanem úgy: hogy ha 8 alkotmány született, a jelenkorban, a mienk 8-szorta van veszélyeztetve, mert azok mind ellenkező szelleműek a mienkkel; nevetséges a mi alkotmányunkat azokkal hasonlitni össze, melyek a jelenkor szelleme szerint alkottatnak. Angliában mindegy, akár szénégető akár Lord, mind egyformán érez az alkotmányért. Nálunk az alkotmány csak a törvényhozásban all; meglehetős számmal vagyunk, az igaz, de a néptömeg még nincs köztünk. A privilegialt Status terhére van a nepnek. Burkus ország absoluta monarchia, de a mienkhez képest respublica — én tehát azt hiszem, hogy mennél inkább környékeznek bennünket ezek az új alkotmányok, a miénk annál nagyobb veszélyben forog, mert most is fegyveres oltalom mellett állhat fel azok ellen, kik azt ostromolják. Ugyan azért engem ezen biztosítás el nem altat. PéteríTy Károly (Zemplénmegye): Még a múlt országgyűlésen sürgették a Rendek a szaba - szólláson ejtett sérelmek orvoslását, tették ezt polgári és törvényhozói kötelességüknél fogva, azonban keserű panaszaik a Főrendeknél viszhangra nem találván, aggodalommal telt bús kebellel léptek le tör vényhozói pályájukról, rettegve a kétes jövőt, — s méltán, mert honunkban csakhamar egymást követtek a szomorú események, melyek a békés polgárokat csendes nyugalmukból felzavarták — mivel veszélyben látták azon jogaikat, melyeket 800 évnél idősb alkotmányos gyakorlat örökké biztosítani látszott. e seS sértés és hütelenség miatt többen elítéltettek, vagy nyugtalanító perekbe idéztettek, ° 21
