1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 8. ülés
53 Bíró Imre (Gsanádmegye), Fiischó József (Aradm.): óvását hasonlóképen a naplóba iktattatni, ez utóbbi az országgyűlési újságra is szavaz. Kiss András (Krassóm.): az óvást feleslegesnek tartván, az országgyűlési újságot elölegcs censura mellett kívánja létesíteni. Marczibányi Antal (Trencsénm.): az országgyűlési újság létesítését pártolja. A censura törvényessége iránt elölülő által felhozott állítást taglalván, kijelenti, hogy miután csak két törvény van, t. i. a Religionarium és 1791: 67. t. ez., melyben némi említés tétetik, innen azonban az, miszerint a censura törvény által lenne megállapítva, valamint az, hogy ezen jog a kormánynak átadatott volna, nem következtethetik: ennélfogva az óvást maga részéröl is a naplókönyvbe iktattatni kéri. Szentirányi Ödön (Liptóm.): az izenetet pártolja és az óvást magáévá teszi, hasonlóképen nyilatkoztak Zichy Herman gróf (Hosonym.), — ki a szabad újságot nem pártolja; — Hónis Sámuel (Szabolcsin.), Pázillándy Dienes (Komáromm.): kijelenti, hogy az óvást és izenetet magáévá teszi; elölülő állítására csak röviden megjegyzi, hogy nem volna helyén, ha a többségnek a kisebbség rendet szabna. Laczkovics János (Temesm.), Fráter Pál (Nógrádm.): az izenetet pártolván, az óvást a naplókönyvbe iktattatni kívánják. Elölülő: kijelenti, hogy a Rendek jussait sérteni nem kívánja, s csak a Rendek akaratát fogja kérdeni, midőn a többséget megnyugtatására a felkiáltásból ki nem veheti. Emödy János (Nyitramegye): az újsághoz nem szólhat, mert utasítása nincsen, a vita tárgyra nézve megjegyzi, hogy mintán itt olyanok is felszóllalnak, kiknek ehez joguk nincsen, kívánja, hogy kiki véleményét nyilváníthassa. Olgyay TitllS (Pozsonyim.): egyetért Nyitra megye követének nyilatkozatával, de hozzá teszi, hogy nézete szerint akkor, midőn „maradjon“ felkiáltás van, hogy a követek újra kényszerittessenek véleményüket kijelenteni, annyit tenne, mint a majoritás a kisebbségnek engedni köteles; ez okból Zala megye előadását pártolván, a Csongrádi óvást elfogadja. Somsicll Miklós (Somogym.): a mindnyájan szóban az övé is benfoglaltatván, az újság dolgában tovább szólni nem akar, azonban kijelenti, hogy 1811 óta mindig a volt a szokás, miszerint azok szóllaltak fel, kik a maradjon szó ellen kívántak nyilatkozni, mig tehát az országgyűlés rendezését tárgyazó munkálat nem tárgyaltaik, ő ezen usus mellett megmarad. Ily értelemben nyilatkozott Széli JÓZSCf (Vasmegye) is. Yay Lajos báró (Borsodmegye): a censurát törvényesnek nem tartja, valamint azt sem ismeri el, hogy a nemzet a fejedelemnek azt átadta volna, — miért is Zala előadását és a csongrádi óvást pártolja. Prónay Gábor báró (Twróczm.): fel nem foghatja, hogy nyilatkozhatott Árvamegye olyként, miszerint a nyilvánosságnak barátja, holott annak eszközét az újságot nem pártolja, ő mint annak igazi barátja a törvényjavaslatot pártolván, s miután a testület méltósága kívánja, az elölülő kijelentése ellen maga részéről is óvást tesz. Füzesséry Gábor (Bereghm.): kijelenti, hogy miután a nemzet a censurát a fejedelemnek soha által nem adta, az a nemzeté, s ennélfogva ezen jusnak a kormány általi gyakorlását törvényesnek nem tekinthetvén, ellene óvást teszen. Az elölülő kijelentésére megjegyzi, hogy Eleink a Fejedelmet ig\ választották, igy választatnak most is a főbb megyei hivatalnokok, sőt midőn a megyék eltiltattak attól, hogy felkiáltással válaszszák tisztviselőiket, felirásokat tettek, s maga a kormány a nemzet jussát átlátván, ezen rendeletét visszavonta, de a dolog természete is úgy hozza magával, hogy azokat, kik hallgatnak „qui tacet consentit“ a nagy többséghez kell számítani, és azoknak kell felszollalni, kik ellenkeznek. E1Ö1Ü1Ö: Nekem mindegy bárhogy nyilatkozzanak a Rendek, én, ha nem vagyok megnyugodva, kívánom, hogy jelentsék ki magukat a Rendek; mely ha most a többségnek nem is tetszik, úgy hiszem, hogy megjő az idő, a hol más mód nem fog tetszeni. Odry József (Bácsm.): a csongrádi óvást magáévá teszi. Hunkár Antal (Veszprémm.): a „maradjon“ szót ismétli, sárrá valljon a kormánynak van-e jogában a censurát kezében tartani, — megjegyzi, hogy miután erre törvény nincs, nemmel kell felelnie, de hogy az ország lakosai a szabad sajtó gyakorlatában voltak, bizonyítja még azon köiülmény is, miszerint voltak prímások és privátnemzetségek, kiknek typographiájok volt. , Szentiványi Károly (Gömörm): a többség kitudásának legjobb módja az átalános kijelentés, mert ha maradjon után kevesen szólnak az ellen, a többség tudva van, ragaszkodik az óváshoz. Ambró Antal (Barsm): a censurát törvényesnek nem tekinthetvén, annál inkább is Csongnu a szavaz, mivel az országos küldöttség munkálatában nem a ceusuraiol, hanem a sajtoszaba » tétetik említés. 14*
