1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877

1839 / 8. ülés

52

Klauzál Gábor (Csongrádmegyé): az országgyűlési újság létesítését tárgyazó törvényjavaslatot egész terjedelmében elfogadja, s egyszersmind az elölülő megjegyzésére kijelenti, hogy a jelenleg divatozó censurát — miután a szabadsajténak a kormány általi korlátozására törvényeinkben legkisebb nyom sincs, és e szerint e jog a Fejedelemnek soha át nem adatott — törvényesnek nem tekinti, küldői nevében ezennel óvást tesz. Elölülő kijelenti, hogy e tekintetben előadott szavaitól el nem áll.

Fribeisz Imre (Esztergommegye), Markoviéit Gusztáv (Pozsegam.), Sziits Antal (Györmegye), Busán Herman (Horvátország követe), ZlllCskál MÓritz (Árvám.), Horváth Sámuel (Veszprémm.): az országgyűlési újságot feleslegesnek tartván, kijelentik, hogy ha már ilyennek létesülnie kell, az csak előleges censura mellett adathassák ki.

Ltlka Sándor (Hantra.): kijelenti, hogy küldői kívánják ez újság létesítését; a Csongrádmegye követe által tett óvást szintén a napló-könyvbe iktattatui kívánja; — melyet „mindnyájan“ kiáltás követett.

Szentkirályi 3IÓr (Pestm.): Ezen óvást akkép kívánja a naplóba iktattatni, miszerint az mindnyájok részéről történtnek tűnjék ki.

Zichy Hennán gróf (Mosonym.) : kijelenti, miszerint azt, hogy ezt mindnyájan kívánták volna, a naplóba felvétetni nem lehet, mert sokan úgy vélekednek, hogy ezen just a Fejedelemnek nem az ország adta ugyan, de tettleg több századok óta fennáll, tehát tőle elvenni nem lehet.

Wenckheim BŐla báró (Békésmegye): kívánja, hogy ezen óvás miudnyájok részéről jöjjön a naplóba.

Beák FereilCZ (Zalam.): A tanácskozás sorrendjének elintézésébe avatkozni nem akarok, az elölülő fentartója a szokásnak, mely eddig az volt, hogy midőn felkiáltás történt, azok, kik ellene nem szóllaltak, a felkiáltás által történt határozáshoz számíttattak; — kövesse e szokást a kir. Személynök. Most nem arról van szó, megálljon-e az izenet vagy nem? hanem arról a mit az elölülő mondott, hogj a censura törvényesen fel van állítva. Senkitől sem hallotta, hogy a censura törvényes, ha tehát fel nem szoljainak a követek, hogy a censura törvényes — tétessék be a naplóba mindnyájok nevében az óvás, és névszerint csak azok legyenek felsorolva, a kik kivételt akarnak tenni.

Elölülő: jussához és kötelességéhez erősen ragaszkodván, kijelenti, hogy jussát fentartani fogja, s mindannyiszor, midőn a felkiáltásból a többséget ki nem veheti, — hogy teljesen megnyugodjék, — a Rendeket fel fogja szóllitani, miszerint szavazatjaiknak egyenes kijelentésével a többség felismeréséi lehetővé tegyék.

Zichy Herman gróf (Mosonym.): az óvást pártolja, de az izenetet el nem fogadja. Ezt ismét „mindnyájan“ kiáltás követte.

Elölülő: bizonyosságban kivánok lenni, — jelentsék magokat a Rendek.

Beák FereilCZ (Zalam.): a többség meghatározását, a mostani személynök alatt is az eddigi szokás szerint kívánom fentartani, kimondom azt is, hogy azon véleményt nem osztom az elölülővé], hogy a censura hazánkban törvény álltai van elhatározva, valamint azt sem, hogy bármi tekintet mialt azok, kik a felkiáltás ellen felszóllalni nem akarván, azt már ez által elfogadták, egyenkint vélekedésüket kimondják, mert ez utóbbit a gyakorlattal meg nem egyeztethetem.

Elölülő: az eddigi szokás a jegyzőkönyvek szerint az vala: hogy az óvástétel alkalmával azon követ urak, kik abban megegyeztek, a bizonytalan „mindnyájan“ kikiáltása után is megegyezésöktt röviden kijelentették s azt a jegyzőkönyvben is feljegyeztetni kívánták, — ragaszkodom továbbra is előbbi kijelentésemhez.

Beák FereilCZ (Zalam.) ismét szóllani kíván.

Elölülő: közbe szól s megjegyzi, hogy miután szóló beszédjét elvégezte, s többen is szóllani kívánnak, — itt nem replicázunk.

Beák FereilCZ (Zalam.): én a rendnek barátja vagyok, s azért kijelentem, hogy elölülőnek csak az esetben volna joga közbe szóllani, midőn rendre akarna utasítani, nem pedig beszédem befejezése előtt, közbe szólva czáfolólag felelni, mindazonáltal most is, ép úgy mint az elébbi országgyűlésen, oly deferentiával voltam az előlülő iránt, hogy mindenkor engedtem közbeszóllani, és kihallgattam, és azután ismét szállottam, most is miután beszédemet még be nem végeztem, a mondottakhoz azt akarom tenni, hogy ámbár az egyes felszóllalási jog olyan, melyet ellenezni nem lehet, de mivel a Diarium hű előadója annak a mi történt: miután Csongrádinegye követe óvást tett, ezt mindnyájan kiáltás követte, ennek így hell a naplóba bemenni, különben nem lesz a történteknek hív előadója. Ha azt akarja tudni az Elnök, ez-e a valóságos többség? ha a felkiáltás ellen a többség nem szóll, a felkiáltásból kell a többséget kitudui, ennyi az Elnök jussa, melyet senki nem akar sérteni, és ettől el sem állok.

Elölülő: most is azt mondom a mit elébb, Zalamegye követe is azt mondja a mit én: nékem mindegy akár mellette, akár ellene szóiknak, csak azt óhajtottam, hogy a szavazatokból a többséget kitudhassam.