1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 2. ülés
7 Császári Királyi Felség, Legkegyelmesebb Urunk! Magyarország s a hozzá kapcsolt részeknek hív Rémiéi, kik Felséged legmagasabb rendeletére — melyet mindenkor hódolva tisztelnek, — a kegyelmes királyi levelek által jelenleg e városba országgyűlésre öezvehíva vannak; ama legdíszesb, egyszersmind legkedvesebb megbízással ruháztak fel bennünket, kik tisztelettel állunk Felséged előtt: miszerint kijelentői lennénk azon határtalan örömnek, melyet Felségednek e városba, hív magyarjai közé szerencsés megérkeztén teljes mértékben éreznek! Legkegyelmesebb Urunk! Midőn Felségednek a kormánya alatt virágzó népek iránt határtalan kegyelmét s igazságszeretetét bámulja Európa; midőn alattvalói java előmozdításában leggyengédebb gondoskodását s igazán atyai szivét a népek hódolva magasztalják; — van a hív magyar nemzetnek is, min főkép örvendezzen, s a mit jelesebb szerencséje közé számláljon t. i. Felségednek a magyar nemzet iránti különös vonzódása s ősi alkotmánya épen fentartásának állhatatos kívánása, melyeknek ezen orszá"kormányzása kezdetétől fogva számos egyéb bizonyítványai közül azt teljes joggal emlitni bátorkodunk: hogy alig telvén el a három évek; Felséged ama nagy fontosságú munkának elkezdése, melyen mintegy szilárd alapon nyugszik Magyarország, s a kapcsolatos részeknek a késő maradékra is megállapítandó boldogsága s alkotmányi állandósága, legmagasb személyében magát hív Rendei közé ismét megalázni méltóztatik. Leghálásabbnak ismerik magokat a Rendek Felségednek ezen irántok kitüntetett kegyelméért s atyai szeretetének indulatjáért; nem is mulasztandanak el semmi alkalmat, melylyel Felséged iránti tántorithatlan hűségüket, s a mi ezzel rokon kapcsolatban áll, legmagasb intézeteinek hódolni készségűket nyilván kitüntethessék. Esdekelve várják már a Rendek ama kívánatos időpontot, a midőn Felséged legkegyelmesb parancsára magas királyi székéhez seregelvén, hódoló tiszteleteket nyilváníthatni szerencséjük leend. A kik egyébiránt magokat velünk egyetemben királyi kegy elmébe s legmagasb kegyeibe jobbágyi mély alázatossággal ajánlják. Erre Felséges Urunk ekképen felelt: Az ország Rendéinek jobbágyi hűségből eredett, s általok nekünk bemutatott üdvözléseket kedvesen fogadjuk, ugyanis népeink hűségébe és szeretetébe legfőbb dicsőségünket, jóllétek eszközlésébe önnön szerencsénket helyhezztik, — a Karok és Rendek jelenlétével mi magunk is hová előbb élni óhajtunk — kiket is közeledő eljövetelünkről értesittetui, valamint királyi kegyelmünkről is mindnyájokat biztosokká tenni kívánjuk. Annak utánna ugyan a követség szószólója által Felséges Asszonyunk következendőképen köszöntetett: Felséges Császárné és Királyné, Legkegyelmesebb Asszonyunk! Azon őszinte tiszta örömnek teljességéhez, melyet Magyarország s a hozzá kapcsolt részek országosan összehívott Rendei, Felséges férjének népei legkegyelmesebb Atyjának hív magyarjai közé kívánt jövetelén már jóeleve hálaérzelemmel nyilvánitának, nem volt semmi inkább óhajtható, mint az: hogy Felségedet is, a mi legkegyelmesebb Asszonyunkat, szeretett Fejedelmünk társaságában személyesen szemlélhessük, hódolva tisztelhessük. S csakugyan engedtek az egek a magyar nemzet forró óhajtásának: Felségedet kívánt jólétben közöttünk üdvözleni van szerencsénk. Midőn ekkép Magyarország s a kapcsolatos Részek hű Rendéinek, a mi küldőinknek nevében Felségednek a magyar nemzetnek közepette megjelenésén igaz szivbeli örvendezésünket kijelentenénk, egyszersmind fiúi buzgalommal óhajtjuk: miszerint a Mindenható, Felségedet, mint a mi jó királyunk leglűíségesb hitestársáf, s a magyar nemzet fő főgyönyörüségét, az évek hosszú során állandó jóllétben megtartani méltóztassék. A kik egyébiránt magunkat s küldőinket Felséged legmagasb kegyeibe legmélyebb tisztelettel továbbra is ajánljuk. Melyre is Felséges Asszonyunk ezen szavakkal felelt: Az ország Rendéinek ezen ünnepélyes küldöttség által nekem bemutatott üdvözléseket annál kedvesebben veszem, mentői inkább Őseimtől öröklött hajlandósággal a nemes magyar nemzethez magamat kapcsolva lenni érzem. Jelentsék ezt küldőiknek, egyszersmind bizonyosokká és biztosokká tévén őket irántok és az egész magyar nemzet iránt való örökös szives hajlandóságom) ól. Mely királyi kegyelemnek újabb és soha el nem felejthető tanúsága a jelenlevő országos Rendek által harsogó „Éljen“ kiáltásokkal fogadtatott. Erre Főherczeg Nádor elnök felszólítja a Rendeket, hogy a kegy. kir. előadások átvételére a herczegprimási palotába átmenvén, örömmel telt keblekkel Felséges koronás Uruknak és Királyoknak szeméi) esen is hűségük jeleit bebizonyítsák, minek folytán a Rendek díszes magyar ruhába nagy számmal sereglettek a kir. Trón eleibe — s Felségük legottan a herczegprimási lakban levő kápolnába a szt. Lélek malasztjaert buzgó könyörgéseiket a Mindenhatónak bemutatván, elsőbben is ő Felsége kegyelmes Asszonyunk a palota emeletén kir. Méltóságához illően készült helyen Hermina főherczegi kisasszony és Albert tőherczeg, a*
