1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 2. ülés
8 jjo'v több udvari Dámák fényes kíséretével megérkezvén, az országos Rendektől nagy zajos örömkiáltásokkal fogadtatott. Nem sokára azután 0 cs. kir. Felsége a kápolnából a palota felé megindulván, — ezen menetet megnyitá Országunk fő Cancellárja, gróf Mailáth Antal, kit követtek a többi Ország zászlósai és azok közt a Mélyentisztelt Ország Nádora ő cs. kir. Fensége, jobbján országunk Ilerczegprimása. Fzeket követvén az apostoli keresztet vivő Dertsik János pristinai püspök, — utálnia pedig kivont karddal a főlovászmester gróf Batthyányi Imre haladt. — Ő Felsége a palotába majd le nem csendesíthető örömkiáltások között megérkezvén, királyi székére leereszkedvén, O Felsége jobbján a Magyar testörség kapitánya b. Splényi Ignácz lovassági Generalis, balról ő Felsége katonai fősegédje gróf Clam Martinecz tábornagyi helytartó, — a trón jobbján a 2-ik lépcsőn a kir. főlovászmester kivont karddal, a 3-ik lépcsőn pedig a cs. kir. fő'udvarmester hg. Colloredo Mansfeld pálczával, — balról a trón 3-ik lépcsőjén kir. udvari főkamarás helytartója gróf Goéss udvari fő Marschall állapodván meg. A Főherczeg Nádor ő Fensége pedig országunk Herczegprimása s többi Zászlósai, az austriai birodalom ministerei, hg. Metternich és gróf Kollowrat, a trón körül foglalván helyet. Lecsendesülvén a zajos öröm, országunk fő'kanczellárja ekképen szóllott az ország rendéihez: Ő Felsége örökös koronás királyunk, ki az ősi magyar hívségben legfőbb dicsőségét, édes hazánk jóléte eszközlésében fejedelmi türekedéseinek — legkedvesb arányát helyhezi, örvendve látja szeretett híveit, ezen országos tanácskozásra, ily jeles számmal özvegyülekezve. — A kül és belső bátorságunk érdeke mindenkor legelső volt nemzetünknél, s ez Urunknak, királyunknak is legfőbb, legszentebb gondja. — Melynél fogva, midőn azt óhajtja, hogy a magyar ezredek, e nevezetjeknek, és az ezzel egybekötött vitézi erény dicsőségöknek jövendőben is megfelelni képesek legyenek; tökéletesen meg van győződve, hogy a halhatatlan ősök méltó maradékai kebelében rokon érzésre s ennek bebizonyításában a legnemesebb készségre tarthat számot, kivált 0, kinek szive csak egy vágyat ismer, azt tudniillik: hogy ekképen a bátorságos béke fentartásának reménye még biztossabbá tétetvén, minden egyéb gondjait a nemzeti jóllét virágoztatására fordíthassa. Ily bizodalommal nyujtatja Felséges Urunk már ma királyi előadásait által, s valamint az ország kedvelt Rendéit szivének a legbelsőbb érzéséről bizonyossá teszi, úgy szinte teljes bizonyossággal ígéri magának azt is, hogy ezen országos tanácskozásnak minden végzése — az ugyanazon egy — szándékká forrott boldog kapcsolatnak szüleménye s legdicsőségesebb emléke lészen. Mely velős s a hív magyar nemzet gondolkozásához illesztett beszéd után, O Cs. kir. Felsége következendő beszédje újabb örömre ragadta a jelenlévők sziveit: Mit több ízben ünnepélyesen kijelentettünk, nincsen előttünk semmi kivánatossabb a törvények szentsége, és a századok által fentartott ősi szokásoknak épen való fentmaradásánál; — azt tettelés kormányzásunk minden rendeletéivel bebizonyíthatni örvendezvén, összehívtuk ezen országgyűlésre a hívséges Karokat és Rendeket, sőt jelen vagyunk azon, azoknak közepettén mi Magunk is — akképen lelkesítve valamint a mi legfőbb kívánságunk, hogy a vitéz magyar nemzet iránti szeretetbe és bizodalomba kedves emlékezetű Eldődeinkhez hasonlók legyünk és tartassunk is — úgy más részről semmit sem kételkedünk, hogy a hívséges Karok és Rendek is minden szorgalmokat és igyekezeteket oda forditandják, hogy magokat Eldődeinek, kik a magyar névnek vitézi nemzet örökös hírt szereztek, érdemes utódjoknak lenni mutassák. Azon tárgyak között, melyekről a hívséges Karok és Rendekkel jelenleg tanácskozni fogunk, egy leginkább oly nemű, melynek fő istápja, minthogy mind az adott köz Ígéretnek kielégítését, mind pedig a magyar seregeknek vitézi dicsőségeknek való megfelelhetését magába foglalná — a nemes nemzetnek characteriben helyheztetik — ugyan azért segedelem utján kívántunk ezen nyilvánságossan fő fontosságú tárgyrul a hívséges Karokkal és Rendekkel tanácskozni, bizodalmassan és biztossan remélvén, hogy azt, mit mi királyi tisztünkbe a legelső „Quod semel atque iterum solennibus verbis declaravimus: nihil nobis antiquius esse, quam ut sua legibus sanctimonia, plenusque institutis, quae seculorum usus consecravit vigor constet; — id moribus, totoque regiminis nostri tenore comprobare ' gestientes convocavimus ad comitia haec fidelis Status et Ordines. — Imo vero adsumus in medio eorundem Ipsi, — ita pro usus animo comparati, ut quemadmodum nobis unum id maxime propositum est, ut sinceri in generosam gentem, amoris eandidaeque fiducia gloria gratissimae recordationis Antenatis Nostris pares et simus et habeamur; ita vicissim nulli dubitemus fideles Status et Ordines omnem aeque curam, operamque suam in praecipuo illo studio ponere, ut se dignam majorum, qui nomini luingaro perpetuam generose gentis famam asseruerunt pro geniem praestent. Inter ea, de quibus cum fidelibus Statibus et Ordinibus in praesens tractaturi sumus, unum imprimis ejus generis est cum ad interpositam publicam fidem exsolvendam legionesque hungarieas in eo, qui heroicae earundem virtutis laudibus porro ( quoque respondeat statu conservandas referatur, in i nobili gentis charactere praecipuum praesiduum suum j habeat. Via igitur subsidii de re summi quod ultro < patet momenti agere cum fidelibus, Statibus et ()r- • dinibus constituimus reposita in pectoribus eorum fidu- - cia pro certo tenentes id quod nos interprincipes t
