1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877

1839 / 2. ülés

8 jjo'v több udvari Dámák fényes kíséretével megérkezvén, az országos Rendektől nagy zajos öröm­kiáltásokkal fogadtatott. Nem sokára azután 0 cs. kir. Felsége a kápolnából a palota felé megindulván, — ezen menetet megnyitá Országunk fő Cancellárja, gróf Mailáth Antal, kit követtek a többi Ország zászlósai és azok közt a Mélyentisztelt Ország Nádora ő cs. kir. Fensége, jobbján országunk Ilerczegprimása. Fzeket követvén az apostoli keresztet vivő Dertsik János pristinai püspök, — utálnia pedig kivont karddal a főlovászmester gróf Batthyányi Imre haladt. — Ő Felsége a palotába majd le nem csendesíthető örömkiáltások között megérkezvén, királyi székére leereszkedvén, O Felsége jobbján a Magyar testörség kapitánya b. Splényi Ignácz lovassági Generalis, balról ő Felsége katonai fősegédje gróf Clam Martinecz tábornagyi helytartó, — a trón jobbján a 2-ik lépcsőn a kir. főlovászmester kivont karddal, a 3-ik lépcsőn pedig a cs. kir. fő'udvarmester hg. Colloredo Mansfeld pálczával, — balról a trón 3-ik lépcsőjén kir. udvari főkamarás helytartója gróf Goéss udvari fő Marschall állapodván meg. A Főherczeg Nádor ő Fensége pedig országunk Herczegprimása s többi Zászlósai, az austriai birodalom ministerei, hg. Metternich és gróf Kollowrat, a trón körül foglalván helyet. Lecsendesülvén a zajos öröm, országunk fő'kanczellárja ekképen szóllott az ország rendéihez: Ő Felsége örökös koronás királyunk, ki az ősi magyar hívségben legfőbb dicsőségét, édes hazánk jóléte eszközlésében fejedelmi türekedéseinek — legkedvesb arányát helyhezi, örvendve látja szeretett híveit, ezen országos tanácskozásra, ily jeles számmal özvegyülekezve. — A kül és belső bátorságunk érdeke mindenkor legelső volt nemzetünknél, s ez Urunknak, királyunknak is legfőbb, legszentebb gondja. — Melynél fogva, midőn azt óhajtja, hogy a magyar ezredek, e nevezetjeknek, és az ezzel egybekötött vitézi erény dicsőségöknek jövendőben is megfelelni képesek legyenek; tökéletesen meg van győződve, hogy a halhatatlan ősök méltó maradékai kebelében rokon érzésre s ennek bebizonyításában a legnemesebb készségre tarthat számot, kivált 0, kinek szive csak egy vágyat ismer, azt tudniillik: hogy ekképen a bátorságos béke fentartásának reménye még biztossabbá tétetvén, minden egyéb gondjait a nemzeti jóllét virágoztatására fordíthassa. Ily bizodalommal nyujtatja Felséges Urunk már ma királyi előadásait által, s valamint az ország kedvelt Rendéit szivének a legbelsőbb érzéséről bizonyossá teszi, úgy szinte teljes bizonyossággal ígéri magának azt is, hogy ezen országos tanácskozásnak minden végzése — az ugyanazon egy — szándékká forrott boldog kapcsolatnak szüleménye s legdicsőségesebb emléke lészen. Mely velős s a hív magyar nemzet gondolkozásához illesztett beszéd után, O Cs. kir. Felsége következendő beszédje újabb örömre ragadta a jelenlévők sziveit: Mit több ízben ünnepélyesen kijelentettünk, nincsen előttünk semmi kivánatossabb a törvények szentsége, és a századok által fentartott ősi szoká­soknak épen való fentmaradásánál; — azt tettelés kormányzásunk minden rendeletéivel bebizonyíthatni örvendezvén, összehívtuk ezen országgyűlésre a hívséges Karokat és Rendeket, sőt jelen vagyunk azon, azoknak közepettén mi Magunk is — akképen lelkesítve valamint a mi legfőbb kívánságunk, hogy a vitéz magyar nemzet iránti szeretetbe és bizodalomba kedves emlékezetű Eldődeinkhez hasonlók legyünk és tartassunk is — úgy más részről semmit sem ké­telkedünk, hogy a hívséges Karok és Rendek is minden szorgalmokat és igyekezeteket oda forditandják, hogy magokat Eldődeinek, kik a magyar névnek vitézi nemzet örökös hírt szereztek, érdemes utód­­joknak lenni mutassák. Azon tárgyak között, me­lyekről a hívséges Karok és Rendekkel jelenleg tanács­kozni fogunk, egy leginkább oly nemű, melynek fő is­­tápja, minthogy mind az adott köz Ígéretnek kielégítését, mind pedig a magyar seregeknek vitézi dicsősé­geknek való megfelelhetését magába foglalná — a nemes nemzetnek characteriben helyheztetik — ugyan azért segedelem utján kívántunk ezen nyilvánsá­­gossan fő fontosságú tárgyrul a hívséges Karokkal és Rendekkel tanácskozni, bizodalmassan és biztossan remélvén, hogy azt, mit mi királyi tisztünkbe a legelső „Quod semel atque iterum solennibus verbis declaravimus: nihil nobis antiquius esse, quam ut sua legibus sanctimonia, plenusque institutis, quae secu­­lorum usus consecravit vigor constet; — id mori­bus, totoque regiminis nostri tenore comprobare ' gestientes convocavimus ad comitia haec fidelis Status et Ordines. — Imo vero adsumus in medio eorundem Ipsi, — ita pro usus animo comparati, ut quemadmodum nobis unum id maxime propositum est, ut sinceri in generosam gentem, amoris eandidaeque fiducia glo­ria gratissimae recordationis Antenatis Nostris pares et simus et habeamur; ita vicissim nulli dubitemus fideles Status et Ordines omnem aeque curam, operam­que suam in praecipuo illo studio ponere, ut se dig­nam majorum, qui nomini luingaro perpetuam gene­rose gentis famam asseruerunt pro geniem praestent. Inter ea, de quibus cum fidelibus Statibus et Ordinibus in praesens tractaturi sumus, unum im­primis ejus generis est cum ad interpositam publi­cam fidem exsolvendam legionesque hungarieas in eo, qui heroicae earundem virtutis laudibus porro ( quoque respondeat statu conservandas referatur, in i nobili gentis charactere praecipuum praesiduum suum j habeat. Via igitur subsidii de re summi quod ultro < patet momenti agere cum fidelibus, Statibus et ()r- • dinibus constituimus reposita in pectoribus eorum fidu- - cia pro certo tenentes id quod nos interprincipes t

Next

/
Thumbnails
Contents