1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877

1839 / 8. ülés

54

Papszász Lajos (7levesmegye): a csongrádi óváshoz és a zalai előadáshoz ragaszkodik.

Szentkirályi Már (Pestmegye): a dolog érdeméhez szólni ezúttal nem kíván, miután azt már a „maradjon“ szóhoz történt hozzájárulása által megtette, ö csak az elölülő által pár ülésben igen gyakran emlegetett jussaira vonatkozólag szükségesnek tartja megjegyezni, hogy az elölülői jussok a törvényben megemlítve nincsenek, ezek szokásból eredtek s ez okból azokat megváltoztatni az elölülőnek jussa nincs.

Elölülő: Tessék felütni a naplókönyveket, ezekből a régi szokás kitetszik; én továbbá is ahoz ragaszkodom, hogy mikor a „maradjonu vagy „mindnyájan“ felkiáltás után egy-kettő más nézetben van, a többséget véleménye felöl megkérdezzem.

Perényi Lajos báró (Ugocsam.): régi szokás szerint a többséget akár szavazással, akár mindnyájan felkiáltásból ki lehet tudni, s ennélfogva ezen szokáshoz ragaszkodik, — a csongrádi óvást pártolja. Erre ismételve „mindnyájanu felkiáltás hangzott.

Bernátll József (Biharm.): a régi szokásból tudja, hogy valahányszor a mindnyájan szó hangzott, mindannyiszor azok, kik az izenet ellen voltak, felállottak, s ennélfogva az új pertractatió ellen óvást tesz.

Hertelendy Miksa (Torontóim.): már az elébbi országgyűlésen kimondtam, hogy a censura sérelem, miért is a csongrádi óvást pártolván, többiben a regi szokáshoz ragaszkodom.

Zsedényi Ede (Szepesmegye): megengedi ugyan, hogy az 1790: LXVII. s különösen az 1825: XI. t.-czikk, mely a m. tudós társasági terv, és a censura alá bocsátandó könyvekről szól, a censura elvét magában foglalja, de azt soha el nem ismerheti, hogy a mostani megelőző vizsgálat, melyet a kormány minden törvény és a törvényhozó test befolyása nélkül gyakorol, törvényes legyen, s igy elölülő ebbeli kijelentése ellen óvást tesz. Zalamegye állítására, hogy, midőn az elnöknek valamely kifejezése ellen felkiáltás mellett azon szavakkal „mindnyájan11 óvás tétetik, ezen óvás mindnyájunk nevében a naplóba iktattassék, és csak azok, kik ez óvásban osztozni nem kívánnak, felszóllalni kötelesek legyenek — megjegyzi, hogy mind a gyakorlatot, mind pedig a napló hitelességét tekintvén, azt el nem fogadhatja, de az eddigi gyakorlat szerint az ily felkiáltást a naplóban csak úgy kívánja megjegyeztetni, hogy számos követ „mindnyájaidu kiáltott, miáltal a napló hiteles lesz, a követek pedig a szóllás alól felmentetnek. A szabad újságról szóló törvényezikk ellen megyéje részéről már a múlt országgyűlésen felszólalván, most is azon véleményben van, sőt küldői ebbeli meggyőződésükben még inkább megerősittettek a tapasztalás által, mert nem hiszi, hogy e teremben mondott beszédeket egykönnyen közhírré lehet tenni a nélkül, hogy azok az indulatokat fel ne hevítsék, és a nép szivébe oly kivánatokat ne ültessenek, melyeknek az e teremben kijelentett többség megfelelni nem kíván, és melyeket ily módon a felizgatott tömegnek törvényes álláson kívül engedni kénytelenittetnék. Magyarországban a nemesi rend létezik, mely a közteherviselésben nem részes; ezen kiváltságát a thozó test ez ideig megsemmisíteni nem akarta, de, ha a jelen izenetben foglalt elveket tettleges gyakorlatba hozzuk, indirecte megsemmisítjük azt, lehetetlennek tartván, hogy'A millió nemes 12 millió nem nemes ellen, ki ezen kiváltságot Írással vagy szóval megtámadni fogja, ezt egy évig is védhesse. Történetirónál csak azt kívánhatjuk, hogy hazugságot ne írjon, igazat megírni pedig soha se féljen, de diaetalis újságírótól még ennél többet kell kívánni, t. i. hogy párt embere ne legyen, legalább lapjából az ki ne kandikáljon, midőn az országgyűlésen a követek csak utasításaik szerint szólhatván, méltán követelhetik, hogy szavaik el ne csavartassanak, ezt pedig a múlt országgyűlési hírlapra tekintvén, megelőző s a Rendek által gyakorlandó vizsgálat nélkül elérni lehetetlen, s ennek folytán az érintett izenet és törvényezikkely ellen szavaz.

Beilitzky Ágoston (Zólyom megye): kijelenti, hogy küldői szükségesnek tartják az országgyűlési újságot s ennek folytán meghagyták neki, hogy azt sürgesse, miért is az izenetet pártolja. A mi a „maradjon“ és „mindnyájan“ iránti vita kérdését illeti, azt tagadhatlan bizonyságának tekinti arra nézve, miszerint a mostani országgyűlés helyheztetése hibás és nem tökéletes, s ennélfogva már a múlt ülésben az országgyűlés coordinatiója czéljából tett indítványát ismételve a Rendek figyelmébe ajánlja.

Péterfty Károly (Zemplénm.): A sajtó-szabadságról küldői mindaddig, mig ennél sürgősebb ügyek elintézve nem lesznek, szólani nem kívánnak, azért itt az újságot nem pártolhatja; egyébiránt azt hiszi, hogy azon jussokat, melyekről a nemzet le nem mondott, csak gyakorlatba kell venni.

Deák Ferencz (Zalam.): Szepesmegye követe által érintettekbe belé ereszkedni nem kívánok, mert azok messzire vinnék a tanácskozásokat; a censuráról sem kívánok itt egyebet felhozni, mint azt, hogy törvényeink a censurát nem ismerik. A „mindnyájan“ felkiáltásra véleményem az, hogy midőn törvényes jussánál és a régi gyakorlatnál fogva felkiáltással határoz a tanácskozó tábla, akkor nemcsak azoknak van jussok felszóllalni, kik a felkiáltást ellenzik, de azoknak is, kik azt magukévá teszik, ezen just megszorítani nem kívánom, sőt abban magamat korlátozni sem engedem, azonban ily esetekben azt hiszem, hogy mindazok, kik a felkiáltás által történt határozat ellen egyenkint fel nem szólalnak, abban megnyugvóknak tekintetvén, mindenkor azokhoz számítandók; ez volt a régi törvényes szokás, a felszólalásra kényszeríteni senkit sem akarok.