1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 3. ülés
a városi magi istrátusnak vagy választott polgárságnak adna repraesentationalis praerogativát, ezt minden törvény, s így az 1G08: I. t. ez. is az összes polgárságnak „Communitas Civiumu adja, minthogy pedig a városoknak' jelen helyzetekben az összes polgárság ide egy városból sem küldött követet, hanem minden városból csak a magistratus vagy vál. polgárság küldött, kiknek soha a törvény jogot erre nem adott, az itt most jelenlevő városi követekre az 1608:1. t. ez. nem alkalmazható, s ezen követeknek itt. mint kiket a communitas civium ide nem küldött, sem ülésüket sem szavazatokat el nem ismeri, s töliik ezen állapotban a curiatum votumot is megtagadja; ez első kerül, ülésben lovaglásról vett példát, Pest város egyik követe azt mondván: engedményeket kell adni a városoknak, hogy azokkal élni tanulhassanak, mint a lovagolni tanulónak lovat kell alája adni, utánna ugyan e város másik követe azt kívánta, hogy a városoknak külön egyenkinti szavazat adassék meg, még pedig a vármegyék előtt. Ebből azt látja, hogy a városok nagyon hirtelen lovagolnak, mert alig ülnek lóra, már eu carriére egvenesen a megyék elébe akarnak ugratni. A kir. előadásokra nézve megjegyzi, hogy előbb azokat, s ezután a sérelmeket kívánja felvetetni. SÖtíT Fernicz (Mosony vármegye) a kir. előadások mindenek előtti felvételére szavazván, Zala indítványát el nem fogadja. Elölülő a tárgyalásnak bizonyos irányt kivan kijelölni, két kérdés felett óhajtja a tanácskozásokat folytatni: 1. mindenek előtt felvétessenek-e a kir. előadások? 2. a kir. városok és az egyházi rend által kívánt egyes szavazati engedményről, melyben benfoglaltatik: engedtessék-e a kir. városoknak magok közül napló bírálót választani. Moritz Péter (.Marmarosmegye) utasításánál fogva kívánja, hogy az 1791:13. t. ez. értelmében először is a kir. előadások, azután a sérelmek vétessenek fel; addig pedig, még ezek felterjesztve nincsenek, semmiféle tárgyba bocsátkozni nem kíván. Elölülő kijelenti, hogy mihelyt valaki feláll, őt azonnal fel fogja jegyezni. Bernáth Zsigmondi (Ungh): Somsicll 3IÍklÓS (Somogy) e részben is a régi szokást pártolják, s azt kívánják, hogy a szóllani kívánók állva maradjanak, — mibe az előlülő megegyezett. Ezek után Toperozcr Ottó Nagybánya város követe két tárgyat különböztet meg: az 1-ső az elölülőnek a kir. előadások felvételét tárgyazó felszólítását, a 2-ik a szab. kir. városok ügyét. Az elsőre nézve Zalamegye követe által előadott indokokból meg nem győződött annak helyességéről, hogy először a sérelem orvoslása végett felterjesztés tétessék, hanem czélirányosabbnak tartja a régi folytonos és számos esetekből álló szokást és gyakorlatot követni, s azt így egy kényszerállásból eredeti engedmények elébe tévén, Zalamegye követe által tett indítványt nem pártolja, s a kir. előadásoknak mindenek előtti felvételére szavaz. A másikra nézve kijelenti, hogy küldői kedvetlenül emlékezvén vissza a legközelebb lefolyt országgyűlési esetekre, mert látván azokból, hogy a 3-ik Rend a sz. kir. városok alkotmányos jogának gyakorlatára nézve, — mely végett 0 Felsége által ide hivattak — ellenséges indulattal viseltetik, s őket oly korlátok köze szorítani igyekszik, melyek alkotmányos állásukat nem csakhogy megsemmisítenék, hanem hogy követjeik azon functiókban is, melyek a Rendek táblája némely tagjainak az egész • országgyűlési testet illető tárgyakra nézve adatnak, — nem részesülhetnének, — kötelességévé tevék, miszerint az ily indulatból a 4-ik Rend jogai sérelmével netalán tovább is gyakorlandó visszaélések ellen szavát felemelje, s a törvényhozásba veendő tettleges befolyással kapcsolja össze ezen Rendnek mind azon institutiókba kívánandó részesültetését, melyeket csak a Rendek országgyűlési tanácskozások elkészíttetésére és vezetésére eddig létesítettek vagy létesíteni fognak. Hivatkozik továbbá Soprony városa követe előadására, s az arra keletkezett vitára, s azt mondja, hogy a 3-ik Rend most is a régi ellenséges indulatánál megmaradt, melyet ők oly nehezen fájlalnak; utal arra, hogy mindenki tudja, miként a 4-ik Rend honunk eredetével és alkotmányunk felállásával egykorú lévén, emennek szárnyai alatt fejlődött politikai életök, és nemzetesedni kezdettek, s a Rendekkel együtt sok véren szerzett szép honunk — boldog és boldogtalan napjaiban mindenkor karöltve jártak, s hogy a 4-ik Rendet azon alkotmányba már a dicső Árpádházbeli királyok alatt felvették, abb.tn ápolták, s abban, bár mint tornyosultak is a viszontagságok, a városok falai alatt vívódtak ki a nemzeti nevet enyésztető és visszanyerő csaták, — mégis megmarada, és pedig oly jövendőséguek, mely ha most felhág rongált Budának tornyaihoz, és onnan áttekint a másik partra, lát egy életet, — mely felett a mohácsi sírénekek helyébe csak nemzeti lelket ébresztőleg zendülhet meg a honi Költő örömteljes diadala, — lát egy életet, melyet ha idegen vizsgál és szemeivel kisér, bámulva akad fen egy nemzeti erő-, iparés mú-szorgalom pontosodásán, mely mig az ő keblét a Magyar hazának egy boldogabb és nagyobb állású jövendője jóslatára ragadja, —addig a honfi büszkeség érzetével telik el mellette, és ez mind, keicli mái most, kinek tenyészik keblében? kinek kezeire és ápolgatására van tehát legközelebbről a nemzetet annyira lelkesítő ama jövendőnek létesítése bízva? nemde egy sz. kir. város kebelében, annak polgárságára, bízva egy egész nemzetre, mely ebbe ismét azon polgárságban találja segédeit, sőt helyezi minden buzgóságának sikerét, — igen is, ilyes és eféle szempontokból kellenék kiindulni, ha arról
