1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 8. ülés
56 N.lííV Pál (Soprony): törvényt betii szerint és nem philosophice akarja venni, hanem csak úgy érteni «ízt, mint Borsod az országos ülésben kifejte, s ilyen példával élt: ó úgy veszi fel a dolgot, mintha két személy közt bizonyos jószágra olyan alku tétetnék, hogy a jövedelmet egy évben egyik, a másikban a másik húzza. Azonban az első a ki már egy évig húzta a jövedelmet, körülveszi a másikat és rimáukodik neki, hogy keriilhetetlen szüksége támadván, engedje meg, hogy vehesse még egyszer jövedelmét és igy menne p. o. 11 évig. Egyszer azután a másik fél is elöállana, és azt mondaná: barátom! rajtam a sor, te már 11 évig húztad a hasznot, már most én fogom húzni szinte annyi ideig. Ekkor a másik azt mondaná: de fráter nem úgy van! a szerződés azt tartja, hogy alternative (felváltva; húzzuk a jövedelmet. Éppen ily helyzetben látja most a Nemzetet és Fejedelmet, a midőn t. i. már 11-ik Diaetán nem orvosoltatnak sérelmei. Ideje van, hogy már egyszer rá következzék a sor. XL, XII., XIII. és XIV. KERÜLETI ÜLÉS. 1839. évi junius 24., 25., 27. és 28-án. Elölülők: MARCZIBÁNYI ANTAL (Trencsónm.) és BERNÁTHZSIGMOND (Ungm.). TÁRGY: A szóllásszabadság és az azzal kapcsolatban levő sérelmek; — kerületi naplóbirálók választása, és a múlt országgyűlésen készített felírások és izenetek újonnani összeállítása. Szentkirályi Mór (Pest), Palóczy László (Borsod), Deák Ferencz (Zala), Klauzál Gábor (Csongrád), Szciltiványi Károly (Gömör): terjedékenyen előadók az ezen czímzet alatti eseményeknek történeti sorát,? jelesen B. Wesselényinek, Baloglmak, mint barsi követnek; az Ifjaknak, Kossuthnak és többeknek liívtelenségi, felségsértési és becsületvesztési perekbe lett idéztetését, illetőleg elfogattatását és elitéltetését; továbbá a békési és más megyei sérelmeket, melyek kir. biztosságok, nyomoztatások, dorgáló és végzéseket semmisítő kir. leiratok, a megyei küldöttségek előtt a fejedelem ajtainak elzárása, számtalan felírásoknak minden válasz nélküli elmellőzése s. a. t. által elkövettettek. Feltüntették mindenütt — világos törvényeink nyomán — a sérelemnek valóságát, s kijelenték e tárgybani utasításaikat. Jelesen Pest, Zala, Borsod, Csongrád, Komárom, Bars: b. Wesselényi ügyét és a békési sérelmet, mint a melyben már a múlt országgyűlésen 17 izenet váltatott a két tábla közt, — elkülönözve ott, a hol félben szakadt, folytatni, a többire pedig külön felírást készíteni javasolták, — a pesti utasításban különösen kívántatik: 1-ör, hogy ezen perek minden adataikkal együtt az országgyűlés eleibe terjesztessenek, és itt cassáltassanak. 2-or. A megítéltek szabadon bocsáttassanak, a megperlettek pedig a vád «alól felmentessenek. 3-or. A királyi táblára más bírákat nevezzen ő Felsége. 4-er. A cassáltatni rendelt megyei végzések állíttassanak helyre. 5-ör. ü Felsége kérdeztessék meg, hova lett a Pesten elfogattatott és nem tudni hova liurczoltatott FiirkílS nevű ifjú, s miért fogathatott el? G-or. Ilozattassauak az eddigieket megerősítő uj törvények. — Píllóc/y László (Borsod) különösen kifejté «azt is, miként a kir. tábla, ámbár azonnal, mihelyt Ítélet által kimondta, hogy az eset az 1723: 9. t. ez. alá nem esik, biró lenni megszűnt; még is az 1723:21 t. ez. ellenére azt a megyei törvényhatóságoknak által nem adta, hanem a pernek egy új, eddig nem létezett czímet adva, bele «avatkozott, ennél fogva ezekre nézve itt az országgyűlés színe előtt annyival inkább kívánja azt feleletre vonni, mert eziránt Borsod a kir. táblát idejében felszólította. Klauzál Gábor (Csongrád): pedig a többek közt ezen eszmét emlité, miként ha alkotmányelleni vétkes túlság respublicai elveket terjeszteni, éppen oly túlság, és hasonnemü bűn absolutismust követni, vagy pártolni; miért nem idézi ezeket is a liscus. A zalai utasítás főbb pontjai: 1-szür. Ó Felségének azon tanácsosai, kik a történteknek okai voltak, Ulászló YI. 7. 8. szerint büntettessenek meg; valamint 2-or azok is, kik a Fejedelem ajtait a folyamodó megyék választmányai előtt elzárták. 3-szor. Az eljáró bíróság is, ha az sülne ki rá, hogy a nemzetnek ártani kívánó rósz szándékkal volt, büntettessék; ha pedig sok hibája tűnne fel, akkor ne bűn tettessék ugyan, hanem miután az olyan bírák, kik a nyilvánosságtól annyira félnek, hogy azt még vétkül
