1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 11. ülés
75 A törvény homályos voltában keresett mentség inkább ellene, mint mellette van a kormánynak és itélőszékeinknek; mert ha homályos, azt még is tettre alkalmazni, s abból kárhoztató Ítéletet hozni • a törvény szentségének legnagyobb megsértését foglalja magában. Mig fennáll a törvény, azt addig megtartani szoros kötelesség. Változtatni joga van a nemzetnek és Fejedelemnek is initiativájánál fogva. Ha tehát homályosnak vagy kielégítőnek nem látja a kormány a törvényt, akkor miért nem hozta ide azt, az országgyűlés eleibe ? De ő inditványozási jogát úgy gyakorolta, hogy azt meg nem tartotta. Hogy sok hiány vagy fonákság van törvényeinkben, abból nem az következik, hogy nem kell megtartani, hanem az, hogy meg kell változtatni vagy kipótolni, annál kevésbé az, hogy az e miatt ejtett hibákat kegyelem utján orvosoljuk; különben az következnék, hogy mivel még alkotmányunkban is sok hiány van, az egésznek kegyelmet kellene kérni. Esztergommegye azon vigasztalásában, hogy megszűnt az alkotmányok enyésztének időszaka, mert korunkban nyolcz constitutio született s csak egy veszett el, én részemről nem nagy biztatásnak tartom; ő meglehet szoros mathematikai calculusba vette a dolgot,' talán igy okoskodott: 9 alkotmányból született 8, elveszett 1 és igy marad tiszta haszon 8. De minő vigasztalás az nekem, ha megfordítva teszem: hogy 8 születendő alkotmány mellett veszni fog egy, de ez az egy a mienk lesz! A bizodalraatlanságnak ki az oka? az-e, a ki a törvény nyel visszaél, vagy az, a ki azt fentartani kívánja ? A közbizodalomnak egyedüli eszköze a törvényesség. Nagy szerencsétlenség, ha a kormány és a bírák ellen a nemzet bizalmatlansággal viseltetik. De azért nem következik, hogy ha olyant tesznek is, mely bizalmatlanságot szül, csak takarjuk el. Küldőink nem igen köszönnék meg ezen eljárást. Az is mondatott, hogy ha a törvényhozó hatalomnak lehet befolyása a bíróság felelősségére, úgy azt a másiknak t. i. a végrehajtó hatalomnak is meg kell engedni. De nem úgy áll a dolog, mert a törvényhozó és végrehajtó hatalom nem egykorú, a törvény nyilván kivette a bíróságot a végrehajtó, de nem a törvényhozó hatalom alól. Végre (utasítását — mint a kerületi ülésben elmondván) a kir. személynök azon észrevételére, hogy a kir. tanácsosokat büntetni rendelő törvény már megszűnt, megjegyzem, miként az nem szűnt meg, sőt mint 1825. és 1833-ban hivatkoztak rá az ország rendéi, nem is azért nem ment felírásba, hogy a törvény ereje tagadtatott volna, hanem azért, mert a Főrendeknél pártolást nem nyert. (Zajos Éljen.) Personalis: Három főhatalom létez alkotmányunkban: a törvényhozó, a végrehajtó és bírói hatalom. És itt a státusnak systhemája — bizvást mondhatjuk — oly tiszta, hogy akármely európai alkotmányos rendszerrel kiállja az összehasonlítást. Á bíróság a végrehajtó hatalomtól vette erejét és származását, kitetszik ez törvényeinkből és a régi sententiák stylusából; — végre még megjegyzem, hogy bírák vagyunk többnyire mindnyájan, valljon az érdemes követ ur által felhozott egyes adatok elegendők volnának-e arra, hogy azokból Ítéletet hozzunk? Szentiványi Károly (Gömörrn.): Azt moudta a méltóságos kir. személynök ur, hogy ott, hol nincs világos törvény, a bíróság a consvetudo szerint ítélhet, s e részben erősségül előhozta a prol. 10. ez., én ezen állításnak megczáfolására sziute azon czímet hozom elő, miután abban azt olvasom, nut Consvetudo sit rationabilis, ut sit evidens et populo manifeste constet, ut non sit interrupta, sed Continua“ az már most a kérdés, valljon az elitéit felségsértési és hívtelenségi perekbeni bírói eljárás ily Consvetudon alapul-e? Dicsőségére legyen mondva nemzetünknek, hogy az 1791. évi LYI. t.-czikk alakításától fogva, mióta t. i. a kir. Tábla az ilyetén eseteknek bírája, — tudtommal csak az 1795-ki esztendő volt erre eset akkor is, — mint a közvélemény mondja, — törvénytelenség, igazságtalanság követtetett el, s már most Consvetudót formálnak belőle, de a négy falak közt, s igy titokban elkövetett törvénytelenség a prol. 10. szerint, soha sem szolgáltathat alkalmat arra, hogy azon a bírák birói Ítéletüket alapíthassák. Nekünk azonban kötelességünk lelkesen felvigyázni, hogy az abususokból usust ne formáljanak. Azt mondja Esztergom vármegye érdemes követe, hogy a bírák függetlenségét veszélyeztetni, s igy őket felelet terhe alá vonni nem lehet veszedelmes következések nélkül; én is azt mondom, hogy igen veszedelmes, ha valaki parancsolja a bírónak azt, hogy milyen ítéletet hozzon, s ezeu tekintetben a birói függést igen veszedelmesnek tartom, de szinte veszedelmesnek tartom azon elvnek megállapítását, vagy csak kimondását is, hogy ha a biró a törvényen keresztül-kasul jár is, őtet az elkövetett törvénytelenségért a törvényhozó test — hol minden hatalom központosul — ne vonhassa kérdőre. Azt mondja továbbá azon érd. köv. ur, hogy a sérelem nem oly nagy, mint némelyek gondolják, miutáu a hűtelenség s más egyéb perek a kir. Tábla mint törvényes biró előtt indíttattak, az igaz, hogy a kir. Tábla törvényes biró, s nem is abban van a sérelem, mintha az törvénytelen bíróság volna, a kir. 1 ábla in félhetünk. Őszintén megvallom, hogy én a szabadosságtól nem félek ott, hol nekem annak ellenkezőjétől t. i. a korlátlan uralkodástól kell félnem. A mi már magát a tárgyat illeti, én leginkább két elvnek felállításával látom tói vény ein e ostromolva lenni, a két elv ez: a) a Fejedelem személye és a kormány egy, b) szóval hűtlenséget 20
